„Az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig  ̶  mint a zseblámpafény  ̶ világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktől lesz azzá, ami. (Mészöly Miklós: A mesterségről)

„Alig van próza, amely ilyen közel állna a csöndhöz, a hallgatáshoz, mint az övé.” (Esterházy Péter: Majd, 2002)

Mészöly Miklós (eredeti nevén Molnár Miklós) 1921. január 19-én született Szekszárdon. A 20. század közepétől kibontakozó írásművészete jelentősen hozzájárult a magyar próza megújulásához, a magyar próza európai szintű elismertségéhez.

Mészöly Miklós (PIM)

Első novelláját (Bridge és a nyúl, 1943) még Molnár Miklós névvel jelentette meg, de miután 1947-ben felvette apai nagyanyja családnevét, Mészöly Miklósként publikált.

Sokféle műfajban alkotott, egész munkásságára a poétikai sokszínűség jellemző. Írt regényt, elbeszélést, novellát, verset, drámát, mesét, bábjátékot, rádiójátékot, forgatókönyvet, esszét, publicisztikát, kisebb terjedelmű prózai szövegeket. 

Mészöly Miklós (PIM)

Mészöly jól ismerte és használta is az egzisztencializmus, az abszurd, a nouveau roman, a mágikus realizmus formanyelvét, mégsem sorolható be egyik irányzatba se. Egyéni stílusa olyan határozott, hogy a legkülönbözőbb formanyelveken írhatott, eredetisége sosem kérdőjeleződött meg.

Mészöly Miklós (PIM)

Korai alkotói szakaszára (Magasiskola, 1956) jellemző a fegyelmezett szerkesztés és az erőteljes atmoszférateremtés. Ekkor írt novelláinak és regényeinek legkarakteresebb jegye a szinte végsőkig redukált történet, a cselekmény eseménnyé sűrítése (Az atléta halála, 1966; Saulus, 1968). A Film (1976) című regénnyel eljut a csöndig, amikor már csak a hallgatás lehetséges, vagy egy olyan fordulat, amelyet a Szárnyas lovaktól (1979) kezdve valósít majd meg. Ettől kezdve írásaiban szinte minden jelen van, ami korábban is jellemző volt, de felértékelődik a történetmesélés, amely csak látszólag hagyományos, valójában a Film mélyszerkezetéből újítja meg művészetét. A bölcseleti beállítottság, a távolságtartó narráció, a tömörítés és a formafegyelem szinte minden pályaszakaszának meghatározója.

Mészöly Miklós (PIM)

Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „a természet, a táj szuggesztiója” vezette az írás felé és nem a társadalmi közeg, amelyben élt, mégis mértékadó közéleti szereplő volt. 1956-ban részt vett az Írószövetség állásfoglalását tükröző nyilatkozat szövegezésében. A hatvanas évek közepétől többször járt nyugat-európai körúton, kapcsolatokat épített külföldi írószervezetekkel és magyar emigráns írókkal. A Közép-Európa-gondolat megfogalmazásához hozzájárultak az erdélyi és felvidéki, cseh- és lengyelországi útjainak tapasztalatai. A rendszerváltoztatás idején aktívan politizált, a kettészakadt írótábor között közvetített. Különös, hogy éppen az a nemzedék tartja mesterének, akik az irodalmat el akarták emelni a politikától.

A Polcz Alaine alapította Mészöly-díjat minden év január 19-én azok az alkotók kapják, akiknek írásaiban jelen van a Mészöly-próza hagyománya.

H. Bagó Ilona

Hamarosan évfordulós kiállítással emlékezünk a 100 éve született Mészöly Miklósra.