A költészet napja alkalmából betekintést nyújtunk a Petőfi Irodalmi Múzeum kulisszái mögé, és bemutatjuk az itt dolgozó költőket és múzeumi munkájukat.

Az intézmény életének mindig is szerves része volt, hogy falai között kortárs írók, költők tevékenykednek akár munkatársként, mint korábban Kukorelly Endre, Parancs János és Rónai László, akár vendégként vagy kutatóként.

A sorozat első részében a Médiatár kollégáival, Puskás Dániellel és Wirth Imrével készült interjúnkat olvashatják.

Mióta dolgoztok itt, és hogyan lettetek a PIM munkatársai?

Wirth Imre: 2016 augusztusa óta dolgozom a múzeumban, egy barát invitálása és az akkori igazgató, E. Csorba Csilla bizalma hozott ide.

Puskás Dániel: 2021. július végén kerültem a Médiatárba. Előtte az Országos Idegennyelvű Könyvtárban dolgoztam könyvtárosként, ahol az egyik munkanapon megláttam az álláshirdetést, jelentkeztem, és szerencsém lett.

Milyen utat jártatok be a PIM-en belül?

WI: A Közönségkapcsolatok osztályán voltam két évig, majd 2018 óta a Médiatárban dolgozom.

PD: Durván félévnyi időszak után még túlzás útról beszélnem, most is inkább a betanulás szakaszában vagyok. Persze, azért részt vettem már ebben-abban, dolgozhattam számomra fontos írók hagyatékaival (például Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Tandori Dezső), ezenkívül az egyik kollégám dalszövegírással kapcsolatos interjúsorozatának Tariska Szabolccsal készített egységébe is bekapcsolódhattam, ami nagyon izgalmas volt, hiszen az Amorf Ördögök dalszövegei és zenéje nagy hatással voltak rám gimnazista koromban.

Jelenlegi pozíciótokban mik a feladataitok? Van valamilyen konkrét projekt, amin dolgoztok?

WI: Muzeológusként részt veszek a Médiatár napi munkájában, ezen kívül interjúkat készítek, illetve tavaly két kiállítás kurátora is lehettem, ezek közül az indiános ("Rézbőrű volt az alkony" – a szerk.) Szegedre költözik nyárra, ott lesznek még teendőim.

PD: Alapvetően a beérkező hanghagyatékok feltárása, interjúk készítése a fő tevékenységünk, de időnként más tárak kérésére a gyűjteményünkben lévő anyagokból készítek kisebb tematikus válogatást vagy vágok részleteket a meglévő hanganyagokból. Jelenleg a beérkezett anyagok feldolgozásával foglalkozom, illetve Petőfi műveinek fordításairól állítok össze listát.

Volt olyan projekt, ami inspirálóan hatott a költészetetekre?

WI: Az interjúk alapvetően visszahatnak rám, de a tavalyi Pilinszky-kiállításhoz újraolvasott életmű is hagyott nyomokat bennem.

PD: Nem tudok felidézni olyat, ami közvetlen módon hatással lett volna rám. Tudok említeni projekteket, amikben szerettem benne lenni (például a Tandori-hanganyagokkal való munka), jó volt közösen ötletelgetni, valamint jobban elmélyedni egyes szerzők munkáiban, nyilatkozataiban vagy új szövegekkel megismerkedni. Inkább azt jegyezném meg, hogy a feldolgozott anyagok során találkoztam olyan szerzőkkel, akiket nem igazán, egyáltalán nem, vagy csak más aspektusból ismertem, ilyen újrafelfedezés volt például Hervay Gizella költészete.

A PIM nem csupán múzeum, a különböző tárak rengeteg érdekességet rejtenek, feltárás, kutatás és hozzáférhetővé tétel zajlik, valamint alapvetően egyfajta műhelyként is funkcionál az intézmény. Hogyan hatott ez a közeg az alkotói tevékenységetekre? Mennyire fér össze a „polgári foglalkozásotok” és az írói munkásságotok? Mennyire választható el, vagy mennyire folyik egybe a kettő?

