2021. dec 15.

„Nem szeretem az elsülyedt világokat”

írta: pimblog
„Nem szeretem az elsülyedt világokat”

Németh Andor kéziratban maradt verse

Németh Andor kéziratos hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található. Ebből mutatunk most be egy különleges darabot, Munkafüzetek címet viselő feljegyzéseit, melynek szövegét betűhűen közöljük.

Az 1927. szeptember 10. és október 11. között vezetett naplószerű füzet nagyrészt egy készülő, valószínűleg félbehagyott Stendhal-tanulmányhoz írt vázlatokat tartalmaz, vegyítve aktuális teendőivel kapcsolatos feljegyzésekkel. A szeptember 18-ai bejegyzés szerint az estét az Abbázia kávéházban töltötte József Attilával, aki ekkor írta meg barátjáról a Németh Andor című költemény első változatát.

jozsefa_nemetha.jpgJózsef Attila Kerpel Jenővel és Németh Andorral felolvasáson, Várkonyi László felvétele, 1937 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Németh ezután a kávéházban maradt, feljegyzésében levertségre, fásultságra és kellemetlen asztalvendégekre panaszkodik. Odavet pár sort a Stendhal-regények asszonyainak a regényhősök élete alakulásában betöltött szerepéről, a következő lap tetején azonban már témát vált. „Nem szeretem az elsülyedt világokat” – kezdi új gondolatmenetét, majd így folytatja:

Sokáig éltem sülyedő hajón – hihetetlen soká tart, míg a feneketlen mélységbe sülyed
Már az egész legénység partraszállt s én még mindég az árbócba kapaszkodtam a széljárás felett
Ez talán az a toronyőr, aki macskája mellett ül, míg a lámpa oriási szeme forog
És bibliát olvas – egész világrész sülyedt el Bécsben – ez itt a mexikói totem oszlop
Faragott ördöge, magányosan a farm bejáratánál, egy modern amerikai gőzeke mögött
Nyitott ablakok mellett, sülyed sülyed e világ a hajszálfinom aranyhálók ellenére
Egész néprajok zudulnak fel véresen és ijjasan míg kettőt lehelsz
A kölcsönkönyvtárak inváziója ez
Az Urim és Tummim aranylapjai
A […] kormos földalattisága zizeg az arcom körül
Orvul tanácsot sug a kaján és szabadjára engedi a pokolgépet
Az ártatlanság lapdázik e kín mögött
A testetlen seregek fennakadnak aranyhálóidon
Vidám árnyékok integetnek Halál reá és balra lehullanak a pamlag mögé
Fehér golyók pattognak, ping pong, bridge.

Németh Andor, Munkafüzetek, 1927. szeptember 10. – október 11. (PIM Kézirattár)

A szöveg fölé utólag Stendhal nevét is odaírta, aláhúzva mint címet, bár az elkészült műnek nincs sok köze a regényíróhoz. A verset a Stendhal-tanulmányon való gondolkodás szünetében írta le, egyhuzamban, pusztán néhány javítást eszközölve a szövegen. A megalkotás körülményei nagyon hasonlóak ahhoz, ahogyan Németh a Lovacska c. költeményének keletkezését megírja első József Attila-monográfiájának Atlantisz című fejezetében:

Nincs kifogás, alkotni kell. De halogatom. A trécselés álmosító döngicséléssé olvad össze, a kontúrok összemosódnak, görcsösen erőlködöm nyitva tartani pilláimat, fölerősíteni a gyenge ihletet, megrögzíteni a múló pillanatot, formába önteni létérzésemet. Hipnotizáltan nézem a szomszéd asztalnál mérkőző sakkozókat. Az egyik lovat szorongat a kezében, tűnődik, hova tegye. A másik sürgeti. Pièce touchée, lépni kell. Lépni kell… Kezdjük. Márványasztalok között eldobog a táltos […].

na_kvborito.jpgNémeth Andor József Attila című monográfiájának borítója, Budapest, Cserépfalvi, 1944 (PIM Könyvtár)

Ahogyan a Lovacskát is az alkotás válsága és kényszere szülte, úgy a jelen verset is az írást halogató költő vetette papírra. Németh esetében ez egyrészt alkati vonás lehetett, másrészt egy költői szerep követése, alkatához igazító megvalósítása is. Az „írásképtelenség” leküzdésére feltehetően az általa igen nagyra becsült Apollinaire tanácsát követte:

Ha az ember úgy érzi, kiszáradt a vénája, írjon le akármit, kezdjen el akármilyen mondatot, és csak nyomuljon előre.

apollinaire.jpgKaján Tibor: Guillaume Apollinaire-karikatúra, papír, filctoll, 1980 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A halogatás Németh számára az első szó megtalálásának aktusa, az írás előkészítésének néha hosszadalmas szertartása. Apollinaire tanácsa mellett bizonyára André Breton már-már terápiává fejlesztett eljárását is olvashatta, bár vele ellentétben számára a kiindulópont megtalálása volt a nehezebb:

Végy kezedbe írószert, miután a szellemi erő-összpontosításra a lehető legkedvezőbb helyen ütöttél tanyát. Merülj a legtétlenebb vagy legfelvevőképesebb állapotba. Tekints el lángeszedtől, ne törődj tehetségeddel, se senki máséval. Győződj meg róla, hogy az irodalom az egyik leggyászosabb út, s nem tudni hova vezet. Írj sebesen, de nem eleve kiagyalt téma szerint, elég gyorsan, nehogy emlékezeted működésbe lépjen, és nehogy kedved szottyanjon elolvasni, amit írtál. Az első mondat jön majd magától, […] Ami mármost a következő mondatot illeti, ez bizony nehezebb eset; […].

