A Károlyi-palota első úrnői
A Palota titkai 1.
A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában II. József udvari festőjétől, Johann Georg Weikerttől őriznek két olyan festményt, amelyek egykor a Károlyi-palota falain függtek a családi ősgaléria részeként. Az egyik kép a palota első úrnőjét, Harruckern Jozefa Mária Szidónia Franciska bárónőt, a másik a menyét, Waldstein–Wartenberg Erzsébet Mária Johanna grófnőt ábrázolja. De kik voltak ők és mit tudunk róluk? A Palota titkai sorozatunk első részében őket idézzük meg.
Harruckern Jozefa, Harruckern Ferenc Domonkos, Békés vármegye osztrák származású főispánjának és harmadik feleségének, Dirling Mária Antóniának egyetlen leánya 1740. március 6-án született Bécsben. 1757. június 13-án kötött házasságot Károlyi Antal gróffal apja birtokközpontján, Békésgyulán (ma Gyula).
Johann Georg Weikert: Nagykárolyi gróf Károlyi Antalné báró Harruckern Jozefa (1790, olaj, vászon, MNM)
A házaspár 1768-ban vásárolta meg azt a pesti lakóingatlant a néhai Barkóczy Ferenc esztergomi érsek testvéreitől, amely ma intézményünk főépületének ad otthont. A szomszédos ingatlan tulajdonosa Jozefa apja volt. Ugyanebben az évben megszületett egyetlen gyermekük, József. A későn született fiú feletti öröm következménye volt a palotán kezdeményezett rokokó kialakítás is, amellyel kezdetét vette annak nagyszabású, 1847-ig tartó átépítéssorozata. Bár az 1779–1780-ban végzett átépítések elsődleges célja a család új rezidenciális központjának kialakítása volt (annak minden akkor elképzelhető kényelmével együtt), Jozefa és férje életük végéig mégis inkább a bécsi Kärtnerstrasse 41. szám alatti Harruckern- (később Károlyi-, majd Esterházy-) palotát használták lakóhelyül, hisz Károlyi Antalt odakötötték az udvarnál rászabott kötelezettségei.
Ismeretlen festő: Károlyi Antal (olaj, vászon, MNM)
Jozefa édesapjának halálával a Harruckern család férfiágon kihalt, az örökösöket férje, majd annak 1791-ben bekövetkezett halála után ő maga képviselte 1798-ig. Ekkor öt részre osztották az addigi Gyula központú, megyényi uradalmat: a gyulai, békési, szarvasi, csabai, szentesi ráta a Wenckheim, a Stockhammer, a Siskovich és a Károlyi család kezelésébe került, ebből éppen a szentesi (Szentes, Nagyszénás, Orosháza településekkel) Jozefa kezébe. A Károlyi család így a Harruckern-örökségből összesen 120 ezer kataszteri holddal növelte amúgy sem csekély földvagyonát.
Az ő apai örökségének köszönhetően lett fia, József (már nyolcévesen), majd unokája, György Békés vármegye főispánja (mindketten – felmenőikhez hasonlóan – későbbi életük során Szatmár vármegye főispánjai is voltak). Egyik ükunokája, Károlyi Gabriella grófnő férjével, Almásy Dénes gróffal (apja testvérének szépunokájával) 1888-ban költözött be a gyulai kastélyba, Jozefa gyermekkorának színhelyére, annak úrnőjeként.
Ismeretlen festő: Gróf Károlyi József gyermekkori portréja (olaj, vászon, MNM)
Jozefa grófné hatvankét évesen, 1802. március 26-án hunyt el Bécsben, ezüst szívurnáját férje koporsójában helyezték el a kaplonyi családi sírboltban.
Jozefa menye, Waldstein–Wartenberg Erzsébet grófnő 1769. október 28-án született Bécsben, cseh eredetű elnémetesedett főnemesi családban. Édesanyja IV. Keresztély dán és norvég király (morganatikus) szépunokája volt, egyik húga pedig (Szász–Koburg–Gotha) II. Ferdinánd portugál király nagyanyja lett.
Erzsébet 1789. február 8-án Bécsben ment férjhez Károlyi Antal és Harruckern Jozefa egyetlen gyermekéhez, Józsefhez.
Az addig nemzedékek óta mindig csupán egyetlen nagykorúságot megélő fiúutóddal rendelkező (és így a kihalás folyamatos rémével küzdő) nemzetség jövője házasságuk gyümölcsein, három felnőtt, sőt hosszú életű fiúgyermeken (István, Lajos, György) keresztül máig biztosíttatott. Rajtuk kívül született még négy leánygyermekük is: a fiatalon meghalt Erzsébet, Mária Anna (később gróf Königsegg–Aulendorf Ferencné), Franciska (később gróf Sztáray Albertné) és Jozefa (később gróf Trautmansdorff–Weinsberg Józsefné).
Károlyi József 34 évesen Bécsben bekövetkezett halálát követő négyévnyi özvegysége után a grófnő 1807. október 28-án ugyanott férjhez ment buzini gróf Keglevich Ágostonhoz, aki nemcsak gyermekeinek gyámja, hanem az özvegy kezében összpontosuló hatalmas Károlyi-birtoktömeg teljhatalmú kezelője is lett. Az első férj végrendeletében meghagyta özvegyének, hogy árváit Magyarországon, magyar szellemben, légkörben neveltesse, hogy magyar szokások között növekedve vérükké és testükké váljon a hazaszeretet, a koronás királyhoz való hűség és a keresztény vallásos érzés. Kívánságát felesége maradéktalanul teljesítette.
Johann Georg Weikert: Nagykárolyi gróf Károlyi Józsefné gróf Waldstein–Wartenberg Erzsébet (1789, olaj, vászon, MNM)
Az özvegy grófné 1808-ban Csekonics Józseftől jó üzleti érzékkel vette meg a fóti birtokot a kastéllyal három fiának, amely végül a legidősebbnek, Istvánnak tulajdonába került, aki azt később saját családjának birtokközpontjává alakíttatta.
Erzsébet grófnő mindössze 43 esztendősen, 1813. január 3-án halt meg Pesten, második férje még abban az évben követte őt, hátrahagyva ötesztendős közös gyermeküket, Augusztát (aki később egy válás után Batthyány Kázmér külügyminiszter felesége lett). Mindketten a fóti altemplomban lévő családi sírboltban nyugszanak. A grófnő ezüst szívurnáját első férje koporsójában helyezték el a kaplonyi családi sírboltban. A legidősebb Károlyi-árva nagykorúságáig a grófnő testvére, W–W. Emánuel lett a Károlyi-birtokok kezelője. 1827-ben, mikor a legkisebb, György is nagykorúvá vált, a három fivér felosztotta egymás között szüleik örökségét. És bár a középső, Lajos kapta a pesti palotát, azt 1831-ben megvásárolta tőle György, mert nagy tervei voltak vele…
Mindkét grófné a III. Ferdinánd király özvegye, Gonzaga Eleonóra által 1668-ban alapított Csillagkeresztes Rend tagja volt. Az előírás szerint legalább 16 nemesi őssel rendelkező, római katolikus vallású férjes vagy özvegyasszonyok kötelezték magukat a Szent Kereszt tiszteletére, a vallás szolgálatára, a vallási szertartásokon való részvételre, az erényes, méltányos életre, jótékonykodásra, irgalmasságra, a szenvedőkkel, betegekkel való foglalkozásra.
Amikor 1932-ben árverésre bocsátották a Károlyi-palotában maradt műtárgyakat, az állami közgyűjtemények részesülhettek ezen javakból, így kerültek a festmények a Magyar Nemzeti Múzeumba. Harruckern Jozefa kezében a gyulai uradalmi központ ábrázolása látható, Waldstein–Wartenberg Erzsébet pedig házasságkötése évében látható könyvvel a kezében, mely az arisztokrácia hölgytagjainak a könyvekhez, az olvasáshoz való bensőséges, bizalmas viszonyát mutatja.
Komáromi Csaba
