Az ex libris (könyvjegy, könyvtárjegy) létrejöttének két gyakorlati oka van: a könyvek védelme, valamint a tulajdonjog jelölése. Az esztétikailag is tetszetős, egységes kisgrafika nem árt a könyvnek, mégis hordozza a könyv tulajdonosával kapcsolatos alapvető információkat. Most a PIM könyvgyűjteményében szereplő néhány ex librisen keresztül mutatjuk meg az irodalmi könyvjegyek sokféleségét, valamint a bennük rejlő jelentéstartalom összetettségét. 

A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtára (Forrás: Balkányi László – We Love Budapest)

Az ex librisek kialakulása

Az ex libris virágkora a 19–20. század fordulójára tehető, de a korábbi századokban is voltak törekvések a tulajdonjog jelölésére. Az ex libris elődei a kéziratos kódexekbe festett címerek, valamint a bőrkötésbe nyomott úgynevezett supralibrosok, tulajdonosi névbejegyzések és pecsétek voltak. A családi címer mint tulajdonjog-jelölő eszköz gyakorlata a 15. századtól egészen a 19–20. század fordulójáig jellemző volt. Ezt a sematikus szokást váltotta fel az egyedi, szimbolikus, művészi értékkel bíró ex librisek tervezése, amelyet metaforikusan a „grafikai művészetek epigrammájának” is neveztek. A polgári könyvgyűjteményekben az egyszerű, névtábla jellegű címkék mellett megjelentek az új típusú, szimbolikus ex librisek. Ezek illusztratív elemekkel utaltak a tulajdonos egyéniségére, foglalkozására vagy kedvtelésére.

Az ex libris kisgrafikaként a múlt század fordulóján önálló életre kelt.

Független műfajként már nem is ragasztották be a könyvbe, hanem „önálló gyűjtés tárgyává”, azaz „quasi ex librissé” vált. A korszak jellemző korstílusa, a szecesszió nagyban hozzájárult az alkalmazott grafika, a könyvművészet, valamint az ex libris művészet fellendülésének. Sok neves képzőművész is tervezett könyvjegyet. 

Az ex libris sokszorosított grafikai eljárással készült. 

Ez logikus, hisz a magánkönyvtár nagyságától függően több tíz vagy száz darabra is szükség lehetett. A könyvjegy előállításának gyakorlata minden korban tükrözte a sokszorosítás technikájának fejlődését. A könyvnyomtatás feltalálásának idején fametszéssel, a későbbiekben rézmetszéssel, linómetszéssel, litográfiával, majd egyéb fotómechanikai eljárással készítették a nyomatokat. 

Az ex libris műfaj gondolatisága, narrativitása, monumentalitása a jelentésképzés és tömörítés aktusában ragadható meg. 

Toposzok, szimbólumok, attribútumok, mitologémák alkalmazásával igyekszik minél több információt közölni a könyvjegy tulajdonosáról. Az ex librisek értelmezése gyakran meglehetősen nehéz feladat, ami művészettörténeti, ikonográfiai, mitológiai, sőt narratológiai háttérismeretek mozgósítását is igényli. Egy-egy bonyolult képi jelrendszer interpretációjához – a leíró jellegű ikonográfiai vizsgálat mellett – ikonológiai elemzésre is szükség lehet a kép belső, szimbolikus jelentésének megfejtéséhez. Az ex libris jelentését tekintve tehát erősen önleíró, sőt önreprezentáló műfaj: az ex libris tulajdonos egyéniségénének lényegét foglalja össze képi szimbólumok segítségével. 

A Petőfi Irodalmi Múzeumban az ex libris nem külön gyűjteményegységként, hanem szorosan a könyvhöz kötődve, a könyvtári állomány részeként szerepel. 

A PIM tehát nem úgynevezett „quasi ex libriseket”, hanem a kötetekbe beragasztott könyvjegyeket gyűjti. A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtárában 723 db ex librist tartalmazó könyv található, ami kb. 100-féle könyvjegyet jelent.

Károlyi György gróf ex librise

Károlyi gróf ex librise a Magyar Tájszótárban (Forrás: PIM)

Ez a könyvjegy az úgynevezett heraldikus ex librisek csoportjába tartozik. Károlyi György építette át a pesti Károlyi-palotát, ami ezután nyerte el mai klasszicista jellegét. Ekkor készült el a könyvtár is, amelynek galériás kiképzésű mahagónifa polcrendszere ma is látható. Károlyi gróf jelentős könyvgyűjteményéből csak egy kötet maradt fenn a PIM Könyvtárában, a Magyar Tudós Társaság által kiadott Magyar tájszótár (Buda, 1838). Ebben a könyvben található Károlyi György ex librise „Bibliotheka Comitis Georgii Károlyi.” felirattal.

Franyó Zoltán ex librise 

Franyó Zoltán ex librise (Forrás: PIM)

Franyó Ady és a holnaposok köréhez tartozó szerkesztő, költő, műfordító volt. Ex librisén erősen stilizált, izmos férfialak látható, aki két karjában egy hatalmas könyvet tart. A kompozíció Atlasz mítoszát idézi meg, aki a könyv fedelén látható mitológiai glóbuszt tartja. A könyvjegyen ábrázolt alak szenvedését tovább fokozza, hogy testét tőrrel is átdöfték. Franyó Zoltán ex librisének képi világa kapcsán valószínűleg Ady Endre Magyar messiások című költeményére is asszociálhatunk.

Mécs László ex librise

Mécs László ex librise (Forrás: PIM)

Mécs korának egyik legnépszerűbb magyar költője volt. Könyvjegyét Bajor Ágost készítette, aki a hagyományt és a modernséget ötvöző tájképeivel, portréival, művészi rézkarcaival vált híressé. A Mécs által aláírt, 1623. sorszámú rézkarc ex libris erősen öntükröző, önreprezentáló jellegű. Mécs szerzetesi mivoltát elsősorban fehér rendi ruházat hangsúlyozza. Az ex librisen és az útjelző kövön látható 1938-as évszám a keletkezés idejét jelöli, ami több szempontból is fontos szimbólum. Ebben az évben jelent meg Mécs első francia nyelvű verseskötete és ekkor ismerkedett meg Paul Valéryvel, aki később, 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1938. november 2-án született meg az első bécsi döntés, amelynek következtében a Felvidék magyarlakta területeinek jelentős része visszakerült az anyaországhoz. A magyar haza újraegyesítését szimbolizálják az ex libris képi motívumai: a felkelő napban kirajzolódnak Nagy-Magyarország körvonalai. Alatta a hármas halom, ami a magyar heraldikában Magyarország három nagy hegységét, a Tátra, Fátra, Mátra hegységeket jelenti. A liánok (azaz szögesdrótok) közé szorult férfialak reménykedve int a felkelő nap felé, bízva Magyarország feltámadásában. 

Radnóti Miklós ex librisei

Radnóti Miklós korai ex librise (Forrás: PIM)

Radnóti korai ex librisén még a költő születési neve, Glatter Miklós szerepel. A PIM Névtér szerint Radnóti 1934-ig használta a Glatter nevet, így ez a grafika biztosan 1934 előtt készült. Az ex libris tervezője hagyományos szimbólumokkal dolgozott, tehát ez a könyvjegy a témás (szimbólumos) csoportba sorolható. Az ismeretlen alkotó nem túl eredeti kompozíciót alkotott: a koponya és a könyv együttes szerepeltetése az „Ars longa, vita brevis" ókori szállóige képi megfogalmazása. A kompozícióban a könyv többedmagával szerepel egