A PIM épp a március 15-i ünnepségre készült, amikor jött a hír: a járvány miatt bezárnak a múzeumok. A programok elmaradtak, a kiállítások ajtajaira lakat került. A múzeum azonban nem tűnt el a szemünk elől, hiszen beköltözött a virtuális világba. Erlitz Jánossal, a múzeum közművelődési és marketing főigazgató-helyettesével beszélgettünk arról, hogyan, milyen eszközökkel sikerült elérniük a múzeum közösségét az online térben.

Egyik napról a másikra zártak be a múzeumok. Milyen gyorsan tudtatok reagálni erre a megváltozott helyzetre?
A Közönségkapcsolatok és Rendezvényszervezési Főosztály munkatársai között már tavaly óta aktívan zajlik a diskurzus arról, hogy a különféle online platformjainkon miként jelenjenek meg a múzeumi események és az intézményben zajló szakmai munka. A bezárás azonban minket is váratlanul ért, nem volt előkészítő időszak a stratégia felépítésére. A zárást követő hétben az osztály munkatársai még bejártak, ennyi időnk volt, hogy kialakítsunk egy struktúrát. 

Melyek voltak a legfőbb célkitűzéseitek?
Az elsődleges elvárás az volt, hogy a nem látogatható kiállításainkról folyamatosan hírt adjunk. Ugyanakkor felismertük, hogy a karantén időszaka jó alkalom arra, hogy az érdeklődők figyelmét a gyűjteményeinkre és a háttérben zajló szakmai munkára irányítsuk. Hogy megvillantsuk azt a hatalmas tudást, amelyet a muzeológusaink birtokolnak. 

Milyen elvek mentén építettétek ki az online jelenlétet?
Tartalomszolgáltatásként fogtuk fel a különféle kommunikációs csatornákat, amelyekre rovatszerűen kerültek fel az anyagok hétről hétre. Szerkesztőségként működtünk, miközben folyamatosan kapcsolatban voltunk a muzeológus kollégákkal. 

Virtuális sétán járhatjuk be Ady Endre Budapestjét

Milyen anyagok álltak a rendelkezésetekre? 
Erősen építenünk kellett az archív anyagokra és a gyűjteményeinkre, mert mindössze egy hetünk volt arra, hogy új felvételeket készítsünk. Persze készültek friss anyagok is: például Kovács Ida főmuzeológus mesélt a Petőfi-dagerrotípiáról, Mészáros Zsolt művészettörténész Szendrey Júlia új arcát mutatta meg, de E. Csorba Csilla muzeológus is mesélt a Bolyongó üstökös című kiállítás egy-egy fontos műtárgyáról vagy témájáról.

A Médiatárunk szép számmal tartalmaz olyan hang- és videoanyagokat, amelyek eredetileg gyűjteményezési vagy archiválási céllal készültek, ám most remekül tudtunk belőlük válogatni. Ezeket szelektáltuk, az egyes platformok tulajdonságait és közönségét figyelembe véve. Végül létrejött egy műsorrács.

Kovács Ida a Petőfi-dagerrotípiáról mesélt

Hogyan épült fel ez a struktúra?
A PIM-nek négy online felülete közül a Facebookot már korábban is aktívan használtuk, itt organikusan is nagyon sok embert el tudunk érni. Ez volt tehát a fő platform, ahol nagyon sok tematika jelent meg, az online műsoroktól kezdve (PIM Backstage, Sportolj az irodalommal) a fotósorozatokon át (Írók az ablakban, Más gangok, más szobák: írólakások egykor és most) egészen az online folytatódó Írásflessek kreatívírás-kurzus eredményeivel. A Facebook aggregátor platformként is szolgált: más megjelenéseinket is népszerűsítettük itt.

A PIM Instagram-felülete az év elején robbant be, ennek a fejlesztésére tudatosan készültünk már a járvány előtt is. Mostanra már mélységeiben ismerjük a platformban rejlő lehetőségeket, nemcsak képeket osztunk meg, hanem az IGTV-t is aktívan használjuk. Mivel ezt a felületet a 20-30 éves korosztály használja főként, ezért itt osztottuk meg az A38 Hajón futó programjaink felvételeit is.

A YouTube-csatornánk sem új, de csak most lett átlátható tartalmi struktúrája. Tévéadásként tekintettünk ezekre műsorokra, amelyek között nagyon fontosak a József Attila-díjas szerzőkkel készített rövid portréfilmek. A Spotify podcast pedig most indult. Ezt a felületet rádióadásként kezeltük, itt osztottuk meg többek között a PIM felolvasószínházi estjeinek hanganyagait.

Az online jelenlét fontos részei voltak a múzeumpedagógiai segédanyagok, a virtuális tárlatvezetések is.
Ezek teljesen külön műsorfolyamot jelentettek, ezekkel elsősorban a pedagógusokat és a diákokat céloztuk meg. Az anyagok a Múzeumpedagógiai Osztály vezényletével jöttek létre. Hanganyagok készültek, amelyek témájukban kapcsolódtak a tananyaghoz.

