Móricz Zsigmond így írt Székely Aladárról: „Költőknek imádója és barátja, egy hosszú pályán kísérte őket, hogy testiségükben megörökítse a lencse művésze a lélek harcosait. Ő is lelket fotografál és ez teszi kivételessé s szóra méltóvá munkáit”. A fotográfus műtermében született íróportrék közül mutatunk néhányat. 

Székely A. László: Kosztolányi Dezső

Székely A. László: Kosztolányi Dezső, 1935 (Forrás: PIM)

Kosztolányi Dezső halála előtt egy évvel látogatott el Székely Aladár műtermébe. Abban az évben érkezett, amikor kiderült számára, hogy halálos beteg, amikor megismerkedett élete utolsó szerelmével, Radákovich Máriával, és amikor megkezdte az Édes Anna színpadi átdolgozását. A fotót Székely Aladár fia, Székely A. László készítette, aki kissé felülről fotózta az írót, aki karba font kezével, lehajtott állával dacos elszántsággal néz a kamerába. A fotó paszpartuján Kosztolányi dedikációját olvashatjuk: „Székely Lászlónak a kitűnő művésznek”. 

Ez az egyetlen olyan fotó az íróról, ami Székely műtermében készült, s ezt sem maga Székely Aladár, hanem már a fia, László készítette. (Jellemzően inkább Rónai Dénes fotózta Kosztolányit.) Vajon miért nem látogatott el korábban Kosztolányi a neves Székely-műterembe? Parádi Andrea, az Édes Anna-kiállítás kurátora elmondta: nem véletlen, hogy Kosztolányi nem kereste az Ady-rajongó Székely Aladár társaságát, hiszen ő maga fiatalkora óta szemben állt korának egyik legkultikusabb költőjével. A két alkotó között húzódó konfliktus sokrétű volt, Kosztolányi úgy érezte, hogy Ady elé vágva keresi a népszerűséget, és egyedül akarja learatni azokat a babérokat, amelyek közös érdemeik az újításban, a modern irodalomban hívőknek. Kosztolányi: Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről írásában részletesen kifejtette Adyval szembeni fenntartásait. 

Parádi szerint azonban nemcsak Székely Ady-imádata tartotta távol Kosztolányit a fotográfus műtermétől, hanem a művészetfelfogása is. Az Előszó a Modern Költők első kiadásához szövegében azt mondja: „Műfordításaim nem úgy viszonylanak az eredetihez, mint a festmény a festmény másolatához, inkább úgy, mint a festmény ahhoz a tárgyhoz, amit ábrázol. Úgy érzem, hogy a festmény hűbb, becsületesebb, izgatóbb, mint a fotográfia."

Székely Aladár és Móricz Zsigmond kapcsolata

Székely Aladár: Móricz Zsigmond, 1910 körül (Forrás: PIM)

Ady mellett talán Móricz állt legközelebb Székely Aladárhoz, akinek egyszerre volt barátja és üzlettársa. Székely már egészen a korai sikerektől kezdve fotózta az írót. Móricz sok arcát mutatta meg a fényképész lencséje előtt, a fotókat sorba rendezve végigkövethető az a folyamat, ami során Móricz arca egyre inkább komorrá válik. Móricz arcának alakulását végigkísérhetjük a Székely Aladár-kiállítás Móricz-fala előtt is: látjuk az írót elszánt tekintetű kucsmás emberként, jól öltözött férjként, családapaként és önmagába zárkózó, hallgatni kényszerült íróként is. Feleségével, Holics Eugéniával pózol 1908-ban, nem sokkal a házasságkötésük után, majd készülnek róla családi fotók is Jankával és Virággal. Végül második feleségével, Simonyi Máriával is kamera elé áll.

W. Somogyi Ágnes szerint Móricz volt az első magyar író, aki fesztelen kapcsolatba került a fényképezéssel. Cséve Anna elmondja, hogy ő maga is elszántan fotózott a saját Kodak gépével, de lelkes gyűjtője volt az ismeretlen emberek arcképeinek is. Móricz – csakúgy mint az írásra – művészi lehetőségként tekintett a fotográfiára, ami képes elbeszélni az arcot. Vallotta, hogy „az élet az arcra mindent ráír, amit el kell és el lehet mondani”. A Késik a komp elbeszélésében pedig a fotó és az írói megfigyelés kapcsolatáról szól: „Egy pillanatban, mint villám fényén, a fotografálásban őrződik meg az ember arca”. 

Székely Aladár: Móricz Zsigmond és felesége, Holics Eugénia/Janka lányuk, Virág születése után, 1909–1910 (Forrás: PIM)

Móricz felismerte Székely vállalkozásának nagyságát is, 1931-ben azonban azt is szóvá teszi naplójában, hogy habár Székely volt koruk nagy fényképésze, üzletemberként nem hasznavehető.

Cséve Anna két Móricz-fotóra hívta fel a figyelmet. Az egyik az a családi kép, amelyben a kis Virág Móricz Zsigmond és Janka között látható. Móricz szomorúan a kezébe hajtja a fejét, a kislányt pedig édesanyja ölében ábrázolja. A két kisfiuk elvesztése miatt érzett melankóliát örökítette meg itt Székely. A fotó egyik variánsán viszont már a Virág születése okozta öröm látszik: Móricz boldogan, finom mozdulattal tartja kislányát. 

Közismert Móricz kucsmás fényképe is, ami 1919 és 1921 között készülhetett. Móricz tekintete aggódó, szigorú, haragos, eltökélt, vonásain nyomot hagytak a történelmi események és a családi tragédiák (Ady halála, édesapja elvesztése, az, hogy őt magát csendőri őrizetbe vették).

Benedek Marcell

Székely Aladár: Benedek Marcell, 1923 (Forrás: PIM)

Benedek Marcellről 1923 karácsonyán készült a fotó. A felirat tanúsága szerint (Ancinak 1923 karácsonyán Fanc) feleségének szánta a fényképet. Benedek 38 éves volt ekkor, és egy vészterhes időszakon volt túl. A Tanácsköztársaság ideje alatt francia irodalmat tanított, de a Kommün bukását követően fegyelmi tárgyalást indítottak ellene, megfosztották állásától. Nem volt munkája, nem voltak megtakarításai, így két évig napról napra éltek feleségével és három gyerekükkel. A zűrös időszakot tovább nehezítette, hogy szülei, Benedek Elek és felesége, Fischer Mária ebben az időszakban hol együtt, hol külön éltek.

1922 után azonban kezdtek rendeződni a dolgok Benedek Marcell körül. Ekkorra már sok műfordítása és irodalomnépszerűsítő munkája megjelent, 1923-ban pedig kiadták a Bevezetés az olvasás művészetébe kötetét is. Benedek Anna, a PIM muzeológusa (és Benedek Marcell dédunokája) szerint egy jó pillanat lehetett, amikor ellátogatott Székely Aladár műtermébe: valószínűleg elérkezettnek látta az időt, hogy egy ilyen reprezentatív portré készüljön róla. A fotóról egy komoly, de öntudatos arc tekint vissza ránk – a presztízst rögzíti és őrzi ez a felvétel.

Kocsis Katica