A füredi Lipták-ház vendégei 2.
Írók a Balatonon III.
Lipták Gábor író és felesége, Gyapai Piroska balatonfüredi háza a II. világháború utáni írónemzedék nyaralásainak egyik jeles helyszíne volt: irodalmi szalonként is emlegették. Legújabb blogbejegyzésünkben folytatjuk sorozatunkat, s a Lipták-házban vendégeskedő írók nyaralási szokásaiból adunk közre levélrészleteket, naplóbejegyzéseket, fotókat. Mindezt a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában megjelent Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekből című kötetből válogatva mutatjuk be, melynek szerzője Kovács Ida, aki egyben a kötet szerkesztője, az azonos című kiállítás kurátora és az MNMKK PIM tiszteletbeli főmuzeológusa.
Csurka István és Görgey Gábor Szigligeten, Hunyady József felvétele, 1961 (Hungaricana)
A Lipták-ház kedélyessége, szabad szellemiséget árasztó atmoszférája festőket, színészeket egyaránt vonzott. A vendégek szállást is kaphattak a tágas, népművészeti tárgyakkal, rajzokkal, festményekkel díszített, népi és polgári bútorokkal berendezett villában; némi vacsora és házi bor minden váratlanul betérő számára akadt. A forró nyári napok az 1950-es, ’60-as években leginkább Lipták barátja, Horváth Boldizsár orvosprofesszor Addio III. nevű vitorlásának fedélzetén teltek, a tréfás szellemi tornákban bővelkedő esti összejövetelek, ünnepségek pedig a házban és a hozzá tartozó kertben zajlottak.
A Lipták-ház napjainkban a magyar irodalom külföldi fordítóit látja vendégül hosszabb-rövidebb időre.
ha nyáron Badacsony
forró bazaltja
sütkérez a napon
(borban megadja)
s a bazalt dalait
sok víg torokban
elvágja dinamit,
mert bánya robban –
Görgey Gábor: Ha dörög az ég (részlet)
Zelk Zoltán társaságban Szigligeten, Hunyady József felvétele, 1962 (Hungaricana)
|
Most déli tizenkettő, májusszínű vasárnap, ma még nem alkothattam, mivel áramszünet van, így nem főzhettem kávét, s tudod, anélkül nem megy, hát az ablakban állva csak bámulom a tájat s a záporok staféta futását az egen. Zápor... de tán ha jég, ha cigánygyerek az égből, akkor is ott leszek majd, ott én, ma délután a szigligeti pályán,
|
hol Uzsa csapatával vív bajnoki csatát a helybéli csapat, merthát alkotás közben is kell, hogyan is mondják, egy kis KIKAPCSOLÓDÁS, s mi volna üdítőbb a léleknek és elmének: falusi szurkolók közt állni és kiabálni, biztatni csapatunkat, hogy Hajrá Szigligeti!
Zelk Zoltán: Levél Szigligetről (részlet)
|
Bacsó Péter, Karinthy Ferencné, Karinthy Ferenc, mögöttük Ungvári Tamás, hölgyek között Somlyó György Szigligeten, Kotnyek Antal felvétele, 1955 (Hungaricana)
„Én mindenesetre – hiába tudtam, hogy másutt is születnek gyerekek – hosszú ideig ezt a „másutt”-at sem tudtam másnak elképzelni, mint azt a helyet, ahol én születtem. Hogy másféle helyen is lehet születni, mint egy tó mellett, melynek innenső partján selymes a föveny és sekély a víz, túlsó partján a hegyek lábánál kavicsos szegélyről mindjárt a mélybe gázol az ember.
Azóta már hálás vagyok (ha nem tudom is, kinek vagy minek), hogy éppen itt születhettem, a Balaton partján, annak is e szép szögében, mely valamikor félszigetként nyúlt a tóba, s kelet felől a kelta földvár, nyugat felől a keltánál is ősibb ingovány fogja közre.”
Somlyó György: „Tó fölött, ég alatt"
Nemes Nagy Ágnes és Ottlik Géza csónakban a Balatonon, Ismeretlen felvétele, Szigliget, 1957. október (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
„[…] mert élnünk kell, harminckét foggal kell harapnunk a napfényt, és mérgeznünk, fogyasztanunk magunkat, hogy érettek legyünk a halálra.
