Pádár Eszter húsz éve a PIM oszlopos tagja. A Hangtárban kezdett dolgozni, de hamar kiderült, hogy az alkatához jobban passzol a szervezkedés: immár húsz éve a Közönségkapcsolatok és Rendezvényszervezési Főosztály tagja, öt éve pedig főosztályvezetője. Neki (is) köszönhetjük a múzeum sokszínű programjait és a múzeumshop ajándéktárgyainak létrejöttében szintén fontos szerepe van. Sőt, több tárlat mellett a 2012-es centenáriumi Örkény-kiállítás is az ő nevéhez fűződik. Az Éjjeli Őrjárat következő részében vele beszélgettünk.

Hogyan kerültél a PIM-be?

2000-ben kezdtem a múzeum Hangtárában. Ebben az időszakban kezdődött el a digitalizációs munka: interjúkat hallgattam, azokat dolgoztam fel. Kelevéz Ágnes is ezen az osztályon dolgozott, az ő személye azóta is meghatározó számomra mind emberileg, mind szakmailag.

Milyen volt akkor a múzeumi közeg?

Amikor idekerültem, nem volt látogatható a palota, a 1996 óta tartó nagy felújítás végén álltunk, készültünk a novemberi újranyitásra. Emlékszem, egyszerre hat kiállítás nyílt meg akkor, ezeknek az előkészítő munkái zajlottak éppen. Azon a nyáron körvonalazódott egy új osztály, amelynek feladata a programszervezés lett.

Hogyan kerültél erre az osztályra?

Végh Károly, a múzeum akkori marketingigazgatója hívott meg az osztályra, amikor kiderült számára (és számomra is), hogy az én alkatomhoz jobban passzol a szervezés, mint  a kutatás. Kis létszámmal indultunk és meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségeink, de azért havonta 3-4 programot szerveztünk. Ekkor kezdtük el felépíteni azt a struktúrát, ami mára fontos eleme lett a múzeum arculatának. Talán mondhatjuk azt, hogy a PIM programjai egyenrangúak a kiállításokkal.

Fotó: Gál Csaba/PIM

A programok szervezése mellett volt alkalmad belekóstolni a kiállításrendezésbe is.

Az első kiállítás, amiben résztvettem, a Látkép gesztenyefával című Nemes Nagy Ágnes-tárlat volt 2000-ben. Kelevéz Ági rangidős kurátorként bevezetett minket (Borbás Andrea, Kemény Aranka, Pádár Eszter – a szerk.) a kiállításrendezés fortélyaiba. Fontos pillanat volt ez, rengeteget tanultam tőle. A következő a 2003-as Mándy mozi emlékkiállítás volt, amivel minisztériumi nívódíjat is nyertünk.

Legfontosabb kiállításom a Mi mennyi?  – Örkény István százéves című 2012-ből. Örkény nagyon közel áll hozzám, mindenképp szerettem volna megcsinálni ezt a tárlatot. Nagy kihívás volt, de végül sikerült olyan kiállítást és emlékévet megvalósítani, amiről utólag is azt gondolom, hogy méltó volt az életműhöz. Az pedig különösen nagy élmény, hogy Esterházy Pétert is sikerült rávennem, nyissa meg a kiállítást. 

2018-ban A MI tájaink szintén Mándy Iván előtt tisztelgett, az író szövegei és Mácsai István festményei közötti kapcsolatokat fejtette fel. Kiss Borival – akivel már 2003-ban is együtt dolgoztunk a Mándy-kiállításon – éreztük, hogy a két életmű nagyon jól rezonál, utólag pedig kiderült, hogy az alkotók időskori jóbarátok voltak.

Hogyan tudtad összeegyeztetni a kiállításrendezést a programok szervezésével?

Nem volt egyszerű. Az Örkény-kiállítás például tényleg annyira nagyszabású volt, hogy akkor egy időre kiestem a programszervezői munkámból. Az akkori főnökömnek és a munkatársaimnak köszönhetem, hogy ezt tolerálták.

Enteriőrfotó a Mi mennyi? című kiállításról. (Fotó: Gál Csaba/PIM)

Mit csinál tulajdonképpen egy múzeumi programszervező?

Nagyon egyszerűen: programokat szervezünk. Persze ez egészen helyspecifikus, hiszen mindig arra próbálunk fókuszálni, hogy mi az, ami passzol a PIM-hez. Kollégáimmal az aktuális kiállításokhoz, évfordulókhoz kapcsolódó eseményekben gondolkodunk. És természetesen törekszünk arra, hogy a gyűjteményünket is hangsúlyosan mutassuk be: a mélyben rengeteg érdekesség, sztori, tárgy van, amelyek sokszor nem kerülnek elő. Mi figyelünk arra, hogy ezeket is megmutassuk. Sokszor megesik, hogy egy kisebb kamarakiállításhoz egészen nagyszabású programsorozatot készítünk, ami mintegy kiegészíti magát a tárlatot.

