A CSÁTH ⃰ A varázsló halála című kiállítás első termében látható az alkotó két vázlatfüzete. Ezekről a műtárgyakról, Csáth rajzairól, rajzolási szokásairól kérdeztük Sidó Anna művészettörténészt, a kiállítás egyik kurátorát. 

„A két vázlatfüzet a kiállítás első termében látható. Ez egy összművészeti tér, amely egyszerre mutatja be a zeneszerző, a képzőművész és az író Csáth-ot. Így utalunk arra tulajdonképpen, hogy az alkotóban ez a három művészeti ág nem teljesen elválasztható, szerves egységet alkot. Valójában egyik énjét sem lehet izoláltan értelmezni, csak a másik két tevékenységével együtt. Ez a két vázlatfüzet sem kezelhető külön Csáth zeneszerzői és írói énjétől.” – meséli a kurátor, majd hozzáteszi, hogy Csáth számára a rajzolás is egy olyan tevékenység volt, ami egész életében elkísérte.

Hogyan került ez a két műtárgy a múzeum gyűjteményébe?

A kiállított két vázlatfüzetet egy szabadkai magángyűjtőtől vásárolta meg a múzeum. A Csáth-hagyaték egy nagyobb része több lépcsőben érkezett be a múzeum különféle gyűjteményeibe, a fotókkal és számos más kéziratokkal a vázlatfüzeteket 2010-ben szerzeményezte a PIM. Egy-egy rajz ismert volt már a rajzfüzetből korábban, de a teljes anyag ezen a kiállításon látható először a nagyközönség számára.

Milyen állapotban vannak? Milyen állagvédelmi szempontoknak kell megfelelni e két tárgy esetében?

Jó állapotú vázlatfüzetekről van szó, de a papírok romlása egy megállíthatatlan folyamat, ezt csupán lassítani tudjuk. Minden lap közé savmentes papírt helyeztünk, a raktárban pedig egy savmentes borítékban tároljuk őket, amelyek egy speciális fiókrendszerben állnak. Természetesen a raktár hőmérséklete és páratartalma is kiemelten fontos az állagmegőrzés szempontjából. Ezekkel a módszerekkel lehet meghosszabbítani a grafikák élettartamát.

Milyen formában lettek kiállítva ezek a műtárgyak?

Fontos, hogy védjük őket a portól és a természetes fénytől, ezért döntöttünk úgy, hogy falkabinetbe helyezve mutatjuk meg őket. Kiemelten fontos volt, hogy maximálisan megóvjuk a füzeteket a természetes fénytől, mert az UV sugárzás nagymértékben károsítja a grafittal készült rajzokat. Így speciális fényforrásokkal világítjuk meg őket.

Hogyan néznek ki ezek a füzetek?

A gyűjteményünkben három ilyen vázlatfüzet van, a harmadik azonban lapokból áll, ezért döntöttünk e két példány kiállítása mellett. Maguk a füzetek tipikus századfordulós vázlatfüzetek, amelyek lapjai már eléggé savasak, megsárgultak. Ezeken főként ceruzával készült rajzok láthatók. Ezek nagy része nincs datálva, de minden bizonnyal az 1910-es években születtek. Ezt a feltételezést támasztja alá az a két rajz, amelyeknél szerepel dátum: az egyik 1914-es, a másik 1915-ös. 

Melyek a két vázlatfüzet jellemző motívumai?

Ha csoportosítjuk ezeket a rajzokat, akkor látjuk, hogy a fő fókusz, ami szeriálisan mindig előkerül nála, azok a nők. A grafikák között gyakoriak a női portrék, a női testábrázolások, erotikus jelenetek, de álomszerű, állattestű női alakok is megjelennek. A rajzok között szerepelnek női ruhatervek is, amelyeket a naplóiban is megemlít. Innen tudjuk, hogy ezeket a feleségének szánja: akkurátusan fel is jegyzi, hogy melyik rész milyen anyagból készüljön, milyen színű és méretű legyen. 

Ezenkívül naplóiban, más gyűjteményekben lévő füzeteiben, orvosi rendelőkönyvében szerepelnek még naplementés, alkonyi hangulatú városképek, csendéletek, melankolikus olvasatú városrészletek, temetők, de olyan mindennapos csendéletek is, mint például az a kompozíció, amelyben egy vonat halad át az alkonyi tájban. 

