A Károlyi-palota 1896-ban egy – házbontással létrehozott – utcanyitás során vált szabadon álló épületté. Hogyan és mikor alakították ki a déli homlokzatot? A palota titkai sorozatunk e havi részében erről lesz szó.

A Károlyi-palota déli homlokzata az egykori Kaplony utca felé néz, ami nevét arról az ősi nemzetségről kapta (a honfoglaló Kond vezér egyik fiát hívták Kaplonnak), amelyből az arisztokrata Károlyi család eredeztette magát. Az utca nevét 1953-ban változtatták meg, ekkor Henszlmann Imre (1813–1888) régész, művészettörténész, az MTA rendes tagjáról nevezték el. 

A Henszlmann utca 1953-ban (Forrás: Fortepan)

1933-ban a Fővárosi Képtár foglalhatta el a palota tereit. A fenntartó főváros úgy gondolta, hogy a jelentős mennyiségű műtárgyat – főleg festményt – korszerűen berendezett, világos kiállítóterekben lehetne méltó módon bemutatni a budapesti közönségnek. Ennek érdekében nagyszabású homlokzati átalakítást kezdeményezett a déli oldalon, az utolsó ilyen mértékűt az épület eddigi történetében. 

A Károlyi-palota 1910-ben

A tervezéssel és az építkezés lebonyolításával  Wälder Gyulát (1884–1944), a kor kitüntetett építészét, az MTA levelező tagját bízták meg. A munka 1935 és 1938 között zajlott, az építésznek ebben az időszakban több jelentős budapesti munkája is készülőben volt: ekkor épültek a Madách Imre tér házai a VII. kerületben, valamint a XI. kerületi Villányi úton a korábban általa tervezett ciszterci gimnázium mellett a rend Szent Imre templomának neobarokk épülete is.

Wälder Gyula

Wälder a Károlyi-palota esetében nem tett mást, mint hogy gyakorlatilag „lemásolta” az északi homlokzatot: ablakokat nyitott és kiegyengette a falakat. Ez a funkcionális átépítés tökéletes esztétikai összhangban állt az építtető Károlyi György szellemével. Aki ma ránéz az épületre, nem mondaná meg, hogy a két homlokzat végső kialakítása között több mint száz esztendő különbség van.

A Kaplony-Henszlmann utca (Forrás: varoskepp.blog.hu)

Ma is ezek a déli, világos termek adják a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítóterét, ám a muzeológiai-állományvédelmi szempontok fejlődése miatt az ablakokat már inkább elfedjük a kiállított műtárgyak állapotának megőrzése érdekében, minimálisra csökkentve az esetleges fényszennyezést.

Az utca felé viszont, amely a magyar műemlékvédelem megteremtőjének állít emléket, az egyik legjelentősebb klasszicista műemlékünk így már sokkal szebb arcát mutatja. És még több ablak is lett a 2000-ben befejeződött felújításkor, hisz a déli szárny tetőterét munkaszobák kialakítása céljából beépítették.

Komáromi Csaba