A múzeumban vannak régóta futó programok is, ilyen például a PIM Esti Extra.

A PIM Esti Extra 10-12 éves próbálkozásunk, amit mindig a tapasztalatokat leszűrve alakítgatunk. Minden hónap utolsó szerdájáján 18-20 óra között zajlanak az események a kiállításainkban: tárlatvezetések különleges vendégekkel, kis zenével vagy felolvasással. Fontos, hogy ezek a programok mindig a kiállítótérben vannak: ezekben a terekben jelen lenni egészen más élményt jelent, mint a palotasoron lévő termek egyikében.

Nyáron a kertben rendezzük a PIM Nyári Fesztivált, azonban a pandémiás helyzet miatt idén ezt nem vállaltuk. Ehelyett találtuk ki az Estikéket, amelyen Térey-ösztöndíjas szerzők mutatkoznak be. Most nem lesz több száz fő egy este alatt, így bennsőségesebb hangulatú alkalmakra számítunk.

(Fotó: Gál Csaba/PIM)

Olyan eseményeket is szerveztek, amellyel egy-egy adott korosztályt szólítotok meg. Kik a múzeum célközönségei?

Látogatóink nagy arányban általános és középiskolások. Ők gyakran jönnek, velük a múzeumpedagógusaink foglalkoznak. A mi feladatunk az, hogy az utánuk következő generációkat elérjük. Őket már nagy kihívás becsábítani a múzeumba: olyan programok kellenek, amelyek újszerűen, szokatlanul közelítik meg az irodalmi életműveket.

Van olyan programsorozatunk is, ami kifejezetten a nyugdíjasokat szólítja meg. Ezek péntek délelőttönként zajlanak: tárlatvezetéseket vagy irodalomtörténeti előadásokat szervezünk nekik. A palotavezetések is inkább az idősebb generációhoz szólnak: körbejárást követően a díszteremben kamarazenéléssel idézzük meg a főúri család mindennapi életét.

És már nemcsak a palotán belül sétáltok…

Jó pár éve elkezdtünk tematikus irodalmi sétákat összeállítani. A kiindulópont Petőfi volt: első ilyen sétánk során a március 15-i események helyszíneit jártuk végig. Azóta kibővült a tematika a múzsákkal, Adyval, Arannyal, stb.

Miből inspirálódsz?

Ha eljutok a világ nagy múzeumaiba, mindig figyelem, hogy ott mit csinálnak, de itthon is figyeljük az intézményeket, vadászunk új ötletek után. Mivel húsz éve dolgozom itt, néha érzem, hogy kellene valami újabb löket. 

Nagyon fontos feladat, hogy felkutassuk azokat a fiatal szerzőket, akik most még csak a szárnyukat próbálgatják, de húsz év múlva akár az irodalom meghatározó alakjai lehetnek. Ebben segíthetnek frissen felvett fiatal kollégáink, akik hozzák magukkal üde, fiatalos lendületüket, mi pedig bevezetjük őket ebbe a világba. A mi feladatunk az, hogy kineveljük a következő generációt, akik épp olyan elkötelezettek tudnak lenni a múzeum iránt, mint mi magunk. 

Tematikus irodalmi séta a Margitszigeten

Elsősorban a fiatalokat szólítják meg a PIMxA38 programok.

Ebben a programsorozatban csak érintőlegesen veszünk részt. Négy tematikus program zajlik a hajón, minden kedden más következik. A PIM-hez legszorosabban az Árnyjátékok kapcsolódik, ahol klasszikus szerzők szövegeiből hallhatunk válogatást, és persze a zene sem maradhat el. 

Nemcsak a programokért feleltek, hanem a ti feladatotok az is, hogy a múzeumban lévő hagyatékok, életművek egy-egy érdekesebb darabját ajándéktárgyakká alakítsátok. Hogyan lehet ezt jól csinálni egy irodalmi múzeum esetében?

Nagy kihívás, hiszen a mi esetünkben nem képekkel, hanem idézetekkel, aláírásokkal kell dolgoznunk. Sajátos helyzetünk miatt a piacon nem tudjuk beszerezni ezeket az ajándéktárgyakat, ezért már a kezdeti időszakban kiderült, hogy a saját magunk által tervezett, kitalált és gyártott dolgok árusításával járunk a legjobban.

Hogyan születnek meg ezek az ajándéktárgyak?

Gyakran egy kipattanó szikra adja az alapötletet. Például az írók igazolványaiból készített jegyzetfüzeteink is születtek. Ezeknek óriási sikere van, rendszeresen bővítjük is a sort.

A szuvenírek esetében mindig kicsiben gondolkodunk: a gyűjteményben rengeteg kincs van, ha ezekhez születik egy jó ötlet, akkor azt megvalósítjuk. És nagyon jó pillanatok azok, amikor a visszajáró vendégeknél vagy a metrón egy ismeretlennél látom az ajándéktárgyainkat. Akkor érzem, hogy érdemes ezzel foglalkozni.

