2021. dec 08.

Válogatás a PIM Ambrus Zoltán-hagyatékából III.

írta: pimblog
Válogatás a PIM Ambrus Zoltán-hagyatékából III.

Az Ambrus Zoltánról készült művészi ábrázolások // Szlávik Jánosnéval beszélget Kemény Aranka és Zeke Zsuzsanna

A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Ambrus Zoltánhoz köthető műtárgyak közül most a művészi ábrázolások kerülnek elő, különös hangsúllyal Ambrus síremlékére. 

ambrus3_1_karlovszky.jpgKarlovszky Bertalan ceruzarajza Ambrusról, Párizs, 1885 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Életében több portrét készítettek Ambrus Zoltánról, de a legkorábbi valószínűleg Karlovszky Bertalan (1858–1938) festőé, aki az író profilképét vetette papírra 1885-ben.

Ambrus nagy vágya teljesült, amikor ez év májusában Párizsba utazhatott. Szabadságot kért munkahelyétől, a Magyar Földhitelintézettől, ahol Arany László osztályán dolgozott, és a Nemzet című lap Párisi levelek című sorozatába küldte rendszeresen tárcáit.

A vele csaknem egykorú, évek óta Párizsban alkotó Karlovszky Bertalan festővel valószínűleg itt ismerkedett össze. Később mindketten megjelentek az Ország-Világ oldalain is. Karlovszkynak már ez a kávéházi skicce bizonyítja a portréfestésben kibontakozó tehetségét; ábrázolása kiválóan ragadja meg a huszonnégy esztendős ifjú karakterét: magas homloka, az előreugró orr árnyékában megbújó keskeny szempár, s a finoman ívelt ajak nemességet, szelídséget, de határozottságot is tükröz.

És a rögtönzött rajzot a festő viccesen dedikálta is modelljének: „A Grand Caféba egy fagylaltért B. Karlovszky”. A Grand Café a párizsi Opera közelében, a Boulvard des Capucines 4. szám alatt működött, és amennyire az internet megbízható forrás, felújítva működik ma is. ambrus3_2a_siremlekavat_kis.jpgCsászár Elemér, a Petőfi Társaság elnöke Ambrus síremlékének avatásán a Kerepesi temetőben, 1939. október 21-én (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ambrus hivatalos megbecsültségét mutatja, hogy 1932. február 28-i halála után a Főváros díszsírhelyet biztosított számára a Kerepesi (Fiumei) úti temetőben. Ha ma kimegyünk és meglátogatjuk sírját a 46. tábla 1. sorában, a 93. parcellában, akkor azon egy kőbe faragott, egész alakos hölgy figuráját találjuk, könnyű kendő öleli körbe alakját, melynek egyik végét az ég felé emeli, jobb kezével pedig papírt és írótollat szorít magához.

2b.jpgFallenbüchl Zoltán a megrongálódott síremlék mellett, 1963 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Igen, ez tulajdonképpen az eredeti teljes síremlék maradványa. A család Beck Ö. Fülöpöt kérte fel a sírkő megalkotására, aki 1939-re készült el vele. Korábban már többek közt Babitsról és Móriczról készített portrét, de a nevéhez fűződik Baumgarten Ferenc síremléke is. (Ismerhették egymást, Ambrus tagja volt a Baumgarten Alapítvány tanácsadó testületének.)

Ambrus nyughelye 2008-ban és 2021-ben, Szlávik Jánosné felvétele, 2021 (Ambrus Zoltán Emlékház, Gödöllő)

A teljes kompozíció anyaga fehér márvány, és eredetileg több részből állt: legfelül Ambrus portréja reliefként keretben, alsó szegélyén a nevével, ami a háborús harcok során találatot kapott és darabokra tört, ma is hiányzik. A portré alatt a már említett 180 x 78 cm-es Ambrusra tekintő és mutató hölgy domborműve, feje mellett az író születési és halálozási dátuma, lent a lábánál könyvek és a színházra utaló álarc, meg egy kereszt látható ma is. Szerencsére a nőalak kevésbé sérült meg, halványan még kivehető Beck Ö. szignója is balra lent. Fallenbüchl Zoltán visszaemlékezése szerint a nőalak lábánál tölgyfakereszten egy kis márványtábla is volt Ambrus kézírásával. A mostani véset már a felújításkor készült, a az író neve is ekkor került ide alulra. A második világháborúban megrongálódott síremlék legfelső részét azóta sem pótolták. ambrus3_3a_bof.jpgAmbrus Zoltán síremlékéhez tartozó dombormű festett gipszmintája, 1935 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Az 1939. október 21-én felavatott alkotásról érdemes Elek Artúr, Beck Ö. jóbarátja és az író tisztelője a Nyugatban megjelent szavait felidéznünk:

Magas kősztéla tetejéről szelíden és megbékülten néz le reánk Ambrus Zoltán feje. A múzsa szépséges női alakja hódol előtte és tekint fel hozzá. Ami Ambrus mivoltában testi volt, úgy érzékítette meg és adta át az utókor számára síremlékének ihletett művésze, Beck Ö. Fülöp, aki életének egyik legharmóniásabb művét alkotta meg benne.

Voinovich Géza az MTA és a Kisfaludy Társaság nevében tartott beszédében megemlítette, hogy „e követ a családi kegyelet emelte". Az Ambrus Gizellával váltott levelek alapján közös lehetett a szándék, hogy Ambrus minél élethűbb arcképe is megjelenjék a síremléken, ezért Beck Ö. Fülöp a családtól kapott fényképek alapján dolgozott. Mint 1947-es gyűjteményes emlékkiállítása katalógusából kiderül, e portré gipszmintája és az agyagból megformált nőalak is elkészült 1935-ben.

Igen, a megvalósításához még évek teltek el. Miután Beck Ö. Fülöp 1945 elején, az ostrom idején életét veszítette, özvegye 1950. július 7-én kereste meg levélben Ambrus Gizellát, hogy a férje műtermében talált Ambrus-portré gipszmásolatát felajánlja a megrongálódott síremlék restaurálásához. Ez a minta nem az eredeti síremlék darabja, hanem annak egy korábbi változata lehet.

Mely mind beállításában, mind életkorában feltűnő hasonlóságot mutat Székely Aladár 1915 körül készített Ambrus-felvételével.

ambrus3_4a_bofminta.jpg A relief egy másik gipszváltozata, mely Beck Ö. F. halála után özvegyétől került Ambrus Gizella családjához, majd a PIM gyűjteményébe, 1935–1939 között (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

ambrus3_4b_szekelya_pfl_2006_411r_kis.jpgAmbrus Zoltán portréja, Székely Aladár felvétele a Vasárnapi Újság számára, 1915 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A művész készített még egy Ambrust profilból ábrázoló plakettet is. Ennek tervéről és munkálatairól szintén Beck Ö. Fülöp Ambrus Gizellának írt soraiból értesülünk. 1940. január 26-án keltezett levele szerint az érmet a síremlékavatást követő hónapokban készítette el több példányban, és azt a Nemzeti Szalonban a Szinyei Merse Pál Társaság szervezte tárlaton, 1940. január végén állították ki.

A bronz emlékérem másik példánya a Gödöllői Városi Múzeumban (GVM) található.

ambrus3_5_bof_erem2016_108_1.jpgBeck Ö. Fülöp: Ambrus-emlékérem, bronz, 1940 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

1931-ben, amikor Ambrus a 70. születésnapjával együtt ünnepelhette írói munkásságának 50. évfordulóját, számos lapban méltatták őt írótársai. Az Új Idők hasábjain Kosztolányi ekként:

... kinek magyarsága – az ő szikár székelysége – szervesen olvad össze európaiságával. Ezt se sózta, paprikázta meg. Mondatainak természetes lélekzetvétele magyar. Nem népies, nem vidékies. Még nem is tüntetőén nagyvárosi, noha ő mintázta remekbe a nagyváros lelkeit. Átfogó és emberi, cégéreskedés nélkül. Ötvözete mindannak, ami mérték és érték.

Számodra miben rejlik Ambrus maradandósága, nagysága?

Ambrus Zoltán neve, munkássága az én korosztályom számára sajnos kevéssé volt ismert. A vele való megismerkedést nagyrészt unokájának, dr. Fallenbüchl Zoltánnak köszönhetem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy barátságunk időszaka alatt, 1995-től 2006-ban bekövetkezett haláláig tőle, általa kaptam érzelmektől fűtött korképet a nagyapjáról. Nagy élmény volt Ambrus bútorait, tárgyait, könyveit látni, gondozni, abban a kertben sétálni, ahol ő is járt valaha. Ez az élmény meghatározta jelenlegi életemet is, hiszen az unoka, Zoli bácsi rám bízta a gödöllői hagyaték feldolgozását, közgyűjteményekben való elhelyezését. 2007 óta az Ambrus-villában lakom férjemmel, és igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy Ambrus Zoltán, valamint lánya, Gizella és unokája, Zoltán életét, munkásságát minél szélesebb körben megismertessük az érdeklődőkkel. Ezért is tettük lehetővé az Ambrus-villa látogatását, a még meglévő „minimúzeum” és az író szobra erre jó lehetőséget biztosít. Számunkra ez ma már misszió.

Íróként széles körű műveltségét, hatalmas munkakedvét, az alkotás iránti elkötelezettségét tartom nagyra. A Párizsból hazatért Ambrust méltán választotta az értelmiségi ifjúság a vezérének: vonzó volt európaias – franciás műveltsége, nyelvtudása, olvasottsága. Felvállalata ezt a szerepet, de mindvégig megőrizte szerénységét, bírált – de ragaszkodott az elveihez. Regényeiben megkapó volt számomra a jellemábrázolása, a lélektani mélységek feltárása, különösen kedvenc könyvemben, A gyanúban.

Köszönjük kollégáinknak az interjúhoz nyújtott nélkülözhetetlen munkáját: Balogh Sándor restaurátor, Birtalan Zsolt és Gál Csaba fotósok, Parragi Márta kézirattári muzeológus, Látó Imréné és Sipos Ferenc gyűjteménykezelők.

Kemény Aranka – Zeke Zsuzsanna

Szólj hozzá

gyűjtemény relikvia Petőfi Irodalmi Múzeum Ambrus Zoltán irodalmi múzeum a hagyatékok útja Zeke Zsuzsanna Székely Aladár irodalmi hagyaték Kemény Aranka Karlovszky Bertalan Petőfi Társaság Beck Ö Fülöp