Amikor 2016-ban az Írói fogások című, az irodalom és gasztronómia kapcsolatát vizsgáló kiállításunkat készítettük elő, akkor került elő a Kézirattár gyűjteményéből: Kállai Teréznek, Déry Tiborék házvezetőjének jegyzetfüzete, amelyben 1975 decemberétől 1979 márciusáig rögzítette, hogy kik vendégeskedtek és mit kaptak enni az író házában.

A kis notesz nemcsak az idős író utolsó éveinek baráti köreit térképezi fel, nemcsak a korszak kapcsolatrendszereire vet némi fényt, de a lejegyzett, nagyon is különböző menüsorok önmagukban is árulkodók. Az ételek ugyanis nem Déry vagy felesége kedvéért, hanem elsősorban a vendégeknek készültek, mégpedig alkalomhoz igazítottan, figyelembe véve az együtt étkezők közötti bonyolult viszonyok természetét. 

Déry Tibor és felesége Lotz Károly utcai házuk ebédlőjében, 1975 (Forrás: PIM)

A füzetben felsorolt menük már önmagukban is árulkodók. 

A Déryékhez délidőben érkezők két-három fogásos ebédeket kaphattak, uzsonnára sós és édes aprósüteményt, pezsgőt, meleg pirogot és ananászt kínáltak, máskor csülök, tarja, majoránnás krumpli, káposztasaláta, torma és torta volt. A vacsora volt a legfontosabb étkezés, amely három-négy fogásból állt, általában húslevessel kezdődött, majd többféle körettel kínált húsétellel folytatódott, végül desszerttel zárult. Késő este, pl. színház után is érkeztek vendégek, akik hidegtálakat kaptak.

A menük összetételében feltűnő, hogy bármilyen étkezésre érkezzen a vendég, más-más fajta és minőségű húsétellel kínálták. A hús, mint legértékesebb és legdrágább tápanyag feltálalása, hagyományosan a vendég tiszteletének, szeretetének jele, jóindulata megnyerésének eszköze, egyben a vendéglátó anyagi jólétének bizonyítéka. Esetünkben még valami másnak is. Az 1970-es évek Magyarországán bélszínt, borjúlábat, marhanyelvet, pacalt venni egy átlagos hentesüzletben lehetetlen volt; Déryék viszont megkapták Aczél György engedélyét, hogy havonta egy Szív utcai, a kivételezettek számára fenntartott boltban vásároljanak. Hasonló módon juthattak alkalmakként kaviárhoz, spárgához, déligyümölcsökhöz.

Kállai Teréz: Ki kivel és mit kapott? (Forrás: PIM)

Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a menük csak a korszak beszerzési lehetőségeihez képest számítanak rendkívülinek. A feltálalt húsok elkészítési módjaiban semmi különleges nincs, általában illeszkednek a magyar konyha hagyományaihoz. Ennek oka lehetett Déryné és a szakácsnő vidéki származása éppúgy, mint Déry gasztronómia iránti érdektelensége és a „túlzott” luxus elutasítása.

A füzetben megemlített mintegy ötven név az idős Déry Tibor és felesége, Böbe baráti kapcsolatainak szinte teljességét listázza. 

Írók, képzőművészek, színészek, filmesek és politikusok, valamint orvosok jártak hozzájuk. Vendégeik közül Illyés Gyula és felesége, Németh László özvegye, valamint Aczél György és felesége évek óta egy társaságot alkottak, alkalmanként csatlakozott hozzájuk Illés Endre vagy Borsos Miklós is. Ezeket a művészeket és Aczél Györgyöt bonyolult, a kölcsönös érdekekre is építő kapcsolat fűzte egymáshoz. Vendéglátásuk a lehető legjobb volt: a mindenkori húsleves után rendszerint bélszín vagy beefsteak következett többféle körettel, de előfordult kaviáros palacsinta és ráksaláta is. A desszert gesztenyés torta, mogyoróhabos piskóta vagy csokikrém volt, néha sajtot és gyümölcsöt kínáltak.

