A visszaemlékezések részletesen kitérnek Ady Endre karizmatikus kisugárzására, arcvonásainak különös szépségére, szuggesztív tekintetére, külön kihangsúlyozva az öltözködés iránti érdeklődését. Külsejéhez való tudatos viszonya fényképein is lemérhető. Előszeretettel levétette magát fővárosi és vidéki műtermekben közöttük olyan neves mesterekkel, mint Székely Aladár. Dedikált felvételeket küldött rajongóknak, ismerősöknek, barátoknak, portréiból készült képeslapokon levelezett. Képmása, kilépve az irodalom szűk világából, széles körben forgott: egyfajta sztárként bűvölte a közönséget. Ezzel összhangban a ruha fontos szerepére figyelhetünk fel a költő önreprezentációjában és kultuszában. A Petőfi Irodalmi Múzeum relikviatárának féltett kincsei közé tartozik a költő kalapja és nyakkendője, amelyek bepillantást engednek Ady ajándékozási és vásárlási szokásaiba.

Ady Endre kalapja (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Szerelmi ajándék

A gyűjteményünkben őrzött, fekete ripszszalaggal díszített puhakalap a Monarchia-szerte ismert bécsi Heinrich Ita műhelyéből való. A belső bőrszalagon apró lyukakból kialakított A. E. monogram található. A bevarrt papírlapocskán pedig a következő felirat olvasható: „Ha ugyanolyan kalapot kíván, mint ez, úgy rendelje meg a Sz. 22143. számot.”

Máthé Eleonóra adományozta a múzeumnak, aki 1916 tavaszán a városmajori szanatóriumban ismerkedett meg Adyval. Plátói szerelem szövődött közöttük, a költő az ő kezét is megkérte (miközben már házas volt Boncza Bertával). A kalapot egyik közös sétájuk során kérte el tőle a fiatal lány: „Olyan kincset nem tudtak volna nekem adni, hogy én jobban örüljek annak, mint én, ahogy örültem ennek a kalapnak.” – elevenítette fel már idős korában az emlékezetes pillanatot.

Máthé Eleonóra egy dedikált fényképet is kapott Adytól, amely 1913 tavaszán készült a költőről Maria Grünben. A farönkön az odaajándékozott kalap látható (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Máskor is előfordult, hogy Ady ruhadarabjaival úgy bánt, mint fényképeivel, azaz fejedelmi kegyként elajándékozta. Például nagyváradi újságíró kollégája, Haraszthy Lajos mesélte, hogy egyszer Ady megjegyzést tett fejfedőjére, hogy milyen kopott, és odaadta neki a saját, arasznyi széles karimájú, nyúlszőr kalapját. Haraszthy néhány évig viselte, majd beadta kalaposhoz javításra, de ott elveszett: „Pedig ez az Ady-kalap volna a szívem szerinti Ady-emlékem.”

Londoni holmi

Szintén Máthé Eleonórától került be a PIM-be élénk színekben játszó nyakkendője. A nyomott kasmírmintájú, finom pamutszövetből, Londonban készült ruhadarabot a budapesti Brachfeld férfi divatáru üzletben vásárolta a költő.

Ady Endre nyakkendője (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A császári és királyi udvari szállítói címet elnyerő patinás múltú családi vállalkozás a Dorottya utcában nyitotta meg előkelő üzletét. 1910-ben költöztek át pár házzal arrébb a Gizella, ma Vörösmarty tér sarkán álló Gerbeaud épületébe. A Habsburg-családon kívül udvari szállítóként teljesített megrendeléseket a szerb királynak, Coburg hercegnek, a bolgár fejedelemnek vagy a perzsa sahnak, akik elégedettségüket kitüntetésekkel fejezték ki.

Erdélyi Mór: Dorottya utca Brachfeld F. áruházával (FSZEK – Budapest Gyűjtemény)

A cégfőnök, Brachfeld Sándor a férfidivat központjaként nyilvántartott Londonba járt új szövetekért, divatcikkekért, de saját műhelyeiben is készültek angol férfiöltönyök. Ady több ruhaneműjét szerezte be itt a nadrágoktól kezdve, az ingeken és zsebkendőkön át a harisnyákig, rendszerint monogramjával ellátva. Személyesen, levél útján, vagy öccsén, titkárán, barátain keresztül intézte vásárlásait.

A PIM Kézirattárában őrzött Brachfeld cég Ady Endrének 1914. április 11-én kiállított számláján a következő tételek sorjáznak: 4 pár harisnya, 1 vászon gallér, 1 Windsor nyakkendő, 3 slips, 1 kabát, 3 crêpe ing hímzéssel és mosással, valamint 8 nadrág hímzéssel és mosással. A végösszeg – 10% engedményt beszámítva – 270,90 koronáról szólt. Összevetésképpen a múlt századfordulón egy napilapnál átlagosan 100-200 korona körül mozogtak az újságírói bérek. A számla egyrészt értékes divat- és ipartörténeti forrás, másrészt árulkodik Ady vagyoni helyzetéről, hitelképességéről, szükségleteiről és költségeiről.

Brachfeld F. számlája Ady Endre részére, 1914. ápr. 11. (PIM Kézirattár)

Ady és a divat

Ady Endre öltözködése összefüggött kultuszával, férfi- és írói szerepével. Számára a divat az európai kultúra fokmérőjeként művelődésen alapult, amellett, hogy kortársaihoz hasonlóan a társadalmi versengés és érvényesülés eszközének tekintette.

A kortársak visszaemlékezései, a fotók és a fennmaradt ruhadarabok Ady saját külsejéhez való tudatos viszonyulására, eleganciájára mutatnak, ugyanakkor stílusa magán viselt valami jellegzetesen egyedit. Ruhatárában kereszteződött a mondén a polgárival, a finom a kirívóval. Személyes vonzerejének fontos kellékét jelentette megjelenése, ami egyúttal részt vett a költői én és a zseniszerep kifejezésében.

Férfiként és költőként, mint hódító lépett fel. Ruhaajándékozásai során az olyan ruhadarabok, mint a kalap vagy a nyakkendő az átadás pillanatában relikviákká váltak nemcsak az ajándékozó, hanem a megajándékozott részéről is, aki kultusztárgyként bánt velük. Ezek a gesztusok pedig a költőfejedelem-kép megteremtődésében működtek közre, ami mind a mai napig meghatározza Ady Endre emlékezetét.

Mészáros Zsolt

Ady öltözködéséről, életéről bővebben: Talán semmi, talán Minden: Ady Endre és Boncza Berta pesti otthona, szerk. Zeke Zsuzsanna, Budapest, PIM, 2020.

További érdekességek a témáról: 

Benkő Andrea: Stációk és tárgyak: Ady Endre és az Ady család tárgyi hagyatéka, PIM, 2014. 

Buzinkay Géza: A bűnügy és az újságíró: a riporter születése. In: Az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Közleményei – Tanulmányok a médiatudományok köréből (A magyar újságíró múltja és jelene, szerk. Buzinkay Géza), új sorozat XXXIII. kötet, 2006, 33–41.

E. Csorba Csilla: Ady. A portrévá lett arc: Ady Endre összes fényképe. PIM, Budapest, 2008.

Haraszthy Lajos: Adyval Váradon. In: Emlékezések Ady Endréről II., s. a. r. és jegyz. Kovalovszky Miklós, Akadémiai, Budapest, 1974, 741.

Zoltán Pálné Máthé Eleonóra emlékezik Ady Endrével való kapcsolatára a Városmajor Szanatóriumban 1916-ban, Láng József kérdezi, PIM Médiatár, ltsz.: OR0756.