Mészáros Tibor a Makkai Ádám Emigrációs Archívum működéséről, a PIM Könyvtár kisnyomtatványairól és egy izgalmas emigráns hagyatékról, a Rónai Pál-anyagról mesélt.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtár és Makkai Ádám Emigrációs Archívum sajátos helyet tölt be a magyar múzeumi rendszerben. A múzeumi jogszabályoknak megfelelő leltározást és műtárgyvédelmet valósítunk meg a magyar irodalom első kiadásainak, írók könyvtári hagyatékainak, az irodalmi emigráció dokumentumainak, valamint a gyűjtőkörünkbe tartozó egyéb források tekintetében. Mindig kiemelt feladatunk volt a magyar irodalmi kánon első két vonalának és az irodalmi első kiadások teljességre törekvő gyűjtése. A kortárs kiadványok mellett folyamatosan figyelemmel kísértük az antikvár könyvárusi forgalmat, és kerestük az elérhető írói, irodalmi vonatkozású hagyatékokat is. Külön figyelmet fordítottunk a határon túli magyar irodalom és emigráns gyűjtemények megszerzésére. Mivel a külföldön élt és alkotott magyar írók munkássága kultúránk szerves részét képezik, az 1970-es évektől kezdve mind nagyobb figyelmet szenteltünk az emigrációban élők tevékenységének. Nem elsősorban értékelni, inkább bemutatni szerettük volna ezen életműveket és – a múzeum lényegéből fakadóan – tárgyaikat, illetve a közreműködésükkel létrejött dokumentumokat is törekedtünk hazajuttatni. Az utolsó percekben vagyunk, hogy megszólítsuk a magyar közösségeket a diaszpórában felhalmozódott (írásos) hagyatékok kapcsán.

Fotó: Birtalan Zsolt/PIM

A PIM Könyvtár kisnyomtatvány-gyűjteménye

A kisnyomtatványok önálló gyűjteményt képeznek a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A legkorábbi leltározás 1961-ben keletkezett, máig 38 ezernél több leltározott és feldolgozott leltári egység alkotja a gyűjteményt. Műfajilag nagyon széles körű az ide tartozó nyomtatványok köre: meghívó, kiállítási katalógus, kotta, névjegy, gyászjelentés, előfizetési felhívás, befizetési csekk, színlap, doktori tézis, szórólap… Alapvetően hagyatékok adják a gyarapodás fő forrását; bár egy személy életének tekintetében a kisnyomtatványok egy élet tükörcserepei, kevéssé fontosnak tartott szeletei, azonban az egykori tulajdonost és kapcsolatait jellemzik (pl. kinek a névjegyét őrizte meg), portréját kiegészíti és a hagyaték egészét tekintve teljessé tevő szereppel bír.

Az emigráns írói hagyatékok szerepe

Minden hagyaték válogatás: az író, az élet, a történelem által szelektált és hátrahagyott értékes és kevésbé értékes iratok, tárgyak, médiumok együttese. Miközben filológiai szempontból minden fontos, a kutatásokat segítő lehet (pl. a sok apróság, az üzenő cédulák, bankcsekkek), az utókor számára az igazán értékesnek tekintett az eredeti kézirat, a fotók vagy a hangzóanyag. Különös helyet foglal el a hagyatékok között az emigráns szerzőké, mivel a száműzött alkotók hátrahagyott dokumentumai a távolság mellett számos más tényező miatt általában nehezebben kerülnek haza: a leszármazottak magyar nyelv tudása, az egyes dokumentumok általuk értékesnek vagy feleslegesnek tekintett volta (ha nem tud valaki magyarul, talán könnyebben szabadul meg egy levéltől vagy kötettől), a hazaszállítás körülményeinek megszervezése, illetve annak nehézségei stb. Éppen ezért felértékelődnek a messzi távolból Magyarországra kerülő emigráns hagyatékok, különösen, ha alig vagy kevéssé ismert szegmensét tárják fel egy szerző, befogadó ország vagy annak magyar kolóniájának életével kapcsolatban. Olyan szempontból is izgalmas egy emigráns alkotó hagyatéka, hogy vitt-e magával valamilyen magyarországi emléket (Márai Sándor életében ilyen ikonikus tárgy volt a lebombázott budai lakásból kimenekített, Kassát ábrázoló Hufnagel-metszet) vagy milyen kapcsolati rendszerre utalnak dokumentumai.

Fotó: Birtalan Zsolt/PIM

Rónai Pál irodalmár, nyelvész és műfordító

Rónai Pál 1965-ben (Forrás: Brazilian National Archives)

1907. április 13-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait itthon, majd 1929–1931 között a Sorbonne-on végezte. Huszonhárom éves korában tanulmányt írt Balzac ifjúkori regényeiről Jegyzetek Honoré de Balzac fiatalkori regényeihez címmel, disszertációjának témája a francia író stílusa volt. 1932–1940 között több mint száz novellát, esszét és két regényt fordított le franciára. Közeli barátja volt Szabó Lőrincnek és Radnóti Miklósnak, de a fordítás révén kapcsolatba került Szerb Antallal, Halász Gáborral és Gelléri Andor Endrével is. Latint és franciát tanított az egyik budapesti gimnáziumban. A második világháború kitörésének napján látott napvilágot Brazília üzen című költői antológiája, amely portugál fordításainak reprezentatív darabjait tartalmazza. 1940-ben hagyta el Magyarországot: német átutazó vízummal az Anschluss utáni Ausztrián, Svájcon és Franciaországon át érkezett Lisszabonba tíznapos kalandos utazással, ott két hónapig várt egy spanyol hajóra. Két kofferral érkezett Rio de Janeiróba, ahol a brazil kormány ösztöndíjat adott számára, közben elkezdett egy gimnáziumban tanítani.

Személyes tragédiáján felülemelkedve, hazájától messzire kerülve, de attól nem elszakadva, magyarként és bölcsészként vált ismertté és híressé befogadó országában. A műfordítás művészetének egyik elméleti megalapozója volt. Brazíliában Balzac, Rilke és Apuleius műveinek tolmácsolásával és méltatásával vált ismertté. A magyar irodalom kiemelkedő alkotóit (Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Ady Endre, Molnár Ferenc, valamint Márai Sándor) fordította francia és portugál nyelvre. A Pál utcai fiúk az ő tolmácsolásában lett kötelező olvasmány új hazájában. Ugyanakkor latinból, franciából és spanyolból ültette át ezen irodalmak gyöngyszemeit magyarra.

Rónai Pál dolgozószobájában (Forrás: panorama-direitoliteratura.blogspot.com)

Emigrációja után sokáig nem lehetett kapcsolata hazájával, mivel a Brazíliába érkező háborús bűnösök jelenléte árnyékot vetett minden ott élő magyarra. A demokratikus érzésű magyarok elhatárolódtak a szélsőséges személyektől és csoportoktól, sürgették a kapcsolatfelvételt az új magyar kormánnyal, de ezzel egyidejűleg hisztériakeltés is indult az ide menekült magyarok ellen. 1961-ben a Magyar Népköztársaság és Brazília között újra létrejött a kapcsolat, Rónai Pál azonnal felkereste a Rio de Janeiróban megnyílt magyar követséget. 1964-ben látogatott először Budapestre. A napi politizálástól távol tartotta magát, de mindenkor volt mondanivalója hazájáról, a magyarságról és a magyar irodalomról, történelemről. Általános megbecsüléstől övezve hunyt el Brazíliában 1992-ben.

Nova Friburgo mellett, Conselheiro Paulino településen van a Rónai család volt rezidenciája, ahol a mai napig megtalálható az író-műfordító könyvtára. Spiry Zsuzsanna São Paulóban élő műfordító-kutató kapott megbízást a PIM-től Rónai Pál magyar vonatkozású irodalmi hagyatékának leválogatására. A hazaküldendő szállítmányban olyan értékes és ritka kötetek is találhatók, amelyekben hírneves szerzők Rónai Pálnak írt dedikációi olvashatók.

A Rónai Pál-hagyaték két kiemelkedő kisnyomtatványa

A hagyaték legértékesebb részét minden bizonnyal kéziratai adják, ezen belül naplófüzetei, melyek teljességgel ismeretlenek a nagyközönség előtt. Könyvek, folyóiratok és néhány tárgy is hazaérkezett Brazíliából. A kisnyomtatványokat 2020-ban teljes egészében feldolgoztuk. Mennyiségét tekintve nem olyan nagyszámú a hagyatéknak ez a része (119 leltári egység), azonban jól dokumentálja a műfordítói tevékenység mellett itthoni kötődéseit, az itt hagyott életet, hazája emigránsokhoz való viszonyát és legfontosabb magyar kapcsolatait is új hazájában. Ezek közül mutatok be néhány dokumentumot az alábbiakban.

 Mai Brazil Költők Antológiája

Nagy jelentőségű Rónai Pál fordításantológiája, melyben huszonnégy kortárs brazil lírikus műveiből közölt válogatást. A kötetet a Vajda János Társaság adta ki Flora Mundi című sorozatában, és úttörő jellegű vállalkozásnak számított hazai irodalmunkban. A munka megjelenéséhez egy szomorú aktualitás is fűződik: a II. világháború kitörésének napján látott napvilágot, ugyanakkor a fordító későbbi hazájához fűződő szorosabb kapcsolat kezdetének is tekinthető az antológia.

A Mai Brazíliai Költők Antológiája a Rónai Pál-hagyatékból (forrás: PIM)

Képeslap Dona Emma vidékéről. Lénárd Sándor rajza

A Rónai Pál-hagyatékban igazi kuriózum ez a lap. Lénárd Sándor polihisztor író 1952-ben vándorolt ki Brazíliába, 1956-ban Dona Emma területén telepedett le. Rendszeresen levelezett Rónai Pállal, gyakran kért tőle tanácsot latin fordításait illetően is. A hagyatékban található képeslap Dona Emma rajzát Lénárd készítette és juttatta el levelezőtársának 1960 körül. 

Képeslap Donna Emma vidékéről, Lénárd Sándor rajzával (forrás: PIM)

A közeljövőben szeretnénk további kisnyomtatványokat is bemutatni a hagyatékból a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján, hiszen azzal is a megőrzést segítjük, hogy közzétesszük azokat a kincseket, amelyek gyűjteményeinkben találhatók.

Mészáros Tibor