2025. jan 03.

„Leállt az idő, ez itt a horror vacui”

írta: pimblog
„Leállt az idő, ez itt a horror vacui”

Magyar írók újévi naplóbejegyzései

 

Milyen várakozásokkal és fogadalmakkal kezdték az új évet, milyen benyomásokkal vagy éppen számvetéssel zárták az óévet a magyar irodalmi élet jelentős alakjai? 2025. évi első blogbejegyzésünkben a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb, „Halálom esetén elégetendő!” című kiállításának újévi naplóbejegyzéseiből szemezgetünk. 

irok.jpgSzilveszter este Németh Lászlóék lakásán. Felső sor: Németh László, Illyés Gyula, Babits Mihály, Farkas Zoltánné, alsó sor: Németh Lászlóné Démusz Ella, Török Sophie, Erdélyi József, 1931 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A legkorábbi bejegyzés még a 19. századból való – a tizenegy éves Karinthy Frigyes Erzsébet királynő halálának évében, 1898. december 31-én írja szomorú, ám bizakodó évösszegzését:

Egy negyedóra múlva már január 1-je lesz. Nemsokára ¾ 12 van. Most türülik az 1898. évet ¼ óra múlva elmúlt – s sohse jön vissza. Úgy lesz. Bizony 1898-ban nem volt boldog a magyar... nem voltam boldog én se. (...) Mi minden lesz a jövő évben – mi mindent fogunk tenni? Hejh, ha a jövőbe tudnánk látni! Most olvastam ki Kőszívű ember fiai Jókaitól, remek, de rossz vége van. Na! Csak boldog új évem legyen...”

karinthy_frigyes.jpg„A nyolcéves Karinthy” című fotó a Literatura 1928/január első számában jelent meg (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Benedek Marcell 1914. december 28-án, a Nagy Háború első évének végén veti papírra különös sorait:

„Besoroztak. Az a kis halálos veszedelem, amit az »alkalmas« szó jelent, visszaadta az önérzetemet, a munkakedvemet. Attól a pillanattól fogva, hogy tartalékos hadnagy barátaim bevonultak, nem mentem színházba, nem jártam társaságba, még az íróasztalomhoz is szégyelltem leülni, csak a hivatalos munkámat végeztem, öröm és ambíció nélkül, fásultan, mint egy bányaló. Most leülhetek az asztalomhoz. Jogom van hozzá, ki tudja, talán kötelességem is. Talán itt az utolsó alkalom, hogy megfizessek azoknak, akik jóakaró várakozásukat oly krónikusan soká előlegezték nekem.”

Az alig húszéves Szabó Lőrinc optimizmustól túlcsorduló bejegyzése éppen a trianoni békeszerződés évében, 1920. január 1-én született:

„... reméljük a legjobbakat az új évtől. Mindenkinek megbocsátok, mindenkit szeretek, szeretném, ha mindenki szeretne. Debrecen! Csak új háború ne legyen! Éljen az új év, éljen 1920!!”

szabol.jpgMakai Emil: Robinzonok című színdarabjának szereplői. Állnak: (balról jobbra) Horváth Lajos, Kovács Imre, Dienes Kató, Béber László, Szabó Lőrinc, ülnek: Krausz Lajos és Prőhle Sándor, Ruzicska Gyula felvétele, 1917 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Lengyel Menyhért az első világháború után hosszabb utazást tett az Egyesült Államokban, ebből az időszakból való 1921. január 2-án kelt naplórészlete:

„Új év van tehát. Ez itt többet jelent, mert nincs az a minden mindegy hangulat, mint odaát, nincs az a pesszimisztikus nézése a jövő esztendőnek hanem tele van az ember potencies várakozással. Mindent lehet csinálni ez az érzésem –, sőt mindent újra lehet kezdeni s jobban kell csinálni, mint azelőtt. Az energia, mely az embereket itt a dollár utáni szaladásra készteti, áttranszformálható jó és mély dolgozásra. Bár kétségtelen, hogy sehol olyan erősen előtérbe nem áll a művészi meggyőződés és a pénz problémája, mint Amerikában.”

