A Dante halálára tervezett kiállítás a járványhelyzet miatt ugyan kisebb tárlatban, de mégis izgalmasan mutatta be a nagyközönségnek az Isteni színjáték magyar művészetre gyakorolt hatását. A kiállítás a Szegedi Tudományegyetemmel közösen, Pál József irodalomtörténész kurátori munkájának és H. Kocsis Annamária látványtervének köszönhetően valósulhatott meg a PIM, az MTA és az MNG kincseinek válogatásából.

Az évfordulók alkalmával megrendezett kiállítások a megemlékezést szolgálják – minden egyes alkotásnak az a különleges szerep jut, hogy megidézze az alkotót és annak munkásságát. A kommemoráción túl azonban egy-egy tárlaton újabb és újabb dimenziók nyílhatnak meg: esetenként például előtérbe kerülnek olyan műalkotások is, amelyekről önmagukban talán kevesebb szó esett a tárlatot megelőzően. Ily módon kaphattak új megvilágítást Fáy Dezső grafikusművész Babits Mihály Dante-fordításához készült metszetei is, a „Silány időből az örökkévalóba” Dante 700 című tárlat segítségével.

Fáy Dezső: Dante-portré, 1928–1931
(PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Fáy Dezső, az illusztrátor

„Szent dolog nekem a könyvek illusztrálása s a legnagyobb elmélyedést jelenti számomra. (…)   Az irodalom már gyermekkorom óta a legérdekesebb s legizgalmasabb valami volt számomra, képeim a könyvekből fölszívott hangulatokból, emlékekből születtek s a szép Itáliára való emlékezésből.”

Az 1926-os interjú részletét tekinthetjük Fáy Dezső (1888–1954) hitvallásának is. A fenti sorok jól szemléltetik a grafikus munkásságának eszenciáját: az irodalommal való szoros kapcsolatot, az olasz kultúra iránti vonzalmat és a képzelet világát. Kevesen tudják, de a mára talán kévésbé ismert művész az 1900-as évek első felében igen keresett illusztrátor volt. Rajzait többek között Móricz Zsigmond, Tersánszky J. Jenő, Petri Mór és Karl May könyveiben, illetve Benedek Elek mesegyűjteményeiben is megtalálhatjuk.

Tanulmányai során végigjárta korának meghatározó művészeti központjait (Budapest: Fővárosi Iparrajztanoda; München: Hollósy köre; Párizs: Julian Akadémia), majd 1907-től következtek az itáliai utazások, melyeken alkalomadtán Gulácsy Lajossal (1882–1932) együtt vett részt. A kezdeti, aktív évek után azonban a siker még sokáig váratott magára: 1912-től egészen 1921-ig alkalmi munkákból élt, így a számára oly „szent művészettel” csak vasárnaponként tudott foglalkozni. A változást Keleti Artúr (1889–1969) megbízása hozta el számára, aki az éppen kiadás előtt álló kötetéhez a Pax Vobiscumhoz keresett illusztrátort. Keleti és Fáy napi szinten egyeztették a készülő munka részleteit, ilyenkor pedig nemcsak Fáy, de Keleti is készített vázlatokat. A grafikus 1926-ban így nyilatkozott a közös munkáról:

„Mindössze 50 rajzot akart a könyvhöz. Jeleneteket az olasz kisváros életéből. S Keleti vizionárius fantáziájában már látta is készen e jeleneteket! Annál nehezebb volt az én dolgom! Sokat próbálgattam, elcsüggedtem és ujra próbáltam, amig megtaláltam végül Fáy Dezső stilusát, ami, mondom nem volt kis dolog. Mert olyat kellett csinálni, ami Keletinek is tetszett s hogy úgy mondjam, álmait is utolérte. És tudnivaló dolog, hogy Keleti mindent tud és így mindenekfelett kitűnő grafikus is, ha sohase is rajzol.”

Fáy Dezső: Keleti Artúr, Padova, é. n.
(PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Az elkészült bibliofil kiadás nem csak hazai, de külföldi elismeréseket is hozott a két alkotó számára.[5] Fáy ezután számos illusztrációt készített az Amicus Kiadó gondozásában megjelent könyvekhez, és egyre több íróval került kapcsolatba. Külön érdekesség, hogy a Literaturában megjelent 1926-os Fáy Dezsővel készült interjú kísérő képe egy Karinthy Frigyes (1887–1938) által rajzolt Fáy-portré.

Karinthy Frigyes: Fáy Dezső portréja, 1926
(Arcanum Digitális Tudománytár)

Fáy Dezső vázlatfüzete, 2014.9.9. Gynsz: 2014/13/9/3,
(PIM Kézirattár)

Fáy Dezső: Illusztráció Dante Isteni színjátékához. Pokol, 1–2. ének, 1928–1931
(PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Illusztrációk Dante Isteni színjátékához

Fáy Dezső összesen negyven darab, egészen kis méretű fametszetet készített a Divina Comediához. Mind a három nagy helyszínhez – Pokol, Purgatórium, Paradicsom – tizenhárom illusztrációt, és egy Dante-portrét kapcsolt hozzá. Ezekből a három különböző egység elején és végén hat, háromszög alakú vignettát láthatunk. Minden fametszet fekete-fehér ábrázolás, fekete kerettel körbevéve. Az ábrák egyszerre több jelenetet is bemutatnak, melyek azonosítása csak a képek és a szöveg összevetésével lehetséges. Ezt az aprólékos munkát, a nyáron múzeumunkban tevékenykedő gyakornokunk, Marisa végezte el. Alább az ő beszámolója olvasható:

„Az volt a feladatom, hogy megvizsgáljam Fáy Dezső illusztrációit, és azonosítsam azokat az idézeteket az eredeti műből, amelyek leírják a rajzok főbb elemeit. Nagyon érdekes munka volt, főleg a festő kreatív erejét figyelembe véve. Számos ábrája hihetetlenül leleményes: mintha azokat a vízióit elevenítette volna meg a művész, amelyek olvasás közben, a képzeletében támadtak. Kutatásomat Dante művének újraolvasása alapján végeztem. A célom az volt, hogy felismerjem az énekek legjelentősebb részeit, majd megkeressem az adott rész ábrázolását a fametszeteken. Az Isteni Színjátékból ugyanis minden kép több éneket is képvisel. Néhány esetben csak a legfontosabb eseményeket választottam ki, mivel az ábrázolások nagyon részletesek voltak – olyannyira, hogy úgy tűnt, Fáy Dezső minden apró részletet fel szeretett volna használni Dante művéből. Ezt megerősíti a grafikusművész vázlatfüzete, amelyben végigkövethető a dantei szöveg elmélyült tanulmányozása. E tekintetben nagyon érdekes a két magyar fordítás összehasonlítása is, mert így láthatjuk, hogy a képek sokszor jobban ábrázolják az eredeti művet, mint Babits Mihály fordítását. Azért, mert Babitsnak az volt a szándéka, hogy megtartsa Dante verselését, és így nehézen tudott mindent szó szerint lefordítani. Míg Nádasdy Ádám Isteni színjáték-fordításánál nincs szorosan értelmezett formahűség, hanem a tartalom tételes visszaadására törekedett.”

Fáy Dezső: Illusztráció vázlat Dante Isteni színjátékához II., 1928–1931
(PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Fáy Dezső: Illusztráció Dante Isteni színjátékához. Paradicsom, 2–3. ének, 1928–1931
(PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Forrásaink a Kézirattárban

A fent említett vázlatfüzeteken kívül, három levél van a PIM Kézirattárában, amelyek az illusztrációk keletkezésének körülményeire utalnak: kettőt Babits Mihály írt Fáy Dezsőnek, egyet pedig Fáy a kiadónak. Babits leveleiből kiderül, mennyire szoros együttműködés valósult meg a fordító és az illusztrátor között – Babits nem csak jegyzeteket és kommentárokat készített Fáy számára, hanem tervrajzokat és vázlatokat is.

„Kijegyeztem Dantéból minden helyet ahol én egyáltalán valami lehetőséget látok kép-anyagra. Inkább többet írtam ki mint kevesebbet a kelleténél ugy hogy azokat a részeket amelyeket nem idézek, teljesen felesleges megnézned ebből a szempontból: azokban ugy sem találsz semmit. A képtémákra vonatkozólag bárhol oly sorokra akadtam, amik az illető jelenetre nézve felfogásodat bármily kis mértékben is módosíthatják vagy színezhetik, azt is kijegyeztem.”

Babits Mihály levele Fáy Dezsőnek, 1928 [8]
(PIM, Kézirattár)

Mivel Babits ezen feljegyzései nem ismertek, ezért nehéz lenne megállapítani, hogy instrukciói milyen mértékben befolyásolták Fáy Dezsőt. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy Fáy nem először találkozott a Divina Comedia képtémáival, hiszen a Papírszeletek (1909) című, vázlatokat tartalmazó füzetében már megjelenik Beatrice alakja, továbbá 1910-ben készít egy Paolót és Francescát ábrázoló festményt is, 1922-ben pedig egy portrét Dantéról.

Szoros együttműködésüket és Babits elismerő sorait látva felmerül a kérdés, vajon miért nem jelent meg nyomtatásban együtt szöveg és kép? A válaszhoz egy lépéssel közelebb vezethet bennünket a grafikus 1928 márciusában kelt levele, amelyben reagál a Révei Kiadó elutasítására. Fáy Dezső e sorokban arra kéri a kiadót, hogy továbbra se mondjanak le az illusztrált verzió kiadásáról.

„A mai napon tudatták velem, hogy számításaik szerint ezen kiadást még sem lehet megvalósítani, tekintve, hogy a kalkuláció csak a legminimálisabb költségmegterhelést engedi meg, s ezen kereten belül pedig a honorárium, fametszetek előállítási költsége, többletnyomás, stb. költségei nem helyezhetők el. Én ennek dacára kérem Önöket, hogy erről mégsem mondjanak le; a magam részéről szeretném mindenképen lehetővé tenni ennek megoldását, épen ezért tudatom Önökkel, hogy a 32 darab fametszetet /egyenként 8,7x15,2 nagyságban/ összesen 500 pengő honorárium fizetésükért elvállalom, s kijelentem, hogy a Dante kiadványuk illusztrálására, illetve propagálására bármikor tetszés szerinti példányszámban reprodukálhatják, illetve kinyomhatják az általam készített fametszeteket anélkül, hogy ezért nekem bármiféle ujabb honorárium járna.”

Fáy Dezső: Illusztráció Dante Isteni színjátékához. Paradicsom, 27–29. ének, 1928–1931
(PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

Korabeli kritika

Bár Babits fordítása és Fáy illusztrációi végül nem jelenhettek meg egy közös kiadásban, a képanyag igen kedvező fogadtatásban részesült az Ernst Múzeum kiállításán 1931-ben. A Dante-illusztrációkról többek között Elek Artúr, Farkas Zoltán és Naményi Ernő írt hosszabb értekezést.

Zárásképpen álljon itt egy idézet, mely érzékelteti a kortársak pozitív véleményét:

„Meggyőződésünk szerint Babits Mihály mesteri fordítása önmagához méltó díszt kapott Fáy Dezső illusztrációiban. De méltó a rajzfűzér, melyet Fáy a Divina Commedia köré font, magához Dantehoz is. A tizenkilencedik században sok híres művész próbálkozott Dante megillusztrálásával: Fáy műve valamennyinél magasabb rendű. A magyar illusztrátoréhoz legföllebb Dante korai illusztrációi foghatók, a kódexfestőké, a fametszetes könyveké és Boticelliéi.”

Képes Erika, Maria Isabella Rinaldi