És a belgák hova álljanak?
Esettanulmányok a belgiumi múzeumi szektorból
A Petőfi Irodalmi Múzeum 2022-ben az Erasmus+ mobilitási program keretében szakmai látogatást valósított meg négy különböző országban. A szakmai utak célja nemzetközi példákon keresztül megismerkedni azokkal az inklúziót, hozzáférhetőséget és sokszínű közösségeket támogató gyakorlatokkal, amelyek választ adnak a múzeumok mai kihívásaira. A szakmai utakon különböző szakterületeken dolgozó kollégáink vehettek részt. Belgiumi tapasztalataikról tudósító blogbejegyzésükben Cseke Judit (Közönségkapcsolatok és Rendezvényszervezés), Nagy Botond (Könyvtár), Sidó Anna (Művészeti, Relikvia- és Fotótár) és Tóth Szabina (Médiatár) egy vallon (Mundaneum, Mons) és egy flamand területen (Museum voor Schone Kunsten, Gent), valamint két brüsszeli vallon múzeumban (Archives et Musée de la Littérature, Centre Belge de la Bande Dessinée) tett látogatásukról számolnak be.
Biztosan sokan ismerik a viccet, aminek már-már szállóigévé vált a csattanója: Belgiumban a katonaságnál sorozás van. Az őrmester elkiáltja magát: „Flamandok jobbra, vallonok balra!” Erre előlép valaki, és megkérdezi: „Tessék mondani, a belgák hova álljanak?”
Belgium 190 éves történetét végigkíséri a két nagy népcsoport, a flamandok és a vallonok vetélkedése, melynek legfőbb oka a nyelvi, gazdasági, kulturális különbség. Egyes vélemények szerint mára Belgiumot három dolog tartja össze: a futballválogatott, néhány sörmárka és a király személye. A királyi családnak ezért is kell az ország mindhárom hivatalos nyelvét, a franciát (vallon), a flamandot (holland) és a németet is folyékonyan beszélnie.
2023 júniusában, az Erasmus+ mobilitási program keretében Belgiumot is célba vették a PIM kollégái, és arra voltak kíváncsiak, hogyan jelenik meg egy többnyelvű, különböző népcsoportokat magába foglaló ország kulturális identitása a múzeumokban.
Archives et Musée de la Littérature
Christophe Meurée, a levéltár kutatási részlegének vezetője kollégáink társaságában (fotó: PIM)
Az Archives et Musée de la Littérature (Irodalmi Múzeum és Levéltár) Brüsszel forgalmas belvárosában helyezkedik el, a Belga Királyi Könyvtár épülete mellett. Megérkezésünkkor Christophe Meurée, a levéltár kutatási részlegének vezetője fogadott, majd az épületben kissé bonyolult utakon az 5. emeleti könyvtárba vezetett minket. Itt mesélte el, hogy a Levéltár jelenlegi helyét a városvezetéstől bérli, az épületnek csak egy kis részét foglalják el. Korábban egy kiállítótér is tartozott hozzájuk, ez azonban megszűnt, mára csak a gyűjtemény raktára és a kutatók és egyetemisták számára nyitott könyvtár maradt meg, a többi részt visszaadták a városvezetésnek.
Kedves fogadónk részletes előadás keretében mutatta be a francia nyelvű belga irodalmat, Belgium rövid történetét és a múzeum működését. A levéltár a Királyi Könyvtáron belül és azzal együttműködve végzi a francia nyelvű belga szerzőkkel és kiadókkal kapcsolatos dokumentumok gyűjtését, tanulmányozását, katalogizálását, megőrzését, hozzáférhetőségét és bemutatását, elsősorban az 1815-től napjainkig terjedő időszakra vonatkozóan. Rangos nemzetközi irodalmi könyvtárnak is otthont ad, beleértve a Belgiumban egyedülálló irodalmi folyóiratok, valamint a Közép-Afrikával (Burundi, Kongó, Ruanda) foglalkozó archívumok gyűjteményét. Azonban a brüsszeli Irodalmi Múzeum és Levéltár anyagai között nincsenek írókhoz kapcsolódó grafikák, könyvillusztrációk és egyéb képzőművészeti anyagok, ugyanis ezeket a Szépművészeti Múzeumban őrzik.