Az osztályt vezető Czékmány Anna rátalált a ThingLink nevű felületre, amely alkalmas volt virtuális tárlatvezetések összeállítására. A nem látogatható és a már bezárt kiállításainkról készült körpanorámás fotókra ikonok segítségével különféle plusz tartalmak kerültek. Nagyszerű eredményeket értek el, a Petőfi-kiállításunkat például tízezren nézték meg így. Ugyanezen a felületen tematikus virtuális sétákat is létrehoztak a múzeumpedagógusaink.

A virtuális Petőfi-kiállítás egy részlete

Fontos eredmény, hogy elindítottuk az élő online múzeumpedagógiai foglalkozásainkat. Múzeumpedagógusaink egy online felületen bejelentkezve foglalkoznak a gyerekekkel. A programra a meghirdetés napján már hatvan osztály jelentkezett, ami jól mutatja, milyen nagy igény van erre. Ezt projektet mindenképpen továbbvisszük a későbbiekben is, így azokat az iskolákat is el tudjuk érni, akik egyébként nem, vagy csak nagyon nehezen tudnának eljönni hozzánk. Ha nem jön ez a járvány, akkor nem biztos, hogy eljutunk idáig.

Ezek a virtuális kiállítások arra is alkalmasak, hogy kitágítsák a valós tárlatok fizikai kereteit. 
Ez így van. Egy kiállításnak a tartalombefogadó-képessége véges, annak ellenére, hogy ma már minden kiállításunkban több digitális eszköz is található. Ezekkel az online tartalmakkal azonban bármeddig bővíthető egy tárlat kerete.

Esélyessé válik, hogy azok a témák is láthatóvá váljanak, amelyeknek ugyan nem tudunk önálló kiállítást szentelni, mégis fontosak. Ezekből készülhetnek oktatási segédanyagok is, amelyek színesítik, érdekesebbé teszik a tanórát.

Rendhagyó tárlatvezetés a Csáth-emlékkiállításon Sidó Anna kurátorral és Kőváry Zoltán addiktológussal

A PIM fontos küldetése, hogy szociális szempontból hátrányos helyzetű gyerekek számára is eljuttassa a kultúrát, az irodalom szeretetét. Ebben az időszakban ez meg tudott valósulni?
Ez a réteg csak korlátozottan fér hozzá az online felületekhez, ez a terület fejlesztésre szorul, de nem intézményi, hanem társadalmi szinten. Azt gondolom, hogy létre lehetne hozni régiónként, településenként olyan központokat, ahol ezek a gyerekek és családok hozzáférnek az online tartalmakhoz. A mélyszegénységben élőket egyelőre csak offline formában lehet elérni. Czékmány Anna is úgy látja, hogy most a legtöbb, amit tehettünk, hogy felhívtuk a figyelmet erre a problémára.

Virtuális képválogatás a "láthatatlan gyerekek" rajzaiból

Mi a helyzet a speciális nevelési igényű és kihívásokkal élő tanulók esetében?
Azt tapasztaljuk, hogy ők otthonosan mozognak az online felületeken, őket el tudtuk érni. Ugyanez a helyzet az idősebb korosztállyal is: már jól ismerik a Facebookot, őket is megtaláltuk online tartalmakkal.

Hogyan tudtátok megszólítani a szakmát?
Adatbázisaink a járvány ideje alatt is folyamatosan bővültek, és amit csak lehetett, ingyenesen elérhetővé tettünk. A honlapot is aszerint strukturáltuk át, hogy ezekhez az adatbázisokhoz egyszerűen el lehessen jutni.

Hogyan tovább?
Terveink szerint a nyár végére összeállítjuk azt a tartalomszolgáltatási rendet, ami hosszú távon fenntartható. Átbeszéljünk az elmúlt időszak tapasztalatait, megvitatjuk, hogy melyek azok a programok, amiket érdemes továbbvinni. Annyit már tudunk, hogy a jövőben is fogunk készíteni műtárgyakra fókuszáló, történetmesélős felvételeket. Fontos feladat továbbá, hogy bővítsük az eszközparkunkat, ez már folyamatban van. A jövőben az offline programjainkat professzionális módon fogjuk rögzíteni. Ezek megvágva, utómunkát követően fognak megjelenni az online térben.

Hosszú távon az online jelenlét megerősödése átfogalmazza a múzeumról való gondolkodásunkat?
Benne volt már a levegőben ez az átalakulás, szerintem ez független a járványtól, az csak felgyorsította a folyamatot. Az online jelenlétben nagy potenciál van, a számok és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják: az online tartalmak csak még tovább fokozzák a múzeum iránti érdeklődést, növelik a valós látogatottságot. A nagy múzeumok számára óriási eléréseket tudnak generálni ezek a tartalmak, de a kisebbek számára is hatalmas lehetőség arra, hogy növeljék az ismertségüket. Az online jelenlét megerősödése tehát egyértelműen pozitív irányba árnyalja a múzeumokról kialakult képet.

Kocsis Katica