A népmese szerint az Óperenciás-tengeren is túl él egy vak király, akinek a szeme világát semmiféle orvosság nem adhatja vissza, csak a messzi Veres-tengeren túl élő aranytollú madár éneke. A legkisebb királyfi útra kel, hogy megszerezze a madarat. Egy róka segítségével és sok nehézség árán eléri célját, és a király visszanyeri látását. De vajon mit jelent a király vaksága? És miért éppen az aranytollú madár tudja meggyógyítani? Mit jelképez a Veres-tengeren való átkelés? Lukács Ágota blogbejegyzése A vak király című népmese szimbólumrendszerét fejti meg.

Arany László, Strelisky felvétele, 1897 (PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A történet szereplői és fordulatai – különféle változatokban és kombinációkban – gyakran előforduló motívumok mind a magyar, mind más népek meséiben. A pelikán madárról című mesében, Erdélyi János gyűjtéséből, a király egyik szeme egészen addig sír, amíg újra meg nem hallja az Óperenciás-tengeren túlról visszahozott madár énekét. A fülemüle Andersen lejegyezte történetében a kínai császárt halálos betegségéből gyógyítja meg a madár éneke. A boldogság madara tibeti meséjében a főhőst, aki útra kel a boldogság madaráért, megvakítja egy szörnyeteg, de a legény a madár énekétől visszanyeri a látását. A vak apa almái című lett népmesében az apa megvakulásával párhuzamosan tűnnek el fájáról az aranyalmák, és amikor az azokat megdézsmáló, aranyszárnyú madarat a legkisebb fiú más kincsekkel együtt hazaviszi, az apa visszanyeri látását. A vak király meséjét a Magyar népmesekatalógus három különböző mesetípus, A síró-nevető szemű király kezdetű, A madár, ló és királylány, valamint A hálás halott kombinációjaként írja le.

A vak király Arany László gyűjtésében jelent meg 1862-ben. Kézirata, Arany Julianna autográf írásával, a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében található. A kéziraton eredetileg A király és az aranytollú madár cím állt, amit feltehetően Arany László húzott át tintával és javított A vak királyra. A kéziratos címváltozat két szereplője a mese kezdetekor távol vannak egymástól. A madár a király gondolatában, vakságából való gyógyulásának vágyában van jelen. A cselekmény éppen a madár megszerzésére irányul, és a két címszereplő találkozásával, a király meggyógyulásával jut nyugvópontra.

Vajon miért éppen az aranytollú madár éneke tudja meggyógyítani a királyt? Mit jelképezhet a vaksága, és mit a Veres-tengeren túl élő madár dala? A madár egyetemes szimbólum, kifejezheti a lelket; a természetfeletti világot és a vele való kapcsolatot; a szabadságot; a boldogságot. A népmesékben gyakran a láthatón túli világ követeként jelenik meg. Ebben az értelmezésben a király vaksága utalhat a természetfeletti világával, a transzcendenssel való kapcsolat hiányára, mely kapcsolatot a királyfi állítja helyre azáltal, hogy megszerzi a király számára a madarat. A király ekkor gyógyul meg világtalanságából.

Arany László: Magyar népmesék. Móra Könyvkiadó, 1979. 

A történet, mint minden népmese, természetesen sokféle értelmezést lehetővé tesz. Szimbólumai sem csupán kollektív és archetipikus, hanem egyéni jelentéseket is közvetítenek. Az aranytollú madár éneke mindenkinek másképp szól. Jelentsen bár boldogságot, életörömöt, reményt, ihletet, művészi alkotást vagy bármi más szellemi-lelki kincset, mindenképpen valami olyan értékről van szó, aminek birtoklása mindennél fontosabb a király számára. Hogy a kincsek kincse milyen nehézségek árán szerezhető meg: erről szól A vak király története.

