„Egy negyedóra múlva már január 1-je lesz. Nemsokára ¾ 12 van. Most türülik az 1898. évet ¼ óra múlva elmúlt – s sohse jön vissza. Úgy lesz. Bizony 1898-ban nem volt boldog a magyar... nem voltam boldog én se. (...) Mi minden lesz a jövő évben – mi mindent fogunk tenni? Hejh, ha a jövőbe tudnánk látni! Most olvastam ki Kőszívű ember fiai Jókaitól, remek, de rossz vége van. Na! Csak boldog új évem legyen...”

„Besoroztak. Az a kis halálos veszedelem, amit az »alkalmas« szó jelent, visszaadta az önérzetemet, a munkakedvemet. Attól a pillanattól fogva, hogy tartalékos hadnagy barátaim bevonultak, nem mentem színházba, nem jártam társaságba, még az íróasztalomhoz is szégyelltem leülni, csak a hivatalos munkámat végeztem, öröm és ambíció nélkül, fásultan, mint egy bányaló. Most leülhetek az asztalomhoz. Jogom van hozzá, ki tudja, talán kötelességem is. Talán itt az utolsó alkalom, hogy megfizessek azoknak, akik jóakaró várakozásukat oly krónikusan soká előlegezték nekem.”

„... reméljük a legjobbakat az új évtől. Mindenkinek megbocsátok, mindenkit szeretek, szeretném, ha mindenki szeretne. Debrecen! Csak új háború ne legyen! – Éljen az új év, éljen 1920!!”

„Új év van tehát. Ez itt többet jelent, mert nincs az a minden mindegy hangulat, mint odaát, nincs az a pesszimisztikus nézése a jövő esztendőnek – hanem tele van az ember potencies várakozással. Mindent lehet csinálni – ez az érzésem –, sőt mindent újra lehet kezdeni s jobban kell csinálni, mint azelőtt. Az energia, mely az embereket itt a dollár utáni szaladásra készteti, áttranszformálható jó és mély dolgozásra. Bár kétségtelen, hogy sehol olyan erősen előtérbe nem áll a művészi meggyőződés és a pénz problémája, mint Amerikában.”

„Vége az évnek. Jó év volt. Olyan év, amit boldognak kell nevezni. Semmi nagy baj, betegség nem volt. Mindannyian egyszerű, gondtalan, nyugodt időt éltünk át. A gyerekek egészségesek, jól fejlődnek, vidámak. Mária nagyon meleg, szerelmes, nyugodt. A Légy jónak roppant sikere zárja az évet. Napokkal előre elkelnek a jegyek, s mindenki áhítattal beszél róla. Írtam ez évben öt darabot, s a színház nem érdekel egyelőre. Jóllaktam vele. Most a Nyugat izgat, a jövő év a Nyugaté. Nem megy szédületesen, de nem is reménytelen. Ma is jött tíz előfizető. Az új szám jó. Nagy terveket főzök. Szóval megy az élet szekere tovább, míg el nem akad. Kíváncsi vagyok a jövő évre, de a Naplónak vége.”

„»Naptárcsere« és évi mérleg. »Irodalommal«, vagyis verssel, kritikával, tárcával az Úr 1939. esztendejében 157 P-t kerestem, irodalmi »négermunkával« 100 P-t, előadással 40-et. A többit tanítással kerestem, és abból éltem, hogy a nagybátyám támogatott. Igaz, majd elfeledtem. Könyveim »hozadéka« ez évben 30-35 P volt.”

„Gyönyörű újesztendő. Tündöklően fénylik a nap a ragyogó kék égen. Száraz, hideg, tökéletesen tiszta a levegő, mintha valami jó gyümölcsbe harapna az ember, amikor beszívja. Az év első napjának arca úgy ragyog, mintha a világ végleges boldogságát hozná az új esztendő.”

„Fél nyolckor ébredtem, korán. Küzdöttem magammal a felkelés miatt, majd örültem a hosszú délelőttnek. Naplót, leveleket, fogok írni. Az év utolsó napja. Végrendelet önmagamnak. Nem, mint a halál előtt: az újjászületés előtt. Meg akarok újra születni. Önmagamat megszülni önmagam által."

„Csöndes szilvesztereste, ami itt egy órával hamarabb van, mármint éjfél, mint otthon. Egy pohár pezsgő. Tolsztoj naplója. Ha megpróbálom összehasonlítani az összehasonlíthatatlant, Tolsztoj naplóját ezzel itt, sok, sajna nagyon sok különbség mellett most egyvalami tűnik fel. Tolsztoj többnyire szidja magát a naplójában, illetve akkor ír naplót, ha ilyen hangulatban van, haragszik magára. Egyébként kártyázik, nőzik, háborúzik, olvas stb. Én meg elégedettségből önelégültségből írok, ezt a naplót is, s más egyebet is.”

„Ki nem kezdene naplót – Naplót! – újév napja vagy másnap reggelén azzal: most aztán kézbe veszlek, sunyi jövendő! Megszámláltatlak – a magam rovásaim szerint! – körém settengő elrendeltetése! Jöjjetek »események«!”

„Kiürültem. Elkezdett munkáimat befejeztem, nincs feladatom, tengek-lengek, nem fáj semmim, még csak a betegségeim sem noszogatnak cselekvésre. Mintha minden bevégeztetett volna. Leállt az idő, ez itt a horror vacui, de az Új Esztendőnek eszében sincs kitölteni az első nap űrét.”