Külön csoportot alkotnak a hétköznapi tárgyakról készített rajzai: ezek a bútorok, berendezési tárgyak indás, ornamentális díszű, szecessziós stílusú darabok, amelyekből jól látszik, hogy Csáth nagy kedvelője volt saját kora tárgykultúrájának. Egyik füzetében még egy perzsa szőnyeg tervrajza is szerepel!

Milyen kvalitásúak ezek a rajzok?

Vannak olyan íróink, akikről tudjuk, hogy festőnek készültek, mint például Jókai Mór. Csáth a gimnáziumi évei alatt még festő szeretett volna lenni, akkor nagyon intenzíven foglalkozott a képzőművészettel, de aztán egyre hangsúlyosabbá vált számára a zenélés, így a festéssel mint lehetséges művészi pályával felhagyott.

Ezek a rajzok azt mutatják, hogy a rajzolója ugyan professzionális szinten nem tanult meg rajzolni, viszont a formái és az a mód, ahogyan használja a vizuális nyelvet, egyértelműen arról árulkodik, hogy ismeri a századfordulós grafikai művészetet, a modern grafikai stílust és irányzatokat. Maximálisan követi a modern formavilágot, mivel a számára kortárs grafikai élvonal teljes ismeretében készíti ezeket a rajzokat. A karakterek megformálása kifejező és érzékeny: egy-két vonallal képes vizualizálni egy érzelmet, jellemet.

Milyen résznél vannak nyitva a füzetek ebben a kiállításban?

A füzetek két női rajznál vannak kinyitva. Az egyik egy állattestű női alak, ami Csáth álomszerű fantáziavilágának egyfajta képi lenyomata. A másik rajz egy kádba lépő női alak, ez a nőábrázolásokon belül is egy visszatérő motívum nála. 

Hogyan értelmezzük ezeket a grafikákat más írórajzokhoz képest?

Csáth-rajzai eltérnek a tipikus írórajzoktól. Legtöbbször az íróknál a rajzolás az írás mint fő tevékenység mellett másodlagos: szórakozott, öntudatlan rajzocskákat készítenek az írás során. Csáth-nál a rajzok azonban párhuzamos történetek, önálló jelentéstartalmú munkák. És az igazán izgalmas, hogy nála nemcsak az írás során jelentkeznek ezek a rajzok, hanem az orvosi praxisa során is. Orvosként a rendelőkönyvébe (ami egy hivatalos dokumentum a beteg adatainak és állapotának leírására) sokszor rajzokban fejezi ki lelkiállapotát, az apróbb történéseket, gondolattöredékeit. Nap mint nap rajzol ebbe a könyvbe, történeteket, hangulatokat jelenít meg és nemcsak grafittal, hanem pasztellel és akvarellel is. Ebből is érződik, hogy mennyire átszövi az életét a vizualitás. 

Hogyan értelmezzük a rajzokat az életművön belül?

A vázlatfüzetek, naplók, rendelőkönyvek rajzai jól mutatják mániákus rögzítési szokásait. Ahogy a naplóiban akkurátusan vezeti, hogy hányszor volt széklete, szexuális kapcsolata, úgy itt is ez a fajta kényszeresség figyelhető meg. A rajzok lelkivilágának, fantáziavilágának rendszeres rögzítéseként, megjelenítéseként értelmezhetők. Mindenhol rögzít, attól függetlenül, hogy az adott felület nyilvános-e vagy hivatalos. Csáthnak a képhelyei éppen ezért is rendkívül izgalmasak. Ott van a már említett páciensek könyve, vagy a naplója is, ahol számos emléket képpel rögzít. És, hogy az összművészeti működését is megérezzük, van olyan nap, amikor hanggal fejezi ki a nap hangulatát, mint például 1907 március 27-én, ahol a nap mottója egy kotta formájában jelenik meg.

Képek: Csáth Géza rajzai a PIM gyűjteményében őrzött vázlatfüzeteiből, Művészeti, Relikvia és Fotótár, ltsz.: 2011.78.1-32; 2011.97.1-14

Kocsis Katica

A CSÁTH ⃰ A varázsló halála című kiállítás (kurátorok: Molnár Eszter Edina és Sidó Anna) a PIM zárva tartása alatt virtuális tárlatvezetésünkön tekinthető meg.