Déry Tibor és felesége Lotz Károly utcai házukban, 1975 (Forrás: PIM)

Másik, jól körülhatárolható társaságot alkottak Déry régi elvtársai, a Nagy Imre köréhez tartozó, utóbb különböző megtorlásokban részesített dr. Radó György, Újhelyi Szilárd és Haraszti Sándor. Ők többnyire együtt látogatták hajdani börtöntársukat, s viszonylag egyszerűbb vendéglátásban volt részük.

Déryt közismert játékszenvedélye idős korában sem hagyta el, lakásán hajnalokba nyúló kártyapartik zajlottak. Még 80 fölött is havi rendszerességgel összeültek Réz Pállal, Csurka Istvánnal pókerezni. Ilyenkor vacsorára töltött húst, székelykáposztát, vagy még inkább töltött káposztát kellett főzni.

A Lotz utcai házban rendszeres vendégek voltak még az írók közül Örkényék, Görgey Gáborék, Juhász Ferenc, Eörsi István, Kardos G. György, Ottlikék és Szabó Magdáék, de járt hozzájuk a Nagy László–Szécsi Margit és a Bárdos Pál–Fenákel Judit házaspár is – ők leggyakrabban bablevest és stíriai metéltet vagy túrós tésztát kaptak.

Kállai Teréz: Ki kivel és mit kapott? (Forrás: PIM)

A kurzus legnépszerűbb képzőművészeivel, Borsos Miklósékkal és Bernáth Aurélékkal Déryék régi barátságot ápoltak; gyakori találkozásaik alkalmával a bablevest néha felváltotta a húsleves, és – ha bélszín nem is, de – rántott csirke, sült kacsa került az asztalra.

A film és színház világából Fábri Zoltán és Makk Károly járt hozzájuk, de lazább kapcsolatban (csülök, sült csirke) álltak Simó Jenővel, Várkonyi Zoltánnal és Major Tamással is.

Déryné az alkalmi társaságok összetételét mindig körültekintően átgondolta, s így művészek és orvosok, mérnökök gyakran együtt ültek a vacsoraasztalhoz. Közösen fogyaszthatta el a marhanyelvet Horváth László fogorvos Örkényékkel, Gádoros Lajos belsőépítész Németh Lászlónéval, vagy a gombaszószos kaviáros palacsintát háziorvosuk, Uray László Pátzai Pállal.

Déry Tibor és felesége Lotz Károly utcai házukban, 1975 (Forrás: PIM)

Böbének is megvolt a maga – esetenként a kapcsolati tőke növelése érdekében szerveződő – társasága: Isinek becézett régi angol barátnőjével, Móricz Virággal, Kolozsvári Grandpierre Emilnével és Köpeczi Bélánéval jártak össze bridzsezni, a délutáni zsúrokon pedig vendége volt Raskó Magda operaénekes, Fábri Zoltánné Apor Noémi színésznő, és több, magas rangú politikus felesége is. A hölgyek uzsonnára aprósüteményeket, meleg pirogot, pezsgőt, ananászt kaptak; a csülök és tarja-vacsoramenüt a bőséges salátakörítés igazította „nőisebbre”.

Nyaranta Balatonfüreden a tamáshegyi házban is sokan megfordultak, itt némiképp eltért a vendégkör. Szomszédok és gyakori látogatók voltak Ferencsik János, Lipták Gáborék, Sigmond Olivérék, és jöttek a környéken nyaralók: Tihanyból Borsosék, Sajkodról Németh Lászlóné a lányaival, Lakatos István. A nyári menüt többnyire tartalmas leves és valamilyen tészta vagy édesség alkotta (bableves oldalassal, túrós csusza), de ha Illyésék, Borsosék, Vas Zoltánék érkeztek, akkor bélszín vagy borjúláb is került az asztalra.

Kállai Teréz: Ki kivel és mit kapott? (Forrás: PIM)

Déry Tibor 1975-ben 81 éves volt. Eseménydús – politikai, irodalmi, szerelmi kalandokban, sikerekben és megpróbáltatásokban egyaránt gazdag – élet állt mögötte.

