A család által eddig gondosan őrzött és rendszerezett Várkonyi Nándor-hagyaték végleges otthonra lelt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A gyűjtemény tartalmaz levelezéseket, beszélgetőcédulákat és -füzeteket, kézírásokat, személyes és hivatalos okmányokat, jegyzeteket, forrásanyagokat és fényképeket. De ki volt egészen pontosan Várkonyi Nándor?

Várkonyi Nándor portréja, Pécs, 1928, Németi Fényképező Műterme (PIM)

Várkonyi Nándor (1896–1975) író, irodalom- és kultúrtörténész érdeklődése akkor fordult a prehistória felé, amikor az I. világháború után néhány évig Iszkaszentgyörgyön, a Pappenheim grófi családnál házitanító volt. Az idős Pappenheim gróf itt hívta fel figyelmét azokra a régészeti leletekre, amelyek arra utaltak, hogy az archaikus tárgyi emlékek (épületek és romok) sokkal magasabb kultúráról árulkodnak, mint ahogy azt korábban feltételezték. 

Várkonyi Nándor végbizonyítványa, Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest, 1927. márc. 22. (PIM)

Várkonyi tanítványával, Pappenheim Alexszel kétszer is járt Itáliában. Ugyanakkor életének és munkásságának fő helyszíne a pécsi Egyetemi Könyvtár volt, ahol 1924-től egészen nyugdíjba vonulásáig, 1956-ig dolgozott. Várkonyi az Egyetemi Könyvtár révén forrásmunkákat tudott rendelni a világ minden tájáról, ezeket felhasználva írhatta meg első kultúrtörténeti és létbölcseleti munkáját, a Sziriat oszlopait (1942), ezt követte Az elveszett Paradicsom, Az ötödik ember, a Varázstudomány, amik már csak az író halála után jelenhettek meg. Műveiben rávilágított, hogy az empirikus természettudományok és az intuitív szellemtudományok ugyanúgy a legfőbb kérdésekre keresik a választ. 

Láthattuk, a legfőbb kérdés, amely az emberiség egyetemét kezdettől fogva mindmáig foglalkoztatja és döntően ihleti: a mindenség és az élet rejtélye; s nincs a mai tudománynak olyan megoldást kívánó problémája, amelyre a régi ember a maga módján már ne felelt volna. A választ más úton kereste, és más szavakkal fogalmazta meg, mint mi, de a lényeget illető mondanivalója közös és azonos azokéval, akik ma legelöl haladnak a tudomány és a lélek ösvényein.

 – fogalmazta meg Az elveszett Paradicsomban. 

A könyvtáros, kultúr- és irodalomtörténész hagyatékának egy része, levelezése és személyi dokumentumai 2020 nyarán a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe kerültek. 

Várkonyi igen kiterjedt levelezést folytatott kortársaival. Egyrészt a pécsi Janus Pannonius Társaság egyik alapítójaként, a Sorsunk című folyóirat szerkesztőjeként, másrészt a pécsi Egyetemi Könyvtár munkatársaként tett szert számos írói barátságra. A legjelentősebb a Kodolányi János íróval folytatott, 1928-tól évtizedeken át tartó levélváltás Kodolányi több mint 250 levelével, valamint Várkonyi Kodolányinak szóló tizenkét levelének másolatával. Ezekből feltárul kettejüknek az ősi kultúrák és a mitológia iránti érdeklődése, és jól rekonstruálhatók Kodolányi számos regényének, köztük a mitikus tetralógiának (Vízözön; Új ég, új föld; Az égő csipkebokor; Én vagyok), valamint Várkonyi művelődéstörténeti nagyesszéinek keletkezési körülményei. 

Kodolányi János első, bemutatkozó levele Várkonyi Nándornak, Rákospalota, 1928. ápr. 17., gépirat autográf tintaírású teljes névaláírással (PIM)

Szintén a baráti köréhez tartozott Hamvas Béla filozófus, író, levelezésükből azonban csak tizenkilenc Hamvas által írott maradt meg, a többi elégett a második világháború idején. Hamvas Magyarország szellemi földrajzát Az öt géniusz (1959) című értekezésében vázolta fel, amely az ember, a táj, a szellem szoros összetartozásának és kölcsönhatásának összefüggéseit vizsgálja. A Kárpát-medence öt géniuszának erejét kulcsfogalmakkal jellemzi: ezek a derűs életeszmény (Dél, pl. Pécs), a kultiváltság és a szociális egyensúly (Nyugat, Pannónia öröksége), a természetközelség és érzékenység (Észak, vagyis a Felvidék), a szabadságvágy (Kelet, ez az Alföld) és a szövevényes gazdagság (Erdély). A népen belül rend és magas színvonal csak abban az esetben valósítható meg, ha ez az öt géniusz az emberek sokaságában harmonikusan találkozik. Hamvas szerint magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni; és ez az egyensúly az, ami történeti emlékezetünk szerint még senkiben sem valósult meg. 

Kodolányi János levelezőlapja Várkonyi Nándornak, Budapest, 1941. okt. 11., gépirat és autográf tintaírás (PIM)

Igen figyelemreméltó egység a hagyatékban a 20. század egyik meghatározó lírikusától, Weöres Sándortól fennmaradt mintegy hatvanhárom levél, és több, általa írt, valamint hozzá kapcsolódó kézirat. Weöres mintegy tíz évig élt a baranyai megyeszékhelyen, miután szülei a pécsi egyetemre irányították egyetlen gyermeküket. Pécsett egy olyan egyedi értelmiségi közeg bontakozott ki, amely a Hamvas-féle déli géniusz szellemiségét valósította meg. Weöres barátságot kötött az ugyancsak bölcsészhallgató Takáts Gyulával, s a náluk másfél évtizeddel idősebb Várkonyi Nándorral. Őt is bevonva, Öttorony címmel már 1933 őszén irodalmi folyóiratot akartak kiadni. Várkonyi ekkoriban gyűjtötte az anyagot, forrásmunkákat Sziriat oszlopai című művéhez, s Weörest kérte meg, hogy fordítsa magyarra a Gilgames-eposzt. A költő 1943-ban Budapestre költözött, azonban ezután sem szakadt meg a kapcsolata sem Péccsel, sem az ottani szellemi közeggel, sem pécsi barátaival. 

Weöres Sándor: Özönvíz-töredék, Róma, 1946, autográf tintaírás (PIM)

Várkonyi Nándor 1921-ben mindkét fülére megsüketült, amiben valószínűleg az I. világháború galíciai frontján szerzett betegségei is szerepet játszottak, így barátaival gyakran ún. beszélgetőcédulák révén társalgott, amelyek szintén növelik a hagyaték jelentőségét. Az iskolai bizonyítványokon, hadirokkantsági és könyvtárosi iratokon, tagsági könyveken kívül néhány Várkonyi által készített üvegnegatív és róla készült fénykép is birtokunkba került. Várkonyi Nándor hagyatéka szervesen illeszkedik a Petőfi Irodalmi Múzeumban lévő, pécsi kötődésű írói gyűjteményekhez, így a Sorsunk szerkesztője, Lovász Pál, a Jelenkort szerkesztő Szederkényi Ervin, az irodalomtudós és szerkesztő Tüskés Tibor, a költő Csorba Győző és a nemrég elhunyt Bertók László dokumentumaihoz. 

Sulyok Bernadett