Jókai Mór élete és életműve számos szállal kötődik a szabadságharchoz. A pályáját meghatározó témát szépprózai munkáiban éppúgy, mint önéletrajzi írásaiban visszatérő motívumként írta meg újra és újra. Kevésbé ismert, hogy Jókai korai, fontos történelmi szerepvállalását tudományos igényű munkákban is kamatoztatta. Szépíróként is vonzódott a históriai tárgyakhoz, azonban szándéka szerint népszerű-ismeretterjesztő történetíró is kívánt lenni, melynek művelésével egész életén át kísérletezett.

Jókai Mór élete és életműve számos szállal kötődik a szabadságharchoz: a pályáját meghatározó témát híres szépprózai munkáiban (Forradalmi és csataképek, A gyémántos miniszter, A tengerszemű hölgy, A kőszívű ember fiai, Enyim, tied, övé) és önéletrajzi írásaiban (Az én életem regénye, Negyven év visszhangja) is visszatérő motívumként írta meg újra és újra. Nem véletlenül jegyezte meg életműkiadója, Révai Mór János Írók, könyvek, kiadók című visszaemlékezésében:

Ifjúkorában benne élt a nemzet legmozgalmasabb korszakában, egyik szereplője volt az eseményeknek, szóval és tollal buzdítója az akkori fiatalságnak, azután részese a szabadságharcnak, mártírja a meggyőződésnek, majd újra felébresztője az új nemzedéknek, krónikása a múltnak, prófétája a jövőnek. Benne és az ő munkájában élt akkor a nemzet, az elnyomatás napjaiban.

Jókai Mór Nagy Bellának dedikált fotója, 1898 (PIM)

A kortársak és az utókor is egyetértenek abban, hogy Jókai Mór az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnépszerűbb alakja volt: az egymást támogató politikai, szépírói, újságszerkesztői pályafutása juttatták ehhez a szerephez. Közéleti és írói pályája népszerűségének, politikai pályájának a bölcsője a sajtó – az Életképek, a Délibáb, a Nagy Tükör, a Vasárnapi Újság, az Üstökös, A Hon, a Nemzet, a Magyar Nemzet, stb. – volt, az a közeg, melynek Jókai állandó témája és amelynek alakítója is volt egyben, s amelynek egyik fókuszpontja a forradalom napjaiban való aktív részvétel emléke maradt mindvégig. Köztudott, hogy a szabadságharcot is és a passzív rezinsztencia idején a túlélést is tollával és szerkesztői működésével támogatta leginkább. Az azonban kevésbé ismert, hogy Jókai korai, fontos történelmi szerepvállalását tudományos igényű munkákban is kamatoztatta. Íróként is vonzódott a históriai tárgyakhoz, azonban szándéka szerint népszerű-ismeretterjesztő történetíró kívánt lenni, melynek művelésével egész életén át kísérletezett. Nincs ezzel egyedül az írók között: Charles Dickens is kísérletet tett hasonlóra, hazájáról írott műve magyarul 1873-ban A régi Anglia címmel a Franklin Társulatnál is megjelent.

Jókai legismertebb ilyen vonatkozású műve A magyar nemzet története I–II., melynek első kötete (amely a mohácsi katasztrófáig beszéli el történelmünket) 1854-ben jelent meg, akkor, amikor a túlélés egyik eszközeként az író és az olvasók is a nemzeti múltba menekültek. A második kötet, mely az író jelenkoráig tekinti át históriánkat, csak 1884-ben látott napvilágot.

Mindkét kötet történelmi regények sokaságával párhuzamosan születik: az előbbi A fehér rózsa, a Janicsárok végnapjai, az utóbbi a Minden poklon keresztül, a Lőcsei fehér asszony mellett. A második kötet érdekessége, hogy megemlékezik benne a forradalmi eseményekről, a Nemzeti Múzeumnál és a Heckenast nyomdában történtekről, a forradalmi ifjak és saját tevékenységéről, és a levert szabadságharcról is.

A Magyarország története a népiskolák számára című kötet hátlapja és előlapja

A Jókai-hagyaték példányának belső címlapja (PIM)

A nyolcvanas évek közepe már a tudományos szintézisalkotás ideje, és ebben jelenkorának és a társadalmi-politikai szerepvállalásának rögzítése is fontossá vált. A magyar nemzet története második kötetének lezárása és megjelenése egybeesett azzal, hogy Jókai egy iskolai tankönyvet is írt Magyarország története a népiskolák számára címmel, melyet azonban már a kinyomtatást követőn visszahívott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium néhány téves adat miatt. A visszavont, 1884-es első kiadásból alig maradt fenn példány, azonban a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-hagyatéka őriz egyet az író autográf javításaival, kiegészítéseivel.

