Mai bejegyzésünkben folytatjuk sorozatunkat, melyben az írók nyaralási szokásaiból adunk közre levélrészleteket, naplóbejegyzéseket, fotókat. Talán nem meglepő, hogy a nyári kikapcsolódás ideje alatt íróink sem tettek mást, mint fürödtek, napoztak, horgásztak, vitorláztak, kirándultak, társas életet éltek a Balaton északi vagy déli partján, időt szántak családjukra, míg néhányan a nyaralás egy részét is írással töltötték. Mindezt a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában megjelent Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekből című kötet segítségével mutatjuk be, melynek szerzője Kovács Ida, aki egyben a kötet szerkesztője, az azonos című kiállítás kurátora és az MNMKK PIM tiszteletbeli főmuzeológusa.

 Lipták Gábor és felesége a balatonfüredi házukban, Ismeretlen felvétele, Balatonfüred, 1961 (Hungaricana)

Lipták Gábor író és felesége, Gyapai Piroska balatonfüredi háza a II. világháború utáni írónemzedék nyaralásainak egyik jeles helyszíne volt: irodalmi szalonként is emlegették. Megfordult itt Boldizsár Iván, Déry Tibor, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Németh László, Örkény István, Passuth László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron és Weöres Sándor.

A Lipták-ház kedélyessége, szabad szellemiséget árasztó atmoszférája festőket, színészeket egyaránt vonzott. A vendégek szállást is kaphattak a tágas, népművészeti tárgyakkal, rajzokkal, festményekkel díszített, népi és polgári bútorokkal berendezett villában; némi vacsora és házi bor minden váratlanul betérő számára akadt. A forró nyári napok az 1950-es, ’60-as években leginkább Lipták barátja, Horváth Boldizsár orvosprofesszor Addio III. nevű vitorlásának fedélzetén teltek, a tréfás szellemi tornákban bővelkedő esti összejövetelek, ünnepségek pedig a házban és a hozzá tartozó kertben zajlottak.

A Lipták-ház napjainkban a magyar irodalom külföldi fordítóit látja vendégül hosszabb-rövidebb időre.

Lipták Gábor a nagy ebédlőben, Ismeretlen felvétele, Balatonfüred, 1954 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

Nemcsak azért, mert nehéz időkben született, hanem azért is, mert többen is írtak róla. A játékról, mely megszépítette életünket. [...] Nem tudom melyikünkben izzott fel akkoriban annyira a »honvágy« az éppen elérhetetlen Itália után, hogy kies öblünket s a romantikus félszigetet elneveztük Lombardiának, Toscanának, s lent, az alsó részét, amely már a tihanyi rév felé nyúlt: Szicíliának. [...] Még vitorlásunk, hajónk is volt.

Mégpedig nem is akármilyen, az Addio III - elődjeit az I és Il-t nem ismertük - a Balaton egyik legszebb hajója volt. [...] a fedélzeten Szabó Lőrinc, Takáts Gyula, Fodor András, Örkény István, Keresztury Dezső élvezte a balatoni szél életújító erejét [...]. És filmszínészek, rendezők s efféle fura bohém népség állandó pihenője lett hétvégén az Addio fedélzete.”

Lipták Gábor: Nyitott kapu. Vendégkönyvek faggatása

Németh Magda és Szabó Lőrinc az Addio fedélzetén, Liptákék felvétele, Balatonfüred, 1954 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

Tamási Áron, Tamásiné és Szabó Lőrinc a kertben, Liptákék felvétele, Balatonfüred, 1954 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

„Nagyon jól telt az időm, írtam öt verset is.

Itt volt Pátzay Pali, sőt tegnapelőtt beállított Somlay Artur.

Régi barátaim. Most Tihany vár, aztán egész rövid kitérők talán, s vissza haza. Voltál Szemesen? Sürgették kirándulásodat!

El se tudom képzelni, hogy át ne mentél volna!”

Szabó Lőrinc levele Vékesné Korzáti Erzsébetnek, Kisörs, 1949. augusztus 6.

Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és Keresztury Dezső lllyéséknél Tihanyban, Ismeretlen felvétele, 1953 (Hungaricana) 

Urbach László és Szabó Lőrinc Urbach Messerschmidt kisautójában ülnek Liptákék kertjében, Liptákék, Balatonfüred, 1957 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

„Ide Urbach László, a mérnök, hozott el egy 3 kerekű, igen alacsony, Messerschmiedt- rendszerű nyugatnémet törpe autón, amely 72 kiló súlyú és annyit fogyaszt csak, amennyit a legkisebb típusú Csepel-motorkerékpár. Ez a kocsi egymaga jár még csak Magyarországon, ő hozta be, ára 2300 ny. német márka. De mindent tud, két ember fér bele, 80-100 km-rel futottunk mi is. Ez egy csoda-kocsi! Az emberek röhögve csodálják. – Más újság semmi. Az idő nagyon szép ma.”

