Ady Endre karácsonyi naplója
Ady Endre életvitele nem kedvezett a naplóírásnak, nem is található az Ady-életműben vaskos, de még vékonyka kötet sem „Ady Endre naplója” címmel. Mégis, ha alaposabban szemügyre vesszük Ady munkásságát, rátalálhatunk naplóverseire. Először Hatvany Lajos javaslatára 1908. december 25-től 1909. január 21-ig nyolc napról készített lírai naplót…
Székely Aladár: Ady Endre, 1908 (Forrás: PIM)
Hatvany így írt erről:
Emlékszem, hogy egyik ilyen beszélgetésünk folyamán Max Dauthendey német költő világkörüli útjáról megírt verses naplóját mutattam Adynak. Dauthendey a jegyirodát, hajót, vonatot, szállodát, az utazó mai ember minden állomását, örömét, bosszúságát írja meg a könyvben, mely az aprólékos leírásokból tengeri és tengerentúli tájak leírásáig, népek, emberek, lelkek rajzáig emelkedik fel.
– Ez a mai ember eposza. Lírai eposz. Ilyet kéne írnod… Még ma is látom Ady kezében a nagy sárga könyvet, melyet egy-két percig ide-oda forgat:
– Naplót kellene írnod az év minden napjáról. Egy év története. Ez volna a te eposzod.
Adynak tetszett az idea. Megígérte, hogy megírja a naplót. Midőn e beszélgetésünk után hazatért Érmindszentre, december 25., 26. és 27. jelzéssel három naplójegyzet jelzi, hogy emlékezett e beszélgetésre.
Ady naplójegyzetei az Egy megíratlan naplóból címet kapták:
Egy megíratlan naplóból
(1908) dec. 25.
Itt jött rám a Karácsony,
Rám, a kesely arcú pogányra,
Itt jött rám a Karácsony,
Gyermekségem falujában
S azt hitte, hogy megtérít,
Hogy szépen visszaingat.
Dec. 26.
Talán-talán jobb volna
Mégiscsak visszaesni,
Betegen is a Krisztust,
A régi Krisztust keresni.
Talán-talán jobb volna,
Mint lelkem keserülni:
Krisztus előtt, templomban,
Úgy, miként régen, leülni.
Talán-talán jobb volna
Most a faluban, itten,
Fájó haraggal szólni:
Hajh, mégiscsak élsz te, Isten.
Dec. 27.
Ez már nem is Karácsony
S kinek mi köze hozzá,
Embernek vagy Istennek,
Hogy én mint fogok élni,
Vagy én mint fogok halni?
Békesség az Istennek,
Békesség az embernek,
Békesség az életnek,
Békesség a halálnak,
Békesség mindeneknek,
De nékem
Maradjon háboruság.
Ady: Egy megíratlan naplóból (Forrás: PIM)
Ady Endre lírai naplója szabályos napló annyiban, hogy dátum- és helymegjelölést tartalmaz, naponkénti feljegyzésekből áll. A mű mégis tele van ellentmondásokkal. Már címében is, ahol „megíratlan” naplóról van szó. Ez utalhat arra, hogy a bejegyzést nem követi több, de arra is, hogy csak szórványosan tartalmazza a szerző élete és környezete eseményeinek leírását: annyit tudunk meg mindössze, hogy a lírai én Érmindszenten van karácsonykor, és beteg. Ellentmondás még, hogy a legfőbb karácsonyi üzenetet, a békességet a december 27-i, „Ez már nem is Karácsony” kezdetű sor hangsúlyozza. S ellentmondás a gyermeki hit és béke kategorikus tagadása a vers zárlatában:
De nékem
Maradjon háborúság
Ady Endre, 1908 (ismeretlen felvétele, forrás: OSZK)
Alkotóválságok idején gyakorta születnek naplók. Philippe Lejeune úgy fogalmaz, hogy „A napló gyakran krízisekhez kötődő tevékenység: diszkontinuitása megszokott dolog, s ez egyébiránt mélyen beivódik a napló ritmusának érzékeny magjába”. Ady Egy megíratlan naplóból verse is „válságnapló”, hiszen keletkezésének idején még javában dúlt A duk-duk affér cikke keltette vihar.
Ady versében erőteljesen jelen van a hajdani érmindszenti karácsonyok nosztalgikus íze, a gyermekkor tisztánlátása. A karácsonyi ünnep, annak családiassága Ady számára rendkívül fontos, meghatározó eseménynek számított. Ady Lajos írta bátyjáról szóló életrajzában, hogy milyen megrázó élménye volt a poétának az 1897-ben Temesvárott megélt karácsony: „betegen, pénztelenül, fűtetlen szobában és egyedül töltötte a szent estét”. A költő ezt követően törekedett arra – néha nagyobb utazások árán is –, hogy a karácsonyt családi körben töltse.
Ady: Egy megíratlan naplóból (Forrás: PIM)
Ady Lajos állítása szerint a költő „bámulatosan bele tudta magát élni a gyermekkor karácsonyi hangulataiba, s ki tudta élvezni annak minden ízét”. Ady többször hallhatta a karácsonyi istentiszteletek alatt a „Krisztus Urunknak áldott szültésén” karácsonyi éneket, amelynek második strófája: „Dicsőség magasságban az Istennek, / Békesség légyen földön embereknek; És jóakarat mindenféle népnek / És nemzetségnek.” szinte szó szerint ismétli meg Lukács evangéliumának azon passzusát, ahol az angyal a Betlehem közelében pihenő pásztorokat köszönti: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”.
Ady: Egy megíratlan naplóból (Forrás: PIM)
A vers érdekessége még a költő által rajzolt önarckép:
Itt jött rám a Karácsony,
Rám, a kesely arcú pogányra
amit Földessy Gyula pedig úgy magyarázott, hogy „Ady arcszíne mongolosan, veleszületetten »fakó« (sárgás) volt.”, s amivel kapcsolatban Hatvany Lajos lelkendezve írta: „Aki Adyt ismerte, a kesely arcú pogányban úgy ráismer a mi »Bandinkra«, mintha Ady tükörképét látná maga előtt.”
Borbás Andrea