A PIM boltjának kínálata (Fotó: Gál Csaba/PIM)

A kínálat véletlenszerű ötletek által bővül vagy vannak tudatosabb tervezési időszakok is?

A karácsony előtti időszakra mindig készülünk különlegességekkel, amiket már a nyáron elkezdünk kitalálni, megtervezni. És ma már szinte nincs olyan kiállításunk, amihez ne készülne valami apróság. A megújuló emlékházakba pedig az ott kiállított tárgyakból inspirálódva tervezünk ajándéktárgy-sorozatot.

Arra is figyelünk, hogy ne csak a kiállításokhoz, hanem a gyűjteményeinkhez is kapcsolódjunk ezekkel az ajándékokkal: ilyenek például a már említett jegyzetfüzetek vagy a memóriajátékunk, amelyben a Relikviatár tárgyait lehet összepárosítani. 

Hogyan alakítjátok a bolt látványát?

Az utóbbi időben jelentős arculati váltáson ment keresztül a PIM. Ezeket az elemeket, mint egy brand esetében, próbáljuk együtt kezelni.

Mi ez a brand?

A PIM egy klasszikus, reprezentatív gyűjteménnyel rendelkező intézmény. A feladatunk egyrészt, hogy ezt a gyűjteményt minden erőnkkel óvjuk és ápoljuk, miközben próbáljunk fiatalosak is lenni. 

Ez a frissesség a programfüzetben is megjelenik: a kéthavonta megjelenő kiadványban nemcsak az események szerepelnek, hanem magazinjelleggel interjúk, megnyitószövegek, érdekességek is helyet kapnak benne.

Az a célunk, hogy magazin legyen: igyekszünk megmutatni, hogy milyen érdekes tartalmak, gyűjteményi részek vannak a múzeumban és hogy milyen fontos munkák zajlanak itt, kik dolgoznak a háttérben. A kiadvány kitekintést ad a fővárosi és vidéki filiáléinkban folyó munkára és az ott zajló pogramokra is.

Hogyan néz ki egy átlagos munkanapod?

Körülbelül 5 éve vezetem a Közönségkapcsolatok és Rendezvényszervezési Főosztályt, ezzel pedig járnak bizonyos adminisztratív dolgok, amelyek a napi rutin részét képezik. 

Ha épp nincs pandémia, akkor februártól júniusig nagyon pörgünk: ebben az időszakban havonta 30-35 programunk van. Mi felelünk azért, hogy minden gördülékenyen menjen. Ráadásul nemcsak saját rendezvényeink esetében feladatunk ez, hanem a befogadott és terembérletes programjainknál is.

Aztán ott van a munkám tervezői része, amikor igyekszünk előre gondolkodni: tudjuk, hogy milyen kiállítások, évfordulók következnek, ezekhez próbálunk kitalálni programokat, szuveníreket. Fontos az is, hogy a korábbi tapasztalatokat megbeszéljük, hogy lássuk, mi az, amit meg kell újítani, amin változtatni kell.

Irodalmi témájú ajándéktárgyak a PIM boltjában (Fotó: Gál Csaba/PIM)

Milyen alapelvek mentén kommunikáltok az online felületeken?

Normál esetben főleg a programjainkat népszerűsítjük, próbáljuk bevonzani az embereket vagy épp csak megosztunk egy szép idézetet, tárgyat, amik önmagukért szépek és nincs egyéb célunk vele.

A járvány alatt azonban másra is alkalmunk nyílt: régóta terveztük, hogy jobban strukturáljuk az online felületeinket, ez indult most be a vírus alatt. A YouTube-ra és a Spotify-ra kikerültek archív anyagok, amelyek ugyan eredetileg nem publikálási céllal készültek, mégis jól működnek itt. A következő lépés, hogy már kifejezetten ezekre a felületekre készítsünk profi módon felvett és megvágott anyagokat.

Mi az, ami miatt jó a PIM-ben dolgozni?

Itt egy kreatív, nagy tudással rendelkező munkatársi gárda dolgozik. Az itt dolgozó emberekben állandó lelkesedés van a gyűjtemények tárgyai iránt. Még a legnagyobb viharok közepette is ennek a csapatnak az a legfontosabb, hogy a rá bízott kincset védje, gyűjtse, gyarapítsa. Ez mindenek felett áll, és emiatt nagyon jó itt lenni. Másrészt a kollégák között van egy jófajta bajtársiasság, összetartás: amikor segítség kell, mindig van valaki, aki jön. 

Milyen feladatok állnak előtted?

Most a közalkalmazotti státuszokból való átállással foglalkozom: egy 15 fős csapatért felelek, próbálok tenni azért, hogy számukra az átállás zökkenőmentes, gördülékeny legyen. Már gondolkodunk az őszben is: próbáljuk összerakni a programokat annak ellenére, hogy még nem tudjuk, hogy milyen lesz az elkövetkező időszak.