Christophe Meurée és a PIM csapata (fotó: PIM)
A levéltár kizárólag francia nyelvű belga irodalommal és színházzal foglalkozik, a flamand irodalmat teljesen különválasztva egy hasonló intézmény gondozza Antwerpenben. Míg a vallon irodalomra sokszor a franciaországi szerzők voltak hatással, addig a flamand részen a holland irodalmi élet nyomai érzékelhetőek.
A PIM-hez hasonlóan a levéltár elsődleges célja a gyűjteményezés, illetve a gyűjtemény kutatása, elérhetővé tétele és megismertetése minél szélesebb körben. Rengeteg kiadványuk és irodalmi szövegeket is tartalmazó, igényes szóróanyaguk van, együttműködnek az ország legtöbb francia nyelvű fesztiváljával, jelen vannak szinte az összes nagyobb kulturális eseményen. Szoros szakmai kapcsolatot ápolnak a kortárs írókkal, a gyűjteménnyel foglalkozó kutatásokba becsatornázzák az egyetemistákat, valamint az irodalomtörténészeket.
Érdekes volt számunkra, hogy a múzeum az erős offline jelenléthez képest jóval kevesebb hangsúlyt fektet az online megjelenésre. Ugyan a honlapon jelennek meg a gyűjteményt érintő cikkek és hírek, ugyanakkor a gyűjteményi anyagok megjelenésének kevesebb figyelmet szentelnek. A közösségi médiában is kevesebb hírt adnak magukról: a közönségükkel való kommunikációt tekintve nem ez áll az első helyen.
Mundaneum
A Mundaneum alapötlete egy rendkívül izgalmas ideára épült: a világbéke megteremtését célozta meg. A két elkötelezett pacifista alapító, Paul Otlet és Henri La Fontaine utópisztikusnak tűnő célja az volt, hogy a világ összes fontos tudományos művét összegyűjtsék, dokumentálják és rendszerezzék – majd pedig megoszthatóvá tegyék.
Paul Otlet „Univerzális bibliográfiai rendszerének” bibliográfiai indexkártyákat tartalmazó fiókjai (forrás: Wikipédia)
Felmerül a kérdés, hogy ezt a hatalmas információmennyiséget, amely a világban fellelhető, milyen vezérfonalakra lehet felfűzni. A nemzetközi béke gondolatával, valamint La Fontaine szocialista aktivizmusával a társadalmi egyenlőségre koncentrál maga a gyűjtemény is, amely három fő téma köré szerveződik: ezek pedig a pacifizmus, a feminizmus és az anarchizmus.
Közös beszélgetés a Mundaneum udvarán (fotó: PIM)
A két jogász elköteleződése ebbe az irányba nagyon fontos technológiákat hozott a dokumentálás rendszerezésébe: ilyen például a kis indexkártya, amely kifejezetten Otlet találmánya volt – ezeket a mai napig is világszerte használjuk a dokumentációhoz éppúgy, mint a kutatáshoz. A Mundaneumot az adatgyűjtés és -kezelés tekintetében is mérföldkőnek tartják: az internet, és kifejezetten a Google előfutárának; egy promóvideóban önmagát a világ első keresőmotorjának nevezi.
A Mundaneum egyik kiállításának plakátja (fotó: PIM)
A múzeum nagy hangsúlyt fektet a digitalizációra és a professzionális kutatási technológiákra. Az alábbi képen egy szenzor látható, amely arra van specializálva, hogy az eredeti, kézzel írt indexkártyák tartalmát beolvassa és megjelenítse az érintőképernyős monitoron az egyes tételekhez kötődő leíró adatokkal együtt.
A Mundaneum archívuma (fotó: PIM)
A Mundaneum honlapján található kutatási felületen is szemezgethetünk a gyűjteményből, valamint a kiállításokat is el tudjuk érni.
Centre Belge de la Bande Dessinée, Brüsszel
A tanulmányi út alatt lehetőség nyílt az előre leegyeztetett programok mellett további intézményeket is meglátogatni. Az egyik ilyen állomás volt utunkon az Art Nouveau stílusjegyeit viselő, Victor Horta által tervezett gyönyörű épület Brüsszel belvárosában, mely most Képregénymúzeumként működik. Az intézmény nem csupán a belga képregényekre fókuszál. Négy állandó kiállításuk közül az egyik például elsődlegesen a műfaj korokat és civilizációkat átívelő kialakulására koncentrál.
A Képregénymúzeum fogadótere (forrás: PIM)
Ami miatt az intézmény kiemelkedik mind belga, mind magyar viszonylatban a múzeumok közül, az a céltudatosság, amivel igyekeznek előtérbe helyezni a múzeumot mint központot. Kifejezetten érdekes volt látni az erőfeszítéseiket, hogy a látogatók ne csak a kiállítások megtekintéséért látogassanak el ide – mondjuk évente egyszer –, hanem hogy szervesen a mindennapok részét képezze a múzeumba járás.
Kiállítás a Képregénymúzeumban (forrás: PIM)
Ennek érdekében rengeteg programot és lehetőséget kínálnak, hogy minél szélesebb közönséget tudjanak bevonzani. Az itt található remek hangulatú könyvtár mellett lehetőség van csapatépítő tréningek, workshopok szervezésére, látogatására.
Museum voor Schone Kunsten, Ghent
A genti MSK (Szépművészeti Múzeum) volt tanulmányi utunk utolsó állomása. Itt a múzeum igazgatója, Dr. Manfred Sellink fogadott minket, és tartott nekünk szinte egész napos szakmai vezetést az intézményben. Magát az intézményt 1798-ban alapították, gyűjteményük megközelítőleg 20 000 műtárgyból áll. Hasonlóan a többi belgiumi múzeumhoz, itt is célul tűzték ki a minél szélesebb társadalmi rétegek megszólítását, kiállításaikon fontos szempont a mozgáskorlátozottak, vakok és gyengénlátók percepciójának és térbeli mozgásának segítése.
Egy kiállítási darab és dombornyomott változata (fotó: PIM)
A kiállítóterekben több helyen festményekről készült tapintható dombornyomatok, minden teremben apró múzeumpedagógiai játékok találhatók. A kurátori csapat nagy hangsúlyt fektet a különféle társadalmi problémák megjelenítésére a kiállításokban, melynek egyik példája a látogatásunk idején készülő LMBTQ-témát a gyűjtemény felől körüljáró kiállításuk. Az intézményben számos dolgot figyelhettünk meg a kiállításrendezés praxisához köthetően. Az egyik ilyen gyakorlat a helyi közösségek rendszeres bevonása az állandó kiállítás mellett létrehozott pop-up kiállítások rendezésébe, ami által a város lakóinak véleménye, látásmódja is megjelenhet a múzeum falai között. Ezeket az installációkat a látogatók kurátorokkal és múzeumpedagógusokkal közösen hozzák létre, ami a kiválasztott műtárgyakkal kapcsolatos ismeretek elmélyítését teszi lehetővé
Látvány-restaurátorműhely az MSK kiállítóterében (fotó: PIM)
Az intézmény könyvtára mind céljában, mind felépítésében nagyjából megegyezik a PIM könyvtárával. Bár méreteiben kisebb gyűjteményről van szó (körülbelül 40.000 kötet), itt is bejelentkezés után lehet kutatni. Különbség, hogy a ritka/értékes köteteket kizárólag online bocsátják a kutatók rendelkezésére.
Összességében elmondható, hogy a különböző intézményekben tett látogatásunk rendkívül eredményesen zárult. Mindhárom intézményben olyan szakmai kérdésekkel és problémákkal találkoztunk, amelyek jelen korunk múzeumi diskurzusaiba illeszkednek és hozzájárulnak szakmai kompetenciánk és praxisunk fejlődéséhez
