Szlávik Jánosné könyvtáros, népművelő Ambrus Zoltán emlékének ápolásában évtizedek óta jelentős szerepet vállal. Vele beszélgettünk azokról az Ambrus Zoltánhoz köthető műtárgyakról, amelyeket a PIM őriz. A sorozat második részében családi fotók, egy filmfelvétel, valamint az utazások során készült fényképek és néhány személyes tárgy került a fókuszba.

Az Ambrus testvéreket ábrázoló fotóból több is fennmaradt, ennek a kissé megtört példánynak a hátoldalán Ambrus édesapjának kézírásával az alábbi olvasható: „Csurgaӳ József barátom / kedves családjának / a viszonzás remé / nyében / Mkeresztes sep. 15. 1869 / Ambrus Jozsef”. 1869. szept. 15-e az ajándékozás dátuma, amikor a nyolcéves Ambrus megkezdi elemi iskolai éveit szülővárosában, Debrecenben, s ezért ideiglenesen anyai nagyanyjához költöztetik. Tehát ez a kép, talán a közeli elválás okán, de még együtt örökíti meg a testvéreket. Zoltán nyolc-, jobbján Vilma húga hat-, Mária pedig négyesztendős.

„Egy állomáson nőttem fel…” – írta Ambrus. A bihar-mezőkeresztesi környezet és a természet közelsége, a szabadság érzete meghatározó volt a számára, ahová a család 1864-ben költözött, amikor édesapját idehelyezték állomásfőnöknek. Zoltán és Vilma még Debrecenben születtek 1861-ben és 1863-ban, Mária 1865-ben Mezőkeresztesen jött a világra. Az Ambrus Gizella és Fallenbüchl Zoltán által közösen jegyzett Egyedül maradsz…Ambrus Zoltán élete és munkássága (Csokonai, 2000) című kötetből fontos megemlíteni, hogy Ambrusnak volt még egy harmadik leánytestvére is, Irén, aki azonban 11 hónapos korában, tehát éppen 1869–1870 körül torokgyíkban meghalt. 

Zoltán kisgyerek kora óta szívesen nézegette a Mezőkeresztesen megforduló vándortársulatok színlapjait, a színes papírokat, és édesanyjától kérdezgette a betűket. Így aztán már ötéves korában folyékonyan olvasott, sőt nyomtatott betűkkel írni is tudott. A sok folyóirat és könyv ellenére a kisfiút a Szentek élete ragadta meg. 

Ambrus Zoltán első felesége, Tormássy Gizella, 1883 körül, vizitkártya, Kozmata Ferenc felvétele (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ambrus első felesége, Tormássy Gizella 1864-ben született. Az Ambrusnál három évvel fiatalabb nő rövid életútja során műfordítóként és íróként is alkotott. Novellái az Ország-Világ képes művészeti lap oldalain jelentek meg, és éppen ennek szerkesztőségében találkozott Ambrussal, a lap Május álnévvel publikáló munkatársával, akivel 1887-ben házasodtak össze. Gizella esküvői tanúja testvére, Eörs, míg Ambrusé Benedek Elek író, az Ország-Világ szerkesztője, országgyűlési képviselő volt.

Igen, különben Ambrus Tormássy Gizelláról mintázta Midas király című regényének Völgyessy Bella alakját. Közös kép sajnos nem maradt fenn róluk. Gizella egy évvel később, huszonnégy esztendősen, a szülés után néhány héttel, gyermekágyi lázban hunyt el. A született kislány anyja emlékére a Noémi Gizella Szidónia nevet kapta, nevelésében nagyanyja, Ambrus édesanyja vállalt óriási szerepet. Sírja eredetileg a Kerepesi úti temetőben volt, később átkerült az Óbudai Temetőbe, ahol lánya és veje is nyugszanak.

 Spett Vilma, Ambrus édesanyja, az előző részben már szereplő kerti lugas előtt, 1906 körül, valószínűleg Ambrus Zoltán felvétele (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ambrus édesanyjával és leányával Visegrádon, 1907 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Spett Vilma, 1912, vizitkártya (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A Spett Vilmát, Ambrus Zoltán édesanyját ábrázoló felvételek közül a középső fényképen Ambrus mamája 69, unokája, Gizella 19, Ambrus maga pedig 46 esztendős. Visegrádon üdülnek együtt. A család különösen fontos volt Ambrus számára.

Ha jól belegondolunk, minden neves ember családjában ott voltak a nagy tekintélyű, erős asszonyok, anyák, feleségek, akik irányították a háztartást, nevelték a gyerekeket, unokákat. A felmenők között mintaképül ott voltak Ambrus előtt a nagycsaládok: erős akaratú özvegyek, akik összetartották a családot, és ha nélkülözések árán is, de kitaníttatták gyermekeiket. Ambrus Józsefné Spett Vilma is ezt tette miután 1880-ban elveszítette férjét. Zoltán fia jogi tanulmányokat folytatott, Vilma tanítónő lett, Máriának pedig a kelengyéjét készítették, mivel hamarosan férjhez ment dr. Mihály Józsefhez.

