Szlávik Jánosné könyvtáros, népművelő Ambrus Zoltán emlékének ápolásában évtizedek óta jelentős szerepet vállal. Februárban Ambrus születésének 160. évfordulóján az Országos Széchényi Könyvtár kollégái interjúztak vele, és természetesen az Ambrus-hagyaték sorsáról is szó esett. Az OSZK mellett több közgyűjtemény őriz Ambrus Zoltánhoz köthető műtárgyat, így a PIM is, ezekből válogattunk néhányat a tavaszi karantén idején készült beszélgetésünkhöz. Az első részben a gödöllői lakhelyhez kapcsolódó fotókról kérdeztük Szlávik Jánosnét.

 Ambrus Zoltán gödöllői háza tornácán, 1925 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Mindjárt az elején egy talányba botlottunk. Ezen a képszeleten Ambrus tekint mosolyogva a kamerába, de ha jobban megnézzük, nem annyira ránk, hanem maga elé néz, s az alsó szél közepén mintha egy homlok körvonalazódna. Az Országos Széchényi Könyvtár oldalán elérhető Ambrus-gyűjteményben keresve aztán e töredék teljes verziójára, s így a hiányzó „részletekre” is fény derült: 

Ambrus Zoltán, előtte leánya, Gizella és unokája, Fallenbüchl Zoltán, Fallenbüchl Tivadar felvétele, Gödöllő, 1926 (OSZK, Digitális Képarchívum)

Igen, a képen a régi gödöllői ház tornácán látható Ambrus, előtte pedig Gizella leánya és Zoltán unokája. A felvételt valószínűleg Gizella férje, Fallenbüchl Tivadar készítette azután, hogy az I. világháborút követően visszakapták az épületet.

G. Merva Mária Írók és múzsák Gödöllőn (2013) című könyvében részletesen ír Ambrus és Gödöllő kapcsolatáról: az író édesapja, Ambrus József 1848-as honvédként az isaszegi csatában tüdősérülést szenvedett, s ennek gyógyításához az orvos jó levegőt javasolt, ezért választotta felesége Gödöllőt. A gondos ápolás ellenére azonban a férj 1880-ban meghalt, a gödöllői sírkertben helyezték végső nyugalomra. Vilma 1897-ben vásárolta meg a mai épület elődjét, egy háromszobás tornácos parasztházat a Tégla (ma Lovarda) utcában, így továbbra is itt tölthette gyermekeivel a nyarakat. Ő 1915. október 21-én halt meg, és szintén ide, a férje mellé temették.

A házat ugyanekkor háborús katonák számára foglalták le, s évekkel később, leromlott állapotban, már az édesanya halála után kapták csak vissza. Előbb Ambrus leánya és férje, Fallenbüchl Tivadar hozták lakható állapotba, míg végül új otthon építésébe fogtak.

Ambrus és unokája Gödöllőn 1928-ban (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A mellvédből látható, hogy ez a felvétel még szintén a régi háznál, a tornác előtt készült. Megélhette Ambrus az új épület elkészülését?

Sajnos nem, időközben ő megbetegedett, és 1932 februárjában elhunyt. A terveket még látta, tágas dolgozószoba várta volna, de a ház csak 1934-re készült el. Lánya és veje így emlékszobát rendezett be az író könyveivel, személyes tárgyaival, ami 1944-ig maradhatott egyben.

Ambrus eleinte a nyarakat töltötte Gödöllőn, még egy bérelt házban, a családja társaságában, egyetemi évei után pedig innen járt be első budapesti munkahelyére, egy ügyvédi irodába. Baráti társasággal is sokszor kirándult tavasztól őszig Gödöllőre, majd feleségével, Tormássy Gizellával is sokszor sétált a környéken. Első felesége korai halála után ide menekült a világ zaja elől. Itt édesanyja, leánya és testvérei körében lehetett, de az alkotó magányt is megtalálta. A kert végében egy deszkából ácsolt asztalon írt, este a petróleumlámpa fényénél a tornácon dolgozott.

 Ambrus Zoltán a kert végi lugas alatt, 1906 (OSZK, Digitális Képarchívum)

Ez a régi ház nem volt komfortos, víz és villany sem volt benne, mégis igazi tusculanum volt a számára. Gödöllőn sok írásműve született, olykor helyi témákat is feldolgozott: az Alkonyat című novellában a Kálvária soron lévő házat írta le; a Pickwick úr filozófiája című cikkében is egy gödöllői esetet örökített meg; a Midas királyban a főhőst, Bíró Jenőt Marosy nevű barátja gödöllői kirándulásra invitálja; a Könyvmolyok szintén Gödöllőn játszódik, de vasárnapi Pesti Napló-cikkeit is itt írta. Általában Homokbucka néven említi írásaiban Gödöllőt, mert akkoriban még a beépítetlen alvégi részt homok borította.

