2021. december 20-án látott napvilágot a hír, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum megvásárolta Tandori Dezső és felesége, Tandori Ágnes hagyatékát. A múzeum osztályain megkezdődött a gyűjtemény feldolgozása. Interjúsorozatunkban elsőként a Kézirattár muzeológusaival, Borbás Andreával és Sulyok Bernadett-tel beszélgettünk a Tandori-hagyaték rendezési és listázási munkálatairól, a kéziratgyűjtemény hozzávetőleges méretéről, valamint szó esett arról is, hogy az iratok szelektálása kapcsán milyen érdekességekre bukkantak munkatársaink. 

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Kérlek, meséljetek a Tandori-hagyaték múzeumba kerülésének körülményeiről!

Borbás Andrea: Először 2020 őszén találkoztunk a hagyatékkal Tandori Dezső Lánchíd utcai lakásában. Már ott a helyszínen elkezdtük előrendezni a hagyatékot, de akkor még nem hozhattuk be a múzeumba, csak 2021 decemberében. Ekkor folytattuk az előrendezés további finomítását.  

Sulyok Bernadett: Már a szerző egykori lakásában igyekeztünk szétválogatni az anyagot, hogy típusok szerint mi melyik tárba kerüljön: a Médiatárba, a Kézirattárba, a Könyvtárba vagy a Művészeti, Relikvia- és Fotótárba.

BA: A leveleket is szelektáltuk. A testületi leveleket – amelyekbe beletartoznak a szerkesztőségi és színházi levelek, illetve a könyvtárak által írt küldemények – nagy dobozokba rendeztük, a többit megpróbáltuk szerzők szerint szétválogatni. Már a helyszínen kiderült, hogy például Vas Istvántól vagy Gergely Ferenctől sok levele van Tandorinak. Nagy újdonság a levélírók személyét illetően nem ért minket, viszont a szerkesztőségi levelek bősége meglepett. Tandori Dezsőnek hatalmas a műfordítói tevékenysége, rengeteg testületi levél és ezekhez kapcsolódóan nagyon sok honoráriumelszámolás és szerződés található a hagyatékban.   

SB: Akkora mennyiségű alkotói szerződés került elő, amekkorával még nem nagyon találkoztunk írói hagyatékban. A levelek számán túl, ami nagyságrendileg a 6000 darabot is meghaladja, rengeteg kiadói iratot találtunk, ezek nagy részét a műfordítói szerződések teszik ki.

 Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Milyen dokumentumtípusokból áll össze a kéziratgyűjtemény?

SB: Mint minden szerzői hagyaték, levelekből és analektákból áll. A leveleken kívül nálunk minden analektának számít. Ide tartoznak a publikált művek, az olyan művek, amelyeket kiadásra szántak, de a szerző életében nem kerültek napvilágra, valamint a kiadásra nem szánt művek, például a vegyes feljegyzések, jegyzetek, naplók. A személyi dokumentumok, mint a születési anyakönyvi kivonat, az iskolai bizonyítványok, egy külön kategóriát képviselnek, amelyet hagyományosan a Kézirattár gyűjt.

BA: Ezek azért is érdekes dokumentumok, mert megtudhatjuk belőlük, hogy az adott szerző mennyi pénzt kapott egy-egy műfordításért, kötetszerkesztésért, vagy adott esetben egy-egy cikkért. 

Milyen rendezési elv szerint dolgoztok?

BA: Az analekták esetében műfajokat próbálunk meghatározni. Mindig az adott hagyaték befolyásolja a műfaji skálánkat. Tandorinál egyértelmű, hogy a versek, regények, színdarabok és az önéletírás mellett nagyon jelentősek a műfordítások. Mivel fennmaradtak azok a gépiratok, amelyekből fordított és amikre a fordítás során jegyzetelt, már azon is gondolkodtunk, hogy létrehozunk egy olyan típust, amely Tandori Dezső fordítás során keletkezett jegyzeteit gyűjti egybe. Az előrendezett hagyatékok esetében listát készítünk, és szinte minden szerzőnél van olyan műfaji kategória, ami csak rá érvényes. A későbbi címleírások során a naplók, feljegyzések és noteszek mellett külön kategóriát fognak képezni az egyes madarakra vonatkozó naplók és a különféle füzetlapokra született feljegyzések. Ezeket az írásokat sokszor tárgyi dokumentumokkal, egy-egy zsebkendővel, újságcikkel vagy füzetlapokra ragasztott madártollal tűzdelte tele a szerző.

 Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Mekkora hagyatékról beszélhetünk? 

SB: Nagyon nagy a gyűjtemény. Talán 100-150 kézirattári doboz is összejön majd az előrendezés végeztével.

BA: A Tandori-hagyaték talán nem lesz akkora, mint Móriczé vagy Szentkuthy Miklósé, amelyek az igazán nagy hagyatéki gyűjtemények között is a legnagyobbak, de mindenképpen ott lesz a Kézirattár tíz legnagyobb hagyatéka között, sőt, talán még a top 5-be is bekerül.   

Azon túl, hogy egy igen nagy életműről van szó, van-e bármi sajátossága, különlegessége a gyűjteménynek?

BA: Ha a levelezést nézzük, nagyon érdekes Tandori családi levelezése. Ritkaságszámba megy, ha a szerzőtől is fennmarad levél a hagyatékban. Ez csak úgy jöhet létre, ha a szerző másolatot készít magának, vagy valaki visszaküldi a levelét. Egy összeveszés kapcsán van is erre példa: egy ismerőse visszaküldte neki az összes levelét, mondván, ő már nem méltó arra, hogy megőrizze őket.

Tandori szüleinek címzett képeslapjai / PIM Kézirattár

SB: Nagyon érdekes az is, hogy Tandori gyerekkorától kezdve egészen élete végéig igen jól dokumentálta élete minden részletét. Például a levelezésből derült ki, hogy milyen jó kapcsolatot, szoros viszonyt ápolt a szüleivel. A szülei óvták őt, tanácsokkal látták el, még fiatalemberként is nyomon követték a sorsát, ő pedig „jó kisfiúként” igyekezett mindig maximálisan megfelelni a szülői elvárásoknak.

BA: A hagyatékképződést az az életrajzi tény is elősegítette, hogy a szerző élete végéig ugyanabban a Lánchíd utcai lakásban lakott, és szerencsés módon a második világháború sem tépázta meg az épületet.   

SB: A fennmaradt levelek kultúrtörténeti, kortörténeti szempontból, illetve a baráti kapcsolatok és a munkafolyamatok tekintetében egyaránt érdekesek. Ugyanis betekintést nyújtanak a korabeli könyvkiadásba, a kulturális újságok és folyóiratok mindennapi működésébe, a levelek által bepillanthatunk az ott folyó szerkesztői munkába, egyáltalán, az irodalmi életbe.  

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

BA: A levelek nagyon jól láttatják a költő személyét övező kultuszt, amely már életében kialakult körülötte. Például nagyon sokan küldtek Tandorinak focis bélyeget, illetve madaras vagy medvés levélpapírt, képeslapot. 

SB: A levelekből és a vegyes feljegyzésekből feltárható a szerző érdeklődési köre: verebekkel, mackókkal, gombfocival, lóversennyel és focival foglalkozott. Találtunk feljegyzést arról, hogy az angol bajnokság eredményeit is nyomon követte.

 Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Tandori esetében mindenképp szót kell ejtenünk a képversekről, rajzos versfeladványokról. Miként jártok el az ilyen típusú művek esetében? Egyáltalán, a kéziratkorpusz részét képezik ezek a munkák?

BA: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Ezekkel a művekkel kapcsolatban a művészettörténészek véleményét kell kikérnünk. Ha például egy rajz egy-egy betűből indul ki, akkor az a Kézirattárban marad. Azonban az már kérdéses, hogy egy dokumentummal, amiben alig vagy csak elvétve van szöveg, mit kezdjünk. Azt, hogy egy-egy műnek hol kezdődik a művészi értéke, archívumként nem a mi tisztünk eldönteni.

SB: Ezekkel a rajzokkal kapcsolatban épp a minap találtunk a hagyatékban egy szerzői intenciót, amely szerint ezek ideogrammák. Úgyhogy ez alapján a Kézirattár gyűjteményéhez fognak tartozni.   

Egy ekkora kézirathagyaték előrendezése nyilván sok időt vesz igénybe. Szerintetek mikorra válik hozzáférhetővé a kutatók számára?   

BA: 1-2 hónapig még biztosan a dokumentumok rendezésével és listázásával kell foglalkoznunk. De amint elkészült a lista, a szerző leveleit és analektáit már a kutatók rendelkezésére tudjuk bocsátani. 

SB: Az év második felére biztosan meglesz az előrendezési lista, és attól kezdve viszonylag jól hozzáférhetővé válik a Tandori-hagyaték.

Szántó Tibor