Ambrus rajongva szerette az édesanyját. Természetes volt számára és húgai számára is, hogy a nyarakat együtt töltsék nála Gödöllőn. Kislánya nevelése is jórészt a nagymamára hárult, hiszen Tormássy Gizella hirtelen bekövetkezett halála után ő volt az, aki a csecsemő Gizellát felnevelte, a fiában pedig tartotta a lelket. A már nagylánnyá cseperedett Gizella számára is fontos volt, hogy édesapja munkájában tevékenyen részt vegyen: rendezte az írásait, gyűjtötte a sajtókivágatokat, később már francia fordításaiban is részt vett.

Ambrus Zoltán második feleségével, Benkő Etelkával, 1895 körül, ferrotípia, eredeti pozitív (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ambrus Zoltán Etelkával és leányával, Bad Ischl, 1902 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Valószínűleg mindkét felvétel külföldi út során készülhetett; az első egy évvel Ambrus újabb házasságkötése után. Sajnos a vaslemez hordozó erősen átrozsdásodott, ettől foltos a kép. A második fotón Ambrus családja látható egy közös nyaralásukon.

Felesége nélkül Ambrus évekig magányos maradt. Azután élete lassanként újra visszatért a régi kerékvágásba: kávéházakba, irodalmi szalonokba járt, klasszikus zenét hallgatott. Mivel az operettet is szerette, gyakran kijárt Óbudára, a Budai Színkör előadásaira. Itt ismerkedett meg élete második nagy szerelmével, leendő feleségével, a Szabadszálláson született Benkő Etelkával (eredeti nevén Blau Adél). Ambrus erősen vívódott magában: megengedett-e az idősödő férfi szerelme egy fiatal nő iránt? (Ambrus elmúlt harmincesztendős, míg Etelka alig töltötte be a huszonkettedik életévét.) Szeptember (Őszi napsugár) című novellája hűen tükrözi kétségeit.

A korkülönbség mellett azonban a valláskülönbség is nehezítette a kapcsolatukat. Végül az izraelita vallású Etelka kikeresztelkedett, és 1894-ben összeházasodtak. Ambrus boldog volt, mert Etelka otthagyva addigi színtársulatát, csak a családnak és az énektanulásnak élt. Nem sokkal később a Magyar Királyi Operaház magánénekesnője lett.   

A fenti állóképek abból az alig egypercnyi, mégis kuriózumnak számító filmfelvételből származnak, amelynek digitalizált változata a közvetítéseddel került a PIM Médiatára gyűjteményébe, és a Pimmédia oldalán szabadon elérhető: https://pim.hu/hu/media/ambrus-zoltan-csaladjaval-godolloi-nyaralojanal

Mihály Dénes, Ambrus feltaláló-mérnök unokaöccse, a hangosfilm és a képtávíró fejlesztője készítette a kisfilmet az író akkori Tégla utcai nyaralója bejáratánál. Az eredeti szalag sajnos nem maradt fönn, a filmtekercset – több másikkal együtt – a 2000-es évek elején digitalizáltatta a Mihály család. Azután ifj. dr. Mihály József egyik leánya, Pálma hagyományozta az ő leányára, Szilágyiné Juhász Beátára, és tőle került az én tulajdonomba, majd méltó helyére a PIM Médiatárába.

Ez a seregszemle a már Berlinben élő Mihály Dénes és felesége, Halmay Gizella egyik látogatásakor készülhetett.

Dénes többször hazalátogatott, ilyenkor 8 mm-es keskenyfilmfelvevőjével és fényképezőgépével természetesen megörökítette a családját is. Sajnos ő később megjárta az internálótábort, és egy ott szerzett gyógyíthatatlan tüdőbetegségben hunyt el 1953-ban. Ambrusról csak ez az egy felvétel került elő. A kert végében lévő kerítésnél – ahol az író dolgozgatott – együtt látható a család, Ambrus fiatalabb húga, Mária, egyetlen leánya, Gizella és annak családja. Feltűnnek a szintén gyermek másodunokaöccsök, Nyáry Zsigmond és Nyáry Gál, Mihály Dénes testvérének, Editnek a családja (gróf dr. Nyáry Boldizsár), valamint ifj. dr. Mihály József, Mihály Dénes bátyja.