A király úgy tartja, hogy az aranytollú madarat lehetetlen megszerezni. Legkisebb fiában azonban megvan a kellő elszántság, bátorság, kitartás és hit ahhoz, hogy megtalálja és hazahozza a madarat. Hite kulcsfontosságú, hiszen vállalkozása pusztán saját erejére, vagy csupán emberi segítségre támaszkodva lehetetlennek bizonyul. Mint az a népmesék hőseinél lenni szokott, ő is csodatévő erővel bíró segítő révén jut el a céljához. Amikor egy nagy erdőben útelágazáshoz ér,

egy szép nagy róka terem mellette és mutat utat. Ettől kezdve, amikor nehéz, sőt emberileg reménytelen helyzetbe kerül a királyfi, segítségül hívja a rókát, és megfogadja a tanácsát, bármi legyen is az. A királyfi ráhagyatkozásai a természetfeletti tudással és hatalommal bíró rókára a hit természetét és törvényszerűségeit mutatják. A vak király meséje egy lehetséges értelmezésben a hit története, és párhuzamba állítható az Ószövetség két nagy, hitről szóló eseményével, Ábrahám áldozatával és Izrael népének a Vörös-tengeren való átkelésével.

A királyfi útjának fontos állomása az átkelés a Veres-tengeren. A nagy vízről először a király tesz említést, hangsúlyozva, hogy a madár a Veres-tengeren is túl van. Amikor pedig a két idősebb királyfi elindul a madárért, de útjukat feladva egy kocsmában ragadnak, a kocsmáros ezzel magyarázza megtorpanásukat:

Amikor a róka megjelenik, és útbaigazítást ad a királyfinak és inasának, ezt kérdi tőlük:

Úgy tűnik tehát, hogy a Veres-tengernek és a rajta való átkelésnek kitüntetett jelentősége van a mesében. Vajon miért? Mit szimbolizálhat, és miért kell átkelnie rajta a királyfinak ahhoz, hogy eljusson az aranytollú madárhoz?

Reich Károly illusztrációja A vak király című meséhez (Arany László: Magyar népmesék. Móra Könyvkiadó, 1979.)

A szimbólumok nyelvén a vízen való átkelés, a túlsó partra való átjutás gyakran határátlépést jelent, átlépést egy másik világba. A görög mitológiában a holt lelkek a Sztüx folyón jutnak át e világból a túlvilágba. Az Ószövetségben Izrael népe a tengeren átkelve jut a szolgaság földjéről az ígéret földjére. Egyiptomból szabadulva száraz lábbal kelnek át a Vörös-tengeren (más fordításokban Nádas- vagy Sás-tengeren). A mesebeli királyfi átkelése a Veres-tengeren megidézi az ószövetségi történetet. Ő nem száraz lábbal, hanem lovát úsztatva, de szintén természetfeletti módon (a rókától kapott három alma eldobásával) ér át a beláthatatlanul nagy víz túlpartjára. Hasonlóképpen csodás módon kel át visszafelé is a Veres-tengeren. Visszaútját nehezíti, hogy a királyok nagy seregekkel üldözik őt – akárcsak az izraelitákat az egyiptomiak serege.

Egy középkori rabbinikus magyarázat, Bahya ben Asher Tóra-kommentárja szerint a Vörös-tenger nem akkor nyílt szét, amikor az izraeliták elindultak benne, hanem – hitük próbájaként – csak akkor, amikor már az orrukig ért a víz.

– mondja a mesebeli róka. A királyfinak hinnie, feltétel nélkül bíznia kell az állatban, amikor lovával nekivág a nagy víznek, és addig úsztat befelé, ameddig a ló ereje végéhez nem ér. Ekkor kell eldobnia az almát, bízva abban, hogy a róka ígérete szerint a gyümölcsből valóban sziget nő, ahol megpihenhet a lovával. Ha nem így történik, belevesznek a tengerbe.

A királyfi két átkelése a Veres-tengeren Isten népének Egyiptomból való kivonulásához hasonlóan megmutatja, hogy a transzcendensbe (illetve a transzcendenst is jelképezhető, mesebeli segítő állatba) vetett feltétel nélküli bizalom hogyan lépteti át az embert saját világából egy másik, tágasabb és gazdagabb világba. A királyfi nem marad a túlparton, hanem visszatér a saját világába, de magával viszi a túlsó világ kincseit: az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat, a szép kisasszonyt, gyémántgyümölcsöket, aranyabrakot, aranygallyakat és legfőképpen, amiért ment: az aranytollú madarat.