Szabó Lőrinc levele Szabó Lőrincnének, Balatonfüred, 1957. szeptember 7.

Ungvári Tamás - kézen állva, Liptákék, Tihany, 1964 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

„Szabó Lőrinc társasága: mint Artúr király kerekasztal-lovagjai. Lőrincről az volt a benyomásom, mindent elolvasott, ami magas műveltségét megalapozta, kivált a német költőkből vizsgáztatta magát. Ha engem mégis visszahívtak a Volkmann utcába, akkor bizonnyal a szobrász Borsos Miklós miatt, aki valamilyen okból megkedvelt, s kíséretemben jött hódolni Lőrinchez. Aztán meg ott volt Gabus Balatonfüredről, a meseíró és irodalombarát, a szívbeteg Lőrinc egyik istápolója.”

Ungvári Tamás: Az életem enciklopédiája

Szabó Lőrinc, Lipták Gáborné, Borsos Miklós és Borsos Miklósné, Ismeretlen felvétele, 1953 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

„Borsos Miklósoknak Pesten is van lakásuk; igazi otthonuk, műtermük Tihanyban van. S ez a tihanyi otthon, amelyet feleségével együtt építettek, és a természettel együtt újítanak meg évről évre, éppolyan alkotás, mint más művészi munkáik. [...] Történelmi táj ez. Lejtőin szőlő, füge, mandula vegyül a tölggyel, szillel, jegenyével: északkelet felől itt érezhető végső kicsengése a Földközi-tenger természeti és emberi világának. [...] Ennek az élménykörnek első benyomásait briliáns grafikák egész sorában jegyezte föl; leszűrt, végleges hatásait egész sor szoborművében formálta meg. Nekem egyik legkedvesebb ezek közül a füredi kikötő egy karcsú oszlopán lebegő Balatoni szél.”

Keresztury Dezső: Borsos Miklós

Weöres Sándor Liptákék kertjében, Liptákék felvétele, Balatonfüred, 1955 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

„A vezérszólam az ifjúságé: ez zajong, táncol, lovagol, versenyez a sportpályákon, a vizen. Övék a Balaton legnépszerűbb, legszebb sportja is: a vitorlázás. Szín, mozgás, illat, verőfény, heves hőség és hideg szél, minden izmot s ideget megmozgató manövrirozás és önfeledt, lusta heverés az álomnál könnyebb lebegésben: mindez - s mennyi még!”

Keresztury Dezső: Balaton 

 Bernáth Aurél az Addio fedélzetén, Liptákék felvétele, Balatonfüred, 1959 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)  

„Ó, ez a révkapitány! Életemben csak őt irigyeltem! Négy-öt hajó naponta, és semmi más! Micsoda kapcsolatban élhettem volna a vízzel, mennyi titkát leshettem volna el, a fürdőző halakat például, a ritka déli szelet, hullámait, melyek ott az ablakom előtt meg nem szűnően törnek meg a kikötő kövein. Tudom, másnak ez semmi, de én mindig úgy voltam, hogy egyszer, hosszú nézelődés után, akár évek múltán, egyszerre csak rájövök valami titokra, ami a víz, a szél, a hullámok s part körül van, arra az egyelőre megnevezhetetlen valamire, amibe részben az élet rejtelme van - vagy lehet - ágyazva. Öregen is, még mindig azt hiszem, hogy ezt a titkot - aminek varázsa mindenki szívében él - csak én tudtam volna átérezni, megírni, mint a tengerét, Joseph Conrad.”

Bernáth Aurél: A révfülöpi kikötő

Lipták Gáborné, előtte Hajdú Zsuzsa (Keresztury Dezső unokahúga), Keresztury Dezső, Varjas Béláné, mögötte Hajdu Erzsébet (Keresztury Dezső unokahúga), Lipták Gábor felvétele, Szepesd, 1955 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár) 

„Aki fürdik, kirándul, lampionos kerthelyiségekben vagy a divatos szórakozóhelyek táncparkettjein keres üdülést, kikapcsolódást, ügy érezheti: a Balaton csak nyáron érdekes. [...] Nyáron a vendégek legnagyobb részének látóhatára a vízre és a partokra szűkül. Százezerszám nyüzsögnek a vízben és a strandokon, a családi nyaralók kertjeiben, az üdülők és a nagy szállodák pázsitjain. Ilyenkor a Balaton egészen az emberekhez illeszkedik.”

Keresztury Dezső: Balaton