F. Tivadar, A. Gizella, Zoltán fiúk és Kieselbach Gyula vegyész, amatőr fényképész, F. Tivadar barátja, Gödöllő, 1942. július 12. (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ambrus halála után tíz esztendővel itt már az új félköríves terasz és a kőből faragott bábos korlát látható a háttérben. A berendezés is átalakult?

A ház megépítésekor, 1934-ben a mai Lovarda utca felőli részre került át a veranda. Eredetileg a kert vége futott ki a Lovarda (Tégla) utcára, azért is állították fel ott Ambrus asztalát, ott csend volt, nyugodtan dolgozhatott. Az Alvégben hajdan zsellértelkek sorakoztak, vagyis itt gazdálkodás folyt. A homokos, rossz talaj miatt leginkább a kukorica és a káposzta termett meg („Kukoricavárosnak” is nevezték ezt a területet). A ház hátulsó traktusa volt valaha a bejárati rész, de ott nem volt terasz. A mögötte lévő, a vasút felőli utcáról érkeztek a lakók, illetve a vendégek. A másik oldalon szűkebb volt az utca, ezért kocsival nehezebben lehetett megállni. Ezen kívül Vilmának, Ambrus idősebb húgának is volt a telken egy kis háza, aki nyugdíjba vonulása után szeretett volna itt élni. Mivel azonban ő 1923-ban elhunyt, a házat testvérei, Zoltán és Mária örökölték. Később a kertnek ez a része eladásra került.

1942-ig még a béke szigete volt Gizelláék új háza, de a II. világháború pusztítása után alig maradt valami épen. 1945 után ezt is elrekvirálták, és négy család számára osztották szét. Közben 1949-ben elhunyt Fallenbüchl Tivadar, fia, dr. Fallenbüchl Zoltán történész 1962-ben házasodott meg, és feleségével, Czárán Marianne-nal csak 1988-ban kapták vissza a teljes épületet, addig a hatóságok csak egy szobát engedélyeztek számukra. Ambrus Gizella 1982-ben hunyt el, így a kertben elhelyezett Búza Barna alkotta Ambrus-emlékmű 1985-ös avatását már nem érhette meg. 1990-ben dr. Fallenbüchl Zoltán hívta életre a 2007-ig működő Ambrus Zoltán Emlékházat, amelyet a budapesti lakásukban fennmaradt Ambrus-bútorokkal, tárgyakkal, az író könyvtárának egy részével rendezett be. A megőrzött vendégkönyv bejegyzései szerint sok látogatója volt. 2006-ban bekövetkezett halála után, özvegye a gyűjtemény java részét a Gödöllői Városi Múzeumnak ajándékozta, az apróbb személyes tárgyak, fényképek és iratok, levelek azonban a házban maradtak. Ezeket 2008 óta dolgozom fel és adom át biztonságos tárolásra, megőrzésre a helyi (Gödöllői Városi Múzeum és a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ Helytörténeti Gyűjteménye) és az országos gyűjteményeknek (OSZK, PIM, BFL, OSZMI, OPKM, Postamúzeum). 

Gyönyörű a képen a terasz fölé behajló akácfa. A kertből maradt olyan növény vagy építmény, ami még Ambrus idejéből származik?

Spett Vilma visszaemlékezése szerint 1897-ben a ház kissé elvadult kertjében még fellelhetőek voltak az előző tulajdonos által ültetett akác- és szilvafák, bodza- és málnabokrok. 1921-ben a világháborús viszontagságok után romos házat, kietlen kertet kapott vissza a család. A ház rendbehozatalával együtt új kert kialakítására is sor került, ez Szedő József udvari kertész munkáját dicsérte. A juharfák, akácok és japánakác mellett cserjék, évelők telepítését javarészt 1939-ben végezte. Ettől függetlenül maradt még ősfa is: Ambrus unokájáról 3 éves kora körül készült egy fénykép a ház mögötti akácfánál, ezt a fát tehát az író is látta. A fa torzója borostyánnal befuttatva a mai napig is megvan.

Kemény Aranka – Zeke Zsuzsanna