Reich Károly illusztrációja A vak király című meséhez (Arany László: Magyar népmesék. Móra Könyvkiadó, 1979.)

Izrael népének a megpróbáltatásai nem értek véget a Vörös-tengeren való csodás átkeléssel. A határátlépés nem juttatta őket egyenesen Kánaán földjére. A királyfi megpróbáltatásai sem érnek véget, amikor megszerzett kincseivel visszafelé is átkel a Veres-tengeren. Rettenetes csapás éri, amikor a róka – emlékeztetve őt a találkozásukkor megkötött egyezségre („hogyha szerencsésen megjárja az útját, mindenen, amit csak hoz, megosztozunk”) – valamennyi kincsét félbevágja. Megöli tehát a lovat, a királykisasszonyt, és megöli magát az aranytollú madarat is. A mesebeli segítő állat könyörtelen lépése az Ószövetség egy másik történetét, Ábrahám áldozatát idézi. A pátriárkát Isten csodás módon megajándékozza a várva várt gyermekkel, Izsákkal, majd ugyanennek a gyermeknek a feláldozását kéri tőle. A mesebeli róka csodás módon hozzásegíti a királyfit az aranytollú madárhoz, majd éppen ezt a madarat, egyezségükre hivatkozva, elpusztítja. A királyfival kötött megállapodás szerint jár el, de gyilkossága emberi szemmel éppúgy érthetetlen, mint az Ábrahámnak adott isteni parancs: áldozza fel édesfiát. Az ókeresztény egyházatyák Ábrahám áldozatában Jézus áldozatának előképét látták. Az Atya megtestesült fiát, Jézust adja áldozatul az emberekért. Jézus kereszthalált hal, de harmadnapon feltámasztja az Atya. A mesében az aranytollú madár, a királykisasszony és az aranyszőrű ló megölése után a királyfi nem zúgolódik a róka ellen, és a róka feltámasztja, akiket megölt. Valamennyien hétszerte szebbek lesznek, mint annak előtte. A történet, akárcsak Ábrahám áldozata, a hit paradox természetét, a hit útjának emberi nézőpontból abszurd voltát példázza. Kierkegaard Ábrahám áldozatán keresztül szemlélteti az ember átlépését a vallási létstádiumba.

– írja Kierkegaard Félelem és reszketés című művében.

A királyfi megpróbáltatásai azonban még ekkor sem érnek véget. Két léhűtő bátyját megmenti az akasztófától, amiért a saját életével fizet: a szégyenkező testvérek megölik, és a túlpartról hozott kincsekkel maguk mennek a király elé. A királyfi, aki a madár megszerzése érdekében többször is kockára tette életét, útja végén, már a célegyenesben, elveszíti azt. Segítő állata azonban tudomást szerez haláláról, odasiet és feltámasztja őt. A róka nemcsak az utat tudja a Veres-tengeren túl élő madárhoz, és nemcsak csodás módon segíti az utazót céljához, de hatalmában áll életét is visszaadni.

Reich Károly illusztrációja A vak király című meséhez (Arany László: Magyar népmesék. Móra Könyvkiadó, 1979.)

A mesét a hit történeteként olvasva a király vaksága is a transzcendens perspektívájában kap jelentést. Ebben az értelmezésben nem azt nem látja, ami látható, hanem éppen azt nem látja, ami a láthatón túl van. Világtalansága a túlsó parton feltáruló világ hiányára utal. Az aranytollú madár éneke hozhatja el számára azt a világot, amit nem lát és amire vágyik. A vakság gyógyításának, a (másik) világot jelképező madárének megszerzésének az útján a királyfi maga is sötétségben van: nem látja az utat a madárhoz, nem látja a nagy víz túlsó partját, nem látja az akadályok legyőzésének módját. Úgy kell a rókára hagyatkoznia, mint vaknak a vakvezetőre. A sötétségből kivezető út éppen a sötétségen át vezet. A királyfinak ki kell lépnie abból a világból, amiben otthon van, ahol eszével és érzékszerveivel tájékozódhat, ahol az akadályokat önerőből, saját eszközeivel képes leküzdeni. Így lelhet rá arra, amiért elindult, és aminek a megszerzéséért mindent kockára tett.

Lukács Ágota