andre_breton_photo_henri_manuel.jpgAndré Breton, Henri Manuel felvétele, 1927 (wikipédia)

Az elemzett versnek ez a bizonyos első mondata Atlantiszra, a bécsi kávéházra vonatkozik, ahol az emigrációba kényszerült magyar írók a ’20-as évek közepén tanyáztak. A kávéház neve beszélő névvé vált az emigráns irodalmi élet hanyatlásának időszakában. Németh versében a süllyedő hajó a kávéház által megtestesített értelmiségi közeg felszámolódásának allegóriája, mely egyben a mitikus földrész konnotációját is hordja: „egész világrész sülyedt el Bécsben”. A lírai beszélő figyeli társai partra szállását, és talán a felzúduló néprajok fenyegetéseitől tartva egyelőre a hajón marad. Az allegóriát tovább fejtve, a Németh számára nem sok kilátással kecsegtető hazaérkezés koncentrált, átpoetizált összegzését bogozhatjuk ki. A vers sűrített ideje nem pusztán az 1926-os évet, de a teljes emigrációban töltött életszakaszt, és az ezzel párhuzamosan folyó magyarországi eseményeket is felöleli. A „testetlen seregek”, vagy a halált kiáltó „vidám árnyékok” azonban a vers sajátos szerkezete folytán nem csupán a terrorokra vonatkoztathatók. A hajó legénysége mintha az őslakók és a telepesek benépesítette Amerikába, a mexikói totemoszlop és a gőzeke jelképezte újvilágba érkezett volna. A szöveg már ebben az egy képben is egymásra vetíti a különböző helyszíneket és idősíkokat, Columbus megérkezését, az őslakosság lázadását és kiirtását, az ipari forradalmak előidézte technikai fejlődést. 

Az események e forgatagában a vers – a befogadást némiképp segítve – fokozatosan nyilvánvalóvá teszi a lírai beszélő alapszituációját. Az őslakók lázadása „a kölcsönkönyvtárak inváziója”, a seregek testetlenek, azaz fiktívek, a vidám árnyékok a pamlag mögé hullanak. Egy kávéházi környezet miliője rajzolódik ki, ahol a beszélő olvas. A konkrét szituáció rajzával egybemosódnak az emlékezet és a fantázia együttes működése során felmerülő képek, az olvasmány keltette benyomások, gondolatok. Az aranyhálók, melyeken át süllyed a régi világ, és melyeken fennakadnak a testetlen seregek, a beszélő tudatának metaforája, a múlt és a jelen leképeződésének a helye. A verset követve mintha az ide-oda csapongó tudat útját járnánk be, mintegy működése közben tapasztalva meg a megértési folyamat természetét a nyelv által manifesztált formában. Az írás aktusa ugyanakkor nem tematizálódik ebben a műben, mint a Lovacskában, ahol a kávéházi asztalok között végigfutó csontlovacska az ihlet működésének allegóriájává válik, ami által a vers önnön megalkotásának körülményeire reflektál. A kávéházi közeg sem annyira plasztikusan jelenik meg, mint a korábbi versben, pusztán egy-két tárgy eleveníti fel. Az általam a mű fő mondanivalójának tartott köztes állapot, az emigráns élet visszafordíthatatlan lezárulása és a hazaérkezéstől való vonakodás központi témaként jelentkezik ugyan, de csak korlátozott mértékben képes irányítása alatt tartani a többi motívumot. „Minden szó önmagát jelenti” – írja Németh Andor József Attila verseiről, és ugyanez elmondható saját kéziratban maradt kísérletéről is. A motívumok nem mint az emigráns élet elmúlásának, vagy az efelett érzett melankóliának a szimbólumai vesznek részt a versben, hanem viszonylagos önállóságra tesznek szert, több helyen megbontva a szerkezet egységét.

nemeth_andor.jpgNémeth Andor, Földi Rózsi felvétele, Párizs (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ehhez a szerkezeti megoldáshoz Németh az 1920-as évek közepén jutott el. Ebben az időben írt verseinek egy részében, a Lovacskában, a Fekete csillagban, A szélén behajtva címűben, és különösen az Eurydice útja az alvilág felé címűben, már viszonylag magas fokon érvényesül az a filmszerűség, melyet a fantázia és az emlékezet tudatos egymásra vetítése jellemez. Művei ugyanakkor nem válnak zárt konstrukciókká. Egy részüknél a mitológiai, illetve bibliai utalások és alakok jelenléte segítheti az értelmezést (A szélén behajtva; Fekete csillag, Eurydice útja az alvilág felé), míg máskor a lírai én beszédszituációja is bizonyos fokig rekonstruálhatóvá válik (Lovacska, Eurydice útja az alvilág felé).

Török Sándor Mátyás

Az idézetek forrása:

  1. Németh Andor, József Attila ([Budapest:] Cserépfalvi, [1944]), 41–42.
  2. Bajomi Lázár Endre, „A szürrealizmus története”, in A szürrealizmus, bev., vál. Bajomi Lázár Endre, 7–115. (Budapest: Gondolat, 1968), 23.
  3. André Breton, „A szürrealista varázsművészet titkai”, in A szürrealizmus, bev., vál. Bajomi Lázár Endre, 179–198. (Budapest: Gondolat, 1968), 179.
  4. Németh Andor, „Éhségek hetyke poétája: József Attila: Nincsen apám, se anyám”, Literatura 4, 4. sz. (1929): 131–133, 132.

 

Szólj hozzá