 1929. december 31-i bejegyzése szerint Móricz Zsigmond élete végre révbe érni látszott: 

„Vége az évnek. Jó év volt. Olyan év, amit boldognak kell nevezni. Semmi nagy baj, betegség nem volt. Mindannyian egyszerű, gondtalan, nyugodt időt éltünk át. A gyerekek egészségesek, jól fejlődnek, vidámak. Mária nagyon meleg, szerelmes, nyugodt. A Légy jónak roppant sikere zárja az évet. Napokkal előre elkelnek a jegyek, s mindenki áhítattal beszél róla. Írtam ez évben öt darabot, s a színház nem érdekel egyelőre. Jóllaktam vele. Most a Nyugat izgat, a jövő év a Nyugaté. Nem megy szédületesen, de nem is reménytelen. Ma is jött tíz előfizető. Az új szám jó. Nagy terveket főzök. Szóval megy az élet szekere tovább, míg el nem akad. Kíváncsi vagyok a jövő évre, de a Naplónak vége.”

moricz_1.jpgMóricz Zsigmond és felesége, Simonyi Mária, Neuer Mara felvétele, 1929 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A második világháború első évét Radnóti Miklós gazdasági számvetéssel zárja 1939. december 30-án:

„»Naptárcsere« és évi mérleg. »Irodalommal«, vagyis verssel, kritikával, tárcával az Úr 1939. esztendejében 157 P-t kerestem, irodalmi »négermunkával« 100 P-t, előadással 40-et. A többit tanítással kerestem, és abból éltem, hogy a nagybátyám támogatott. Igaz, majd elfeledtem. Könyveim »hozadéka« ez évben 30-35 P volt.”

radnoti.jpgRadnóti Miklós és Fanni "Liliom" és "Julika" szerepében, V. Reismann Mariann felvétele, 1937 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A háború legsötétebb évének első napjáról, 1944. január 1-ről olvashatjuk a nyilas keretlegények által egy évvel később meggyilkolt Kemény Simon beszámolóját:

„Gyönyörű újesztendő. Tündöklően fénylik a nap a ragyogó kék égen. Száraz, hideg, tökéletesen tiszta a levegő, mintha valami jó gyümölcsbe harapna az ember, amikor beszívja. Az év első napjának arca úgy ragyog, mintha a világ végleges boldogságát hozná az új esztendő.”

kemeny_simon.jpgKemény Simon, Ismeretlen felvétele, 1938 körül, (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ugyanezen a napon kelt Márai Sándor feljegyzése:

Újesztendő napja, mikor senki nem akar »új életet« kezdeni; már az is nagy dolog, ha valaki folytathatja a régit.

Két évtizeddel később, 1968. december 31-én Vathy Zsuzsa önmagával vívott küzdelmeit állítja év végi feljegyzései középpontjába:

„Fél nyolckor ébredtem, korán. Küzdöttem magammal a felkelés miatt, majd örültem a hosszú délelőttnek. Naplót, leveleket, fogok írni. Az év utolsó napja. Végrendelet önmagamnak. Nem, mint a halál előtt: az újjászületés előtt. Meg akarok újra születni. Önmagamat megszülni önmagam által."

vathy.jpgVathy Zsuzsa, Kecskeméti Kálmán felvétele, 1980 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Néhány évvel később, 1971. január 1-én Karinthy Ferenc írja ezeket az önreflexív sorokat Kisbaconban vendégeskedve:

Csöndes szilvesztereste, ami itt egy órával hamarabb van, mármint éjfél, mint otthon. Egy pohár pezsgő. Tolsztoj naplója. Ha megpróbálom összehasonlítani az összehasonlíthatatlant, Tolsztoj naplóját ezzel itt, sok, sajna nagyon sok különbség mellett most egyvalami tűnik fel. Tolsztoj többnyire szidja magát a naplójában, illetve akkor ír naplót, ha ilyen hangulatban van, haragszik magára. Egyébként kártyázik, nőzik, háborúzik, olvas stb. Én meg elégedettségből önelégültségből írok, ezt a naplót is, s más egyebet is.”

karinthy_cini.jpgKarinthy Ferenc, Balla Demeter felvétele, 1970-es évek (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A nyolcvanéves Illyés Gyula szinte gyermeki derűvel kezdi az évet 1983-ban, életénék utolsó évében:

„Ki nem kezdene naplót – Naplót! – újév napja vagy másnap reggelén azzal: most aztán kézbe veszlek, sunyi jövendő! Megszámláltatlak – a magam rovásaim szerint! – körém settengő elrendeltetése! Jöjjetek »események«!”

Végül ennek a derűs várakozásnak az ellenpólusát, egyben utolsó idézetünket kapjuk Tőzsér Árpád 2003. január 1-i naplóbejegyzéséből:

„Kiürültem. Elkezdett munkáimat befejeztem, nincs feladatom, tengek-lengek, nem fáj semmim, még csak a betegségeim sem noszogatnak cselekvésre. Mintha minden bevégeztetett volna. Leállt az idő, ez itt a horror vacui, de az Új Esztendőnek eszében sincs kitölteni az első nap űrét.”

Szólj hozzá