[…] Bizonyos, hogy a levegő és az eledel, a szerelem és a napfény, melyek nélkül nincsen élet, egyképpen égetnek, fogyasztanak, mérgeznek bennünket. Méreg az arzén és méreg a szenvedély, méreg a szépség és méreg a boldogság. Méreg a kávé és méreg a vágy, egy Kosztolányi-mondat is az, egy Ady-verssor is: mindez mégis kell, mindez mégis az életünk veleje.”
Ottlik Géza: Méreg
Kertész Imre Szigligeten, Hunyady József felvétele, 1975 (Hungaricana)
"Még világosság esik a korábban bespalettázott ablakból a papirosra. A madárfütty. Az egész Szigligetre ráboruló akácillat. Előzőleg a séta az országúton Isten mezői és erdős halmai közt, visszafelé a színüket vesztő hegyek mögé bukó piros nappal szemközt. Jól látszott, hogy gömbölyű. Ködök ereszkedtek a ligetekre. Hogy ez a piros gömb adja a világosságot és a meleget, az teljesen valószínűtlennek tetszett. S szerfelett bizonytalannak, hogy ezek az erdős hegyhátak, az országúton menetelő személy, a hanyatló nap meg az eszüket vesztetten rohanó autók összefoghatók lennének valamiféle központi figyelem által, amely központi figyelem Én volnék, e szó teljes súlyával és engem éltető, majd elpusztító következményeivel."
Kertész Imre: Gályanapló
Koczogh Ákos és Kertész Imre Szigligeten, Hunyady József felvétele,1975 (Hungaricana)
„Szigliget. Korán az ágyba, odakint szélvihar, reggel négykor felébredtem, kinyitom az ablakot, nappali világosságban hajladoznak a fák, mintha titkos imájukat végeznék, a fakó ég nyugati alján a telihold pompázik, s ontja fehér világát, miközben kelet felől megtörik az ég sötétkékje. Mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett magyar író leszek; a magyar nyelv mindig másodrendű, félreismert, félreértett nyelv lesz; a magyar kultúrának soha nem lesz helye abban a kultúrában, amely számít, amely egyetemes, mert a magyar kultúra mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett kultúrának látja önmagát. Illúzió, amit művelek, és erre tékozlom az életemet, amely úgyszintén illúzió. És mégis, akár a rovar, amely azonnal újrakezdi csápjában cipelni az építőanyagot, bár a hangyabolyt széttaposták, eláztatta az eső stb.: én is mindig újra elkezdek egy mondatot, egy konstrukciót. Ki lát? Isten?”
Kertész Imre: Gályanapló
Kolozsvári Crandpierre Emil Szigligeten, Hunyady József felvétele,1964 (Hungaricana)
„A beutaltak, akiket „alkotóknak” neveztek, pontosan úgy viselkedtek, mint bármelyik beutalt, bármelyik üdülőhelyen. Elköltötték a reggelit, azután újságot olvastak, elköltötték az ebédet, aztán lenyugodtak, elköltötték a vacsorát, aztán lefeküdtek. Egy reggel így szóltam a gyönyörűszép Margitkához, aki a szobámat takarította.
- Margitka, kedves, ma hagyja el a takarítást.
Fölcsillant a szeme, fölragyogott az arca, úgy kérdezte:
- Alkotni tetszik?
- Igen, Margitka, drága, egészen ebédig alkotni fogok.
Kezét tördelve, félénken érdeklődött:
- És meg tetszik engedni, hogy megnézzem, hogyan tetszik alkotni?
- Szívesen.”
Kolozsvári Grandpierre Emil: A hőskor
Kassák Lajos Szigligeten, Hunyady József felvétele, 1965 (Hungaricana)
|
Hét pincédben hétféle borodat ittam hét verset írtam hozzád, hét köszöntőt hét dallama voltál hét szép napomnak, öledben aludtam, csókjaidtól keltem.
Angyalok víg csapata, ha erre térne nem lenne szebb, mint hullámaid tánca s hogy ócska horgával jő a sok gyerek halak csillannak fel, mélységed rózsái.
|
Ki sírva köszöni meg, ki könnyű dallal hogy láthatja bájaid dús világát vized tükrében úgy ringnak a fények mint csónakjaid felett a könnyű fecskék.
