A magyar múzeumok világában ma dördült el a startpisztoly – ismét látogathatóak a belső terek. Sok eddig csak képernyőn látott kiállítás közül válogathatnak a látogatók. A legtöbben valószínűleg örömmel tolják félre a számítógépet… virtuális tárlat ide, virtuális látványtár oda, mégis az eredeti műtárgyakkal való találkozásra vágynak.

A múzeumpedagógusok azonban aligha térhetnek vissza a korábbi rutinokhoz. A lassan beinduló foglalkozások, a nyár időt ad arra, hogy leülepedjenek a karanténidőszak tapasztalatai, és kiderüljön, mi az, ami továbbgondolásra érdemes, mi épülhet be mindebből tartósan a hétköznapi gyakorlatba.

Meghökkentő, csaknem a lehetetlennel határos kísérletet indítottak el márciusban a PIM múzeumpedagógusai. A  virtuális tárlatvezetések egyirányú, „beszélő fejek”-et idéző kommunikációján túllépve élő, online kiállításbemutatásban, feldolgozásban kezdtek el gondolkodni.

Május 13-án hirdették meg a lehetőséget, hogy öt "Do It Yourself" Thingling-tárlatban (https://pim.hu/hu/online-muzeumpedagogia-karanten-idejen) online vezetik az érdeklődő osztályokat, csoportokat.

A foglalkozásoknak korábban is alapvető, természetes közege volt a kétszólamúság, a spontán reakciók, a kérdések és válaszok ritmusa, egyedi élménye. A nyitottságra és párbeszédre építő múzeumpedagógia régóta tudja, hogyha hátrányos helyzetű, leszakadó társadalmi csoportokat akar sikereresen megszólítani, akkor speciális eszközökre van szüksége, ki kell lépnie a komfortzónából. Magyarán, ha nemcsak azokra figyel, akik igénylik és képesek elérni a múzeumokat, hanem akik számára ez idegen világ, akkor a múzeumpedagógusnak tolmáccsá, idegenvezetővé válva kell tudnia kalauzolni a fiatalokat egy ismeretlen közegben.

Az online vezetés lehetősége azokat az iskolákat célozza meg, ahonnan a diákok a fizikai távolság, az anyagi lehetőségek miatt nem képesek eljutni a budapesti irodalmi múzeumba. Ez jelentős számú diákot, reménybeli „látogatót” jelent: a múzeumpedagógusok négy hét alatt 84 csoportot vezettek és 1986 gyerek tartott velük, vannak közöttük általános iskolások (jellemzően 5., 8. osztályosok), illetve középiskolások (10. osztályban a legnépszerűbb).

A csoportok (és a pedagógusok) tehát aktívan kérdezhetnek, részt vehetnek az előre megbeszélt 45-90 perces foglalkozás alatt. Ahogy a honlapon olvasható,

E kísérletnek már van látható eredménye: a visszajelzésekből az látszik, hogy aki eddig nem rajongott a magyaróráért, aki a poros tárgyak, unalmas vitrinek sztereotípiáját hozta magával otthonról – most új impulzusokat kapott.  Egy pedagógus így ír:

"Az ötlet csodás, mint vidéki iskola rendkívül örülünk a lehetőségnek. A gyerekekkel megbeszélve a dolgot, tényleg nagyon tetszett nekik, élvezték! Felmerült bennünk a következő: a jövőben, akár normál körülmények között is szívesen vennénk ilyenfajta lehetőséget. Tudom, hogy a személyes jelenlét, a múzeum varázsa, a helyszín illata nem pótolható teljesen. Viszont így is megtapasztalhattak a gyerekek valamennyit a regény hátteréből, ráadásul nem kellett a csúcsban araszolnunk 2-3 órát be- és kifelé a városból. A közlekedési viszontagságok ellenére én már sokszor jártam osztályaimmal nálatok. Tavaly az Ady emlékszoba vendégei voltunk, a Petőfi kiállítást is láttuk, és mindig nagyon kedves, tapasztalt múzeumpedagógusokkal hozott minket össze a sors. Gratulálok a múzeumpedagógusok eredményes munkájához! Várjuk további izgalmas ötleteiteket és a szuper múzeumi foglalkozásokat!"

Kalla Zsuzsa