Már fáradt, de még társaságilag aktív, íróilag produktív volt. Böbe, Déry harmadik felesége a kortársak szerint férje időskori nyugalmának és jólétének nemcsak fenntartója, de megteremtője is volt, aki a cél érdekében ügyesen ápolta és mozgatta kapcsolatrendszerüket. Déry börtön utáni „színeváltozását” többen Böbe hatásának tudják be.

A házaspár a korszak viszonyaihoz képest valóban feltűnő jómódban élt. Ennek anyagi alapját a külföldről érkező honoráriumok jelentették, a hazai hatalom mindössze megengedte, lehetővé tette, hogy ezt a pénzt viszonylag szabadon költhessék el.

Déry Tibor és felesége Böbe új Renault kocsijukkal, 1976 (Forrás: PIM)

Történetünk harmadik főszereplője Kállai Teréz. 

Kállai Teréz a balatonfüredi ház udvarán, 1976. (Forrás: PIM)

Déryék házvezetőnője mindössze 27 éves volt, amikor 1975 tavaszán egy zsúfolt, piszkos munkásszállóról az íróék budai villájába, addig elképzelhetetlen luxusba került. „Terci” nem csupán a konyhai és háztartási teendőket látta el, de mindenben segítő társa és némiképp társasága is lett a házaspárnak. 

Amikor belépett Déryékhez, Kállai Teréz még alig tudott főzni. Böbe tanította meg az alapokra, együtt készítették az első fogásokat. A vendégek és a menüsor feljegyzése is Déryné ötlete volt, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy barátaik, az ismétlődő látogatások alkalmával, ne ugyanazt az ételt kapják. A kis füzeten kívül Kállai Teréz saját naplót is vezetett, amelyben a napi eseményeket, a háztartási teendőket, de még a pénzmozgásokat is rögzítette.

 Kállai Teréz: Ki kivel és mit kapott? (Forrás: PIM)

Kállai Teréz néhány évvel ezelőtt megírta, és ugyancsak a múzeumnak ajándékozta emlékiratait. Ezekből a forrásokból és szóbeli közléseiből Déryék életének több részletére is fény derül. Kiderül például, hogy az író az éjszakai munka után későn kelt, és csak 11-12 órakor reggelizett, hogy meglehetősen rossz étvágyú volt, leginkább csak a sajtot szerette, legfeljebb az édességeket. A hétköznapokon nagyon egyszerű konyhát vittek, sokszor csak zöldségféléket készítettek. És „persze állandóan minden megmaradt”, mert sem Böbe, sem Déry nem volt nagyevő. Déryt a háromévnyi sanyarú börtönkoszt is megviselte, ezután már nem nyerte vissza testi erejét, étvágyát. Bár az idős írót különböző testi (emésztőszervi) bajok is kínozták, mégis az étel elutasítása mögött valójában elhatalmasodó depressziója, teljes kiábrándultsága, végső soron az élet elutasítása állt.

Kállai Teréz 1975 decemberétől három és fél éven át pedáns rendben rögzítette a vendégek névsorát és menüjét. 

A kezdetben havi 4-6 esemény időnként és idővel ritkult. 1977 nyarán, Déry halála után hosszabb ideig nincs bejegyzés, utána is hónapokig csak egy-egy közeli barátról – és sokkal egyszerűbb menükről – lehet olvasni. Böbe betegsége 1978 elején kezdett súlyosbodni, az egymást követő műtétek idején ritkán fogadott látogatót, s a korábbi bőséges vendéglátás is már csak sajtos melegszendvicsekre korlátozódott. Megváltozott, összekuszálódott a füzet írásképe is; az utolsó, immár csak egy talált piros tollal írt bejegyzése 1979 márciusában, fél évvel Déryné halála előtt kelt.

Kállai Teréz: Ki kivel és mit kapott? (Forrás: PIM)

Két ember életének utolsó időszakát sajátos perspektívából dokumentálja ez a kis füzet. S bár csak ételek és az azokat elfogyasztó emberek neveit tartalmazza, mégis képes a Kádár-korszak puha diktatúrájának, a személyes kapcsolatokkal operáló aczéli kultúrpolitikának és a megfáradt, kiábrándult Déry utolsó éveinek töredékes leképezésére.

Szilágyi Judit