Jókai sajátkezű javítása az I. Ferenc József című fejezetben

A korrigált változat kiadására majd csak 1888-ban került sor. Ennek I. Ferenc József című fejezetében a szabadságharc rövid, pár bekezdésnyi eseménytörténetét foglalja össze – igen szűkszavú történetmondással:

Ily túlnyomó haderővel szemben a belül is tépett Magyarország magára hagyottan ellent nem állhatott. A szabadságharc hadserege, a Budavára diadalmas elfoglalására következett váci, debreceni, segesvári s végre a temesvári vesztett ütközetek miatt is megfogyott és a fővezér Görgey 1849. augusztus 13-án lerakta a fegyvert Világosnál az oroszok előtt. Erre következett a Haynau, Bach és Schehmerling neveihez kapcsolt szomorú korszak, mely alatt a nemzet sokat szenvedett, de kitartása és szorgalma által úgy vagyonosságában, mint tudományban gyarapodott.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben példánya a Jókai-hagyatékból (PIM)

Mindezzel párhuzamosan Jókai részt vett Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című történeti, földrajzi, néprajzi sorozat szerkesztésében, melynek ötlete 1884-ben fogalmazódott meg Rudolf trónörökös fejében, aki tervével a birodalom népei közötti összetartozást kívánta erősíteni egy minden nemzetiség, tartomány történetét feldolgozó munka révén. Az összefoglalás jól illeszkedett a korszak pozitivista szemléletű szintézisek létrehozására törekvő tudományos könyvkiadási tendenciájához, mely az irodalomtörténetben és a történettudományban egyaránt jelentkezett, s a millennium idején tetőződött.

Habsburg-Lotharingiai Rudolf levele Tóth Lőrinchez Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című munkához való felkérés tárgyában (PIM)

Rudolf, aki mérvadó osztrák tudósok támogatását tudhatta maga mögött, az akkorra már az udvarhoz több szállal kötődő Jókai Mórt kérte fel, hogy a német nyelvű, Die Österreichisch-Ungarische Monarchie in Wort und Bild című kiadással majdnem párhuzamosan futó, de tartalmilag jelentősen eltérő magyar változatnak a szerkesztője legyen.

Habsburg-Lotharingiai Rudolf sajátkezű levele Jókai Mórhoz a monarchia történetéről szóló sorozat kinyomtatásával kapcsolatban (PIM)

Az író jártas volt az ismeretterjesztő szövegek gondozásában, hisz szerkesztője volt a korszak legnevesebb enciklopédikus, ismeretterjesztő, családi lapjának, a Franklin Társulat Vasárnapi Újságjának, mely a robbanásszerűen változó tudományos fejlődésnek és kutatásnak legprofesszionálisabb közvetítője volt a sajtó közegében. S Jókai maga mellett tudhatta a lap másik legendás szerkesztőjét, Nagy Miklóst is, aki a sok műfajú munka szerkesztői teendőinek zömét végezte.

Habsburg-Lotharingiai Rudolf Jókai Mórnak címzett borítékja és pecsétje (PIM)

Jókai két fontos kiadója, a Franklin Társulat és a Révai Testvérek javarészt egyetemi oktató és akadémikus munkatársaira is támaszkodott. A 24 kötetes osztrák sorozat 1885 és 1902 között jelent meg, míg a 21 kötetes magyar 1886 és 1902 között került kiadásra, melyek közül 7 kötet csak Magyarországgal foglalkozott. A Jókai és Nagy szerkesztette variáns grandiózus voltát a szintézisre vonatkozó statisztikák is mutatják: a 16.000 előfizetővel induló vállalkozás 572 közleményt, 4523 rajzot és képmellékletet adott közre.

Jókai különféle témákban írt izgalmas, a tudományos szempontokat és adatokat az anekdotikus elbeszélésmóddal szerencsésen ötvöző fejezeteket, melyek közül a Budapestről, az Alföldről, a Tiszáról és a Magyar népéletről szóló a leghivatkozottabb. Témánk felől nézve azonban van egy érdekessége a sorozatnak. A Magyarország történetét tárgyaló egyik Jókai által írott, Az új korszak (Folytatása a Habsburg-házbeli királyok korának) című fejezetben meg sem említette a márciusi forradalmat, a szabadságharcot, az eseménytörténet bármely részét, hanem az általánosság szintjén fogalmazta meg az elért eredményeket, lezárván történelmi összefoglalóját:

Befejezte végre a megkezdett reformművet az 1847-ben összegyűlt országgyűlés 1848-ban, amidőn a februári francia forradalom által siettetve, egyszerre szakított a múlt minden hagyományaival, s kimondva a jogegyenlőséget, a népszabadság elvének alapján újjá alkotta az egész nemzetet, befogadva az alkotmány sáncaiba az egész népet, eltörülve az úrbéri szolgálatot és dézsmafizetést, s ahelyett a földesurakat pénzben kárpótolva; lerontva a nemesi kiváltságokat, kiterjesztve az adófizetést és katonakötelezettséget a volt nemesi osztályokra is; szabadnak nyilvánítva a sajtót, s a régi rendi országgyűlés helyébe állítva a felelős parlamenti kormányzatot, a népképviselet alapján. Ugyanezen országgyűlés kapcsolta vissza Erdélyt is Magyarországhoz, melynek mindaddig külön kormányzata és saját alkotmánya volt, külön országgyűléssel, mely három politikai nemzet: »magyar, szász és székely« követeiből és királyi hivatalosaiból állott. Ez a fogalom is megszűnt. S ezzel meg lőn alkotva az egységes Magyarország. Az 1848. július 5-ére Budapestre összehívott országgyűlés már egészen az új alapon, a népképviselet alapján nyittatott meg István nádor által s a felelős magyar minisztérium vette kezébe az ország igazgatását.
Csak e teljes átidomulás teszi megfoghatóvá azt a bámulatos erőkifejtést, amellyel a magyar nemzet az ezen új alakulásra következett harcában a világot meglepte.

Jókai nyilvánvalóan érzékenységi területeket sértett volna meg egy konkrét történetmondással, így azonban írása messze elrugaszkodik a hitelességtől.

A szabadságharc ötvenedik évfordulóján, 1898-ban azonban a Révai Testvérek kérésére az 1848-49-es események analitikus bemutatására is vállalkozhatott: Bródy Sándor és Rákosi Viktor társaságában szerkesztette az Ezernyolczszáznegyvennyolcz című albumot, mely alcíme szerint Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története képekben. A kötet struktúrája és témakezelése, azaz egy korszak bemutatása tárgyi és művészi emlékein keresztül, erősen követi Armand Dayot francia forradalomról összeállított albumát (La Révolution française, Constituante – Législative – Convention – Directoire. D’après des Peintures, Sculptures, Gravures, Médailles, Objets… du Temps), mely a korabeli kritikák megfigyelése szerint is mintaként szolgált a kiadói koncepcióhoz. A szerkesztők már korábban megjelent tudományos munkákból részleteket kiemelve – köztük a sajátjaikból válogatva – „mondták el” laza időrendet követve a szabadságharc történetét, és mutatták be a hadi eseményeket, illetve a kulturális, társadalmi hátteret. A 18 szerző – köztük Beöthy Zsolt, Ignotus, Marczali Henrik, Mikszáth Kálmán – által készített írások fókuszában a tárgyak, a relikviák (másolatai) álltak: akár a Nemzeti dal vagy a 12 pont, akár a Kossuth-bankó másolata, illetve a résztvevők témához kapcsolódó tárgyainak bemutatása, valamint művészi ábrázolások, például hadvezérportrék, köztük Orlai Petrics Soma munkái. A kötet gerincét adó kronológiai rendezőelv ellenére számos kép és esszéportré kapott helyet a kompozícióban. Ezt az albumot is, miként az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben szintézisét, valamint a Jókai nemzeti kiadást a korszak legendás könyvkötője, Gottermayer Nándor cége kötötte, mely szoros munkakapcsolatban állt a Révai Testvérekkel.

Az Ezernyolczszáznegyvennyolcz című album fedele (PIM)

Az Ezernyolczszáznegyvennyolcz már megjelenése idején – komoly sikerének ellenére –  jelentős kritikai visszhangot váltott ki, mely során hangsúlyt kapott a tárgyi pontatlanságok mellett az a tény is, hogy az irodalmi, könnyedebb stílus a tudományos témakezelés rovására megy. Újabb kiadásai alkalmából szakértők – köztük Hermann Róbert – azonban figyelmeztettek azon értékére is, mely szerint a kiadó „máig a legnagyobb mennyiséget tette közzé 1848-49 ikonográfiájából”.

Jókai egész életében vissza-visszatért pályája kezdetének mikrotörténeti eseményeire, hol tudományos munkák, hol szépirodalmi művek köntösébe bújtatva élményeit. Szerencsére keletkezése után százötven évvel előkerült egy sokáig létezésében vitatott feljegyzése, az Emléksorok. Napló 1848-49-ből címmel utóbb kiadott naplója is.

A márciusi eseményekről emlékezve Jókai életművéhez bátran lehet fordulni. Fent idézett műveinek saját példányait a Jókai-hagyaték tulajdoni bélyegzőjével őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtára megkülönböztetve azokat a többi muzeális példánytól.

 Rózsafalvi Zsuzsanna