A szivarozás

Ambrus ugyanekkor, más beállításban fölvett portréja és nagyítás a bal kezéről, 1914, Kurzweil Frigyes felvétele (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Fallenbüchl Zoltán úgy emlékezett, ha Ambrus rágyújtott: „nála ez a gyógyulás jele volt”, Bródy Sándor egy levelében pedig így köszönt el tőle: „Jó kedvet, sok pénzt, addig is amig szájadban a legvastagabb és legfinomabb szivarral lefüstölöd az egész világot.”(1906. jún. 5.) Valóban, fényképein különféle testhelyzetben, de szinte mindig parázsló szivarral a kezében láthatjuk.

Igen, komfortérzetének nélkülözhetetlen eleme volt a szivarozás. Csathó Kálmán, aki a Nemzeti Színházban Ambrus igazgatósága alatt főrendezőként dolgozott, halálakor, 1932-ben így emlékezett rá: „Egyszer benyitottam Ambrushoz az igazgatói szobába. Ott ült szokásos helyén az ablaknál egy széken, és szivarozott. A szivartól nem tudott megválni, jóllehet egészségére sokszor panaszkodott. Emlékszem, hogy egyszer a tüdeje fölerősítésére az orvosok Egyiptomba küldték. Ambrus Zoltán azt mondta, hogy igen, s erre aznap délután beült a legfüstösebb kávéházba, rágyújtott egy szivarra, és elkezdte bújni a francia lapokat.”

 Ambrus tengerparton második feleségével, Rimini, 1913 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ambrus Lovranánál a tengerben, 1930 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ezeken a felvételeken is dohányzás közben látjuk. Majdnem húsz év van a két fotó közt, de láthatóan nem változtatott ezen a szokásán.

Szeretem ezeket a képeket, Ambrusnak egy egészen már arcát örökítik meg, nem a híres, a határidőktől gondterhelt íróét, hanem a pihenést önfeledten – de szivarral! – élvező nyaralóét.

Ambrus veje F. Tivadar, lánya, Gizella, Zoltán unokája és az író a kikötőben, F. T. kezében fényképezőgépdoboz, Lovrana, 1931. július (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

 Családjával a Cafe Miramare teraszán, fényképezőgépdoboz az asztalon, Lovrana, 1931 július (OSZK, Digitális Képgyűjtemény)

Ugyanők, ugyanott, Lovrana, 1930 nyara (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A három fotón ugyanazok a szereplők, Ambrus szűkebb családja körében látható, szivarral és az édesanyjától örökölt ezüstnyelű sétabottal, amit nagy bánatára szeretett unokája elveszített a hazaúton. A két utolsó kép egyazon helyszínen, egy tengerre néző kávéház teraszának ugyanazon asztalánál készült. A felvétel kedvéért mind a négyen egymás mellé sorakoznak, háttérben a végtelennek tűnő Adriai-tenger.

Ambrus egészségi állapota sokszor volt aggasztó: hol mellhártya- vagy tüdőgyulladás, hol kimerültség miatt utazott gyakran a divatos fürdőhelyekre, vagy a magas hegyekbe. Leginkább egyedül, de néha a családjával is nyaralt. Az utolsó években azonban már Gizella lányával és családjával együtt töltött el egy nyári hónapot Lauránában (Lovranában). Jót tett neki a sós tengeri levegő, a napfény és a nyugalom. Utolsó nyaralásuk 1931 nyarán volt.

Ambrus Zoltán személyes tárgyai, amiket az utazásai során is magával vitt

 Ambrus pecsétnyomós fém útitolla (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Személyes tárgyai közül megmaradt útitolla, amit a nyaralásokon is magánál tartott.

Különleges tárgy ez az összecsukható, kihúzható útitoll. Kettős funkciót tölt be: töltőtoll és ceruza is egyben. Középen viasztartóval, a végén pedig szépen kalligrafált A. Z. monogrammal. Egy úti tintatartó is kiegészíti – ez ma a Gödöllői Városi Múzeumban található. Ambrus sokat utazott, ezért volt szüksége erre a praktikus toll-ceruza íróeszközre.

Ambrus Zoltán hagyatékában maradt fönn ez a redőnyös szerkezetű, még üveglemezre dolgozó fényképezőgép, ami az iménti családi fotókon is feltűnik. A megőrzött képanyag kapcsán is fölmerül, vajon kié volt a masina? Ambrus mennyit fotózott?

Ambrus szeretett fotózni, és ezt a szenvedélyét a lánya is örökölte tőle. A fénykép-gyűjteményből az is sejthető, hogy Ambrus veje, Tivadar is fotózott. A Gödöllőn készült fotók 1944-ig kísérik a család életét, a ház alakulását, hiszen a tornácos parasztházat, az 1934-ben elkészült villát és a kertet is megörökítették. Később pedig fiuk, Zoltán kapta lencsevégre a vendégségbe érkezőket. Ez is számos hasznos információval szolgál. pl. az idős Ambrus Gizelláról ő készítette az utolsó felvételt 1980-ban.

Kemény Aranka – Zeke Zsuzsanna