Békesség jó szeretőm, most te altass el oly fáradt vagyok s oly mély a tiszta ég álmom vitorlái segítsetek át a könnyen veszejtő éjszakák zátonyán.
Kassák Lajos: Részegítő Badacsony |
Gáli István, Maróti Lajos és Szakonyi Károly Szigligeten, Hunyady József felvétele, 1964 (Hungaricana)
Szigliget kilenc dombra épült,
mint Róma, csak sokkal kisebb.
Szigligeten sok lány és asszony fordult
meg. Csak úgy, ismerősként.
Szigligeten az útmenti feszület
elég messze esik a falutól.
A strand messze esik az alkotóháztól,
a hajóállomás a kocsmától,
a hegyi kápolna a Lengyel udvartól,
általában minden messze esik egymástól.
Gyurkovics Tibor: Versek II.
Gyurkovics Tibor Szigligeten, Hunyady József felvétele, 1966 (Hungaricana)
„Gáli István sohasem volt önelemző, soha nem tért le a szigorúan vett realizmus útjáról. Alakok mögé bújt, történetek mélyére rejtezkedett, röstellte volna a líraiságot. Ahogy köznapi megjelenésében is kerülte a feltűnést – nem öltözött színesen, megvetette a divatot, ám mindig rendes volt, mondhatnám, katonásan pedáns: friss ing, tiszta cipő, beretvált arc, gondosan összehajtogatott zsebkendő... [...] Egyszer Szigligeten egyidőben töltöttünk el két hetet az alkotóházban. Kora ősz volt, enyhe, színes, balatoni vénasszonyok nyara. Néha, írás helyett sétálgattunk a parkban vagy fenn, a hegyközség szőlőiben, esetleg kölcsönvettük a ház ladikját, s kieveztünk a tóra.”
Szakonyi Károly: Rajzolat keretben
Fekete István és felesége, Pillér Edit Szigligeten, Hunyady József felvétele,1966 (Hungaricana)
„[1968. december 13.] A kastélyhoz óriási park tartozik, felettünk a szigligeti vár romjai s alattunk a Balaton csodás, ködös tükre. Hát aki itt nem tud dolgozni, illetve alkotni, az vagy nem író, vagy hülye, vagy mind a kettő.
[1969. március 2.] A doktornőnk figyelmeztetett a Balaton északi partjának nagyon erős rádioaktív kisugárzására, ami különösen a szellemi m unkára káros, sőt egyénenként nagyon káros hatású. Hát ezt világosan érzem!, de, sajnos, az Alkotóházat nem lehet áttolni a somogyi oldalra.”
Fekete István levelei Bíró Bélának, Budapest, 1968. december 13.; Szigliget, 1969. március 2
Felhasznált irodalom:
Fekete István levelei Bíró Bélának, Budapest, 1968. december 13.; Szigliget, 1969. március 2. In: Bíró Béla: Fekete István utolsó évei leveleiben. Katolikus Szemle 25/1., 1973, 83.
Görgey Gábor: Ha dörög az ég (részlet). In: uő: Délkör. Bp., Szépirodalmi, 1963, 55.
Gyurkovics Tibor: Versek II. Pomáz, Kráter, 2004, 34.
Kassák Lajos: Részegítő Badacsony. In: Kassák Lajosné (s. a. rend.): Kassák Lajos összes versei I. Bp., Magvető, 1970, 526.
Kertész Imre: Gályanapló. Bp., Holnap, 1992, 151.
Kolozsvári Grandpierre Emil: A hőskor. In: Koczogh Ákos (szerk.): Szigliget. Bp., Képzőművészeti, 1988, 104.
Ottlik Géza: Méreg. In: uő: Próza. Bp., Magvető, 1980, 92.
Kertész Imre: Gályanapló. Bp., Holnap, 1992, 161.
Somlyó György: „Tó fölött, ég alatt". In: uő: Önéletrajzaimból. Bp., Enciklopédia, 2001, 9.
Szakonyi Károly: Rajzolat keretben. In: uő: A barátság könyve. Bp., Új Idő, 1990, 65–6
Zelk Zoltán: Levél Szigligetről (részlet). In: Koczogh Ákos (szerk.): Szigliget. Bp., Képzőművészeti, 1988, 116.