WI: Mióta ismerem, elfogadó-befogadó és értő közeg számomra a múzeum, barátokkal (kollégákkal), ami engem is erősített, hogy gondoljak valamit a „közös”-ről, és ne kísértetként bolyongjak az évszázados falak között. Ritkán jut eszembe magamról (és gyorsan el is felejtem), hogy „írói létem” is lenne, összefonódik minden, szerencsés esetben egymást segítve, kiegészítve.

PD: Rám nagyon ösztönzően hatott ez a környezet, már az állásinterjún sejtettem, hogy jól fogom magam itt érezni. Tetszik, hogy egy nagyvállalattal szemben ez egy szabadabban működő közeg, ezt pedig sokkal könnyebb összeegyeztetnem a belső ritmusommal. Engem főként az irodalom érdekel, és itt tényleg többnyire ezzel foglalkozhatok, szinte egész nap azt csinálhatom, amit egyébként is szívesen csinálnék. Olyan emberek vesznek körül, akiket szintén hasonló dolgok foglalkoztatnak, így jó érzés, hogy nem kell ebből kiszakadnom a munka idejére, nem feltétlenül kell „túlélési stratégiákat” gyártanom magamnak, hanem fejben benne maradhatok egy gondolatmenetben vagy hangulatban. Nekem alapvetően azok a váltások mennek nehezen, amikor nincs igazán idő elmélyedni, hanem gyorsan kell ugrálni egyik feladatból a másikba. Mostanában ugyan elég keveset írok, fordítok (persze, nem mintha régen olyan nagyon sokat írtam volna), de ez nem okvetlenül a munka miatt van. Vannak időszakok, amikor az tesz jót, ha egy időre félreteszi az írást az ember, és valami mást csinál, ami máshogyan hat rá, és amiben kevesebbet találkozik az elakadásokkal.

Most megfordítanám a kérdést. Az alkotói tevékenységetek miként hat a munkátokra?

WI: Gyakran segít az interjúk során, ráismerve hasonló mintázatokra, a megértést erősítve.

PD: Az olvasmányélményeket, ismereteket, ismeretségeket itt is lehet hasznosítani, továbbá a kreativitás és az ötletek sok esetben jól tudnak jönni. 

Hogyan írnátok le a PIM-et egy olyan ember számára, aki nem igazán látja a háttérben folyó munkát?

WI: Mint egy nagyvonalú világpolgár, akinek a kabátzsebeiből mindig előkerül valami, amiért érdemes leülni, bogarászni, olvasni, csöndben lenni. Otthon lenni.

PD: Kívülről nézve többnyire nem olyan látványos a tárunkban végzett munkafolyamat, így nem sok izgalmas dologról marad le, aki nem látja: ülünk a gép előtt fülhallgatóval, gépelünk és kattintgatunk, időnként persze annyiban változik a kép, hogy egy kazettás vagy videomagnóval bővül a folyamat. Komolyra fordítva a szót, én ugyan még nem látok rá annyira a PIM működésére, de az nagyon tetszik, hogy sok olyan projekt van, amiben a tárak egymással közösen dolgoznak, illetve az ilyen munkák során az ember ki is tud kerülni kicsit a szokásos feladatköréből, ezért sokkal kisebb az esélye annak, hogy belesüppedjen az egyhangúságba.

Van esetleg olyan terület, amit még szívesen kipróbálnátok a PIM-en belül?

WI: Vannak terek, amiknek megidézném a szellemét, Haynau, ahogy kinéz az ablakon az udvarra, töprengve, kiket ítéljen még halálra, vagy korábban gróf Batthyány Lajos, mielőtt elfogják. Vele készítenék egy végtelenül szomorú (vagy felemelő) interjút.

PD: Érdekelnek a határterületek, ahogyan az irodalom más művészeti ágakkal kerül párbeszédbe. Izgalmas lenne például beszélgetéseket, interjúkat szervezni a könyvillusztrációkról vagy az írók fontos zenei élményeiről, de a versfordítás és a versfordítás megjelentetésének helyzetéről szintén érdekes lenne beszélgetni.

Az interjú különleges témákkal folytatódik a PIM Webshop Irodalmi töltet magazinján Wirth Imrével és Puskás Dániellel: https://pimbolt.hu/blog/kolteszet-napja-koltok-pim-interju.

Ferró Csaba