Boncza Berta diákévei alatt levelezést kezdeményezett a kor nagy hírű költőjével, Ady Endrével. Elküldte neki verseit, és türelmetlenül várta a bírálatot. Ady válaszát sorra követte a többi levél, miközben hónapok teltek el. Berta másfél évig levelezett a költővel, várva a találkozásra. Ezekben a levelekben a diáklány olvasmányélményeit is megosztotta Adyval, az egyikben rámutatott Kaffka Margit Mária évei című regényének szereplői és a köztük lévő hasonlóságra is. 

Ady és Csinszka (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Boncza Berta 1913-ban kezdte el olvasni Kaffka Margit Mária évei című regényét. A Nyugatban folytatásokban közreadott regényt több szempontból is közel érezte magához. Kaffka éppen azt a környezetet, azt a leánynevelő intézetet mutatta be, ahol 1904–1910 között Boncza Berta is tanult, hiszen egykor Kaffka is a budapesti Erzsébet Nőiskola növendéke volt. A regény alakjai, a Valéria-intézet diáklányai szerelemre, férfiak társaságára vágynak: éveken át ábrándoznak egy rokon férfi közelében töltött éjszaka emlékéről, leejtik fátylukat a templom kövére, hogy felhívják magukra a fiatal káplán figyelmét, valamint költőkkel veszik fel a kapcsolatot levelezés céljából. A műben az intézeti látogatók fogadásának bemutatása segíti elképzelni az olvasónak azokat a hétköznapokat, amelyek során a fiatal Bertuka leveleket küldött az intézetből az udvarlóinak:

„szombat délutánonként sorban betelefonáltak bennünket a fogadószobába, ahol rokonok vagy barátnők, pesti zsúrasszonyok és – túlnyomó számban bizony – ál-unokafivérek vártak, és a kicsi asztalok körül megindult társaságonkint a szokott halk, fojtott beszélgetés, és mi ragyogtattuk a szemünket, és kacérkodtunk nekipirulva, kiöltözötten, illatosan kifürödve […] egy nyilvános ház szalonja, egy finomabbé, ilyen lehet nagyjában.” majd mikor „elmentek, és mi szépen feljöttünk a szobáinkba, egymásnak regélni, néha éjfélig is. […] átszíttuk az idegeinkbe kelet-nyugat literatúrájának és minden álmodott asszonyának minden kigondolható szenvedélyét. Komolyan, szakszerűen, a munka látszatával gyötörtük magunkba a legkülönfélébb, idegen szerelmeket; holott jómagunkat az Isten cifra világán soha, senki még szájon nem csókolt…”

Kaffka Margit, Mária évei, in Kaffka Margit regényei (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968), 212–213.

Kaffka Margit (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Boncza Berta magára ismert Kaffka sorait olvasva, önmagát rögtön a regény főszereplőjéhez, Laszlovszky Máriához hasonlította, aki az intézetből kezdeményezett levelezést a kor nagy hírű költőjével, Seregély Pállal.

„Ez különben nem is hozzáméltóan megszokott, hagyományos internátusi szokás; levélben, ismeretlenül közelíteni meg valami neves embert, kérdő vagy tanácskérő ürüggyel.  – De hogy mindjárt levélben válaszolt neki szerkesztői üzenet helyett. Úgy látszik, mégis érdekelhette! Pedig hány ilyen levelet kaphat az!  – Meghiszem! Miért ne érdekelte volna! Egy ilyen sajátságos női lélek; az ő drága, ösztönös, óvatos kacérságával, a legnagyobb asszonyi művészettel, ahogy azt az első levelet megírta.”

Kaffka, 216–217.

Boncza Berta is hasonlóan számolt be Markössy Erzsébet barátnőjének Ady Endrétől kapott leveléről 1912 januárjában:

„Írtam valakinek Budapestre, tűzzel játszom, ha kapok választ, írni fogok róla.”

 Boncza Berta levele Markössy Erzsébetnek, 1911. nov., MTA KIK Kézirattár, K 19/51.

„A Szilveszter nagy örömet és szenzációt hozott, – mit gondolsz, kis Marczi? Már megmondom, Ady Endre írt egy levelet. Néhány héttel előbb írtam a Minden titkok költőjének egy elég hideg és józan levelet – hol kérem az autogrammját és elküldtem egy-két őszihangulatot bírálás céljából. Meleg hangú, szép levelet írt, váratlant és bensőt.”

Boncza Berta levele Markössy Erzsébetnek, 1912. jan. 1., MTA KIK Kézirattár, K 19/52.

Csinszka (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Szabó Dezső korrajznak nevezte Kaffka regényét, amelyben kortársait is megjelenítette. Ennek fényében a távolsági szerelem férfi főszereplője kapcsán akár Ady Endrére is lehetne gondolni, de Seregély Pál alakjában Lőrinczy Huba kutatása szerint Herczeg Ferenc, az Új Idők főszerkesztője rejtőzik. Ady Endre Kaffka következő, az Állomások című regényében kapott szerepet Kürthy Bálint alakjában. 

Az 1913-as regény központi alakja – Mária – leveleiben kitér a benne felmerülő félelmekre, aggodalmakra, amiket meg is oszt a költővel.

„De igazán – nem fél hogy nagyon kellemetlen a külsőm például, vagy a hangom, a mozdulataim?” Máriában felmerülő kétségek mind jelen voltak Boncza Bertában is, aki másfél éven keresztül – a találkozásra várva – levelezett a költővel. Kétségeit leveleiben Adynak is szóvá tette, nem csak a bizalmas barátnőinek. „Tisztán, szépen – úrin essünk át a találkozáson, Endre. Ha akarja – és legyen elnéző a kislyány gyerek volta és csúnyasága iránt. – És ne haragudjon rám, de legyen belátással.” 

Boncza Berta levele Ady Endrének, 1913. júl. 23., PIM Kézirattár, A.191/17.

Berta 1913 januárjában olvasmányélményét megosztotta a költővel, kiemelte a szereplők és köztük lévő hasonlóságot, majd a későbbiekben már a regény szereplőitől való eltávolodást is. „Olvastam Mária éveit Kaffka Margittól, és mi jutottunk eszembe, Maga meg én. Csak az időben, körülményben és emberekben esett egy kis különbség – különben talán mink magunk vagyunk – ha beéri egy józanabb – realisabb – egyszerűbb – Máriával – s ha beérem egy – más – Seregélyel. –” 

Boncza Berta levele Ady Endrének, 1913. jan. 8., PIM Kézirattár, A.191/5.

Ady és Csinszka (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Korábban is megesett már Boncza Bertával, hogy magánéletének részleteit olvasta vissza a lapok hasábjain. Tabéry Géza a közös síelésük történetét hozta nyilvánosságra 1911-ben a Budapesti Hírlapban Az első álmatlan éjszaka címmel, mikor Berta kérésére Csató Pál álnéven jelentkezett be a diáklányok szállására. 

Berta Adyval kialakított viszonya idővel folyamatosan változott, 1913 szeptemberében már elhatárolódik Kaffka Máriájától, rajongás helyett a testvéri rokonszenvét hangsúlyozta leveleiben.

„A pózos – érdekeskedő, kislyányos modernkedések, a nagy írónak szóló kritikát félő – stílusos, de kicsit félszeg – episztolák – meleg, barátin testvéri rokonszenvvé, két ember egymással levő közösségére egyszerűsödött. – Ezek a levelek nem a Laszlovszky Mária – ideges, beteg episztolái – (jaj – ennek a lyánynak stílusos – szomorún szép története megijesztett nagyon), de a Maga, Magát igazán szerető, sokszor kiforratlan – csacsi és buta – de Magához hű, igaz, őszintén ragaszkodó húgocskájáé.”

Boncza Berta levele Ady Endrének, 1913. szept. 26., PIM Kézirattár, A. 191/19.

Majd 1914-ben ismét utalt Kaffka regényalakjára:

„A Kaffka finom és fantasztikusan egzaltált fehér Máriájához talán sose volt olyan kevés közöm, mint most.”

Boncza Berta levele Ady Endrének, 1914. febr., MTA KIK Kézirattár, K 10/15.

Érdekes adalék, hogy a regény más szempontból is hatást gyakorolt Bertára, a könyv – Falus Elek, a Nyugat grafikusa által tervezett – borítójáról a lángoló szív motívumát a későbbiekben ő is felhasználta a saját maga tervezett, verseket tartalmazó füzetének borítójára.

Kaffka Margit Mária évei című regényének borítója 1913-ban

Csinszka saját készítésű, verseit tartalmazó füzetének borítója (PIM Kézirattár)

Akárcsak Kaffkának, Adynak is a kor neves művészei tervezték a könyvei borítóját. Míg a rajzolásban Csinszka Lesznai Annához kívánt felemelkedni, addig az írásban Kaffka volt az irányadó, akire Ady úgy tekintett, mint a legnagyobb író asszonyra. Csinszka 1915-ben könyvborítót tervezett Adynak, amiről beszámolt Dénes Zsófiának:

„A címlap átrajzolásával és módosításával lesz egy kevés dolgom még. Tudod, nekem az első nyilvánosabb munkám lesz és szeretném, ha jó kerete lenne Adysnak. […] Úgy félek túlsápadtan, lyányos félszegséggel állani a Lesznai-rajzok buja, telt asszonyisága után.”

Csinszka levele Dénes Zsófiának, 1915. márc. 2., OSZK Kézirattár, Levelestár

Nem tudni, hogy végül mit tervezett Csinszka, de egyedül egy 1918-as terve maradt fenn, ami szintén nem jelent meg nyomtatásban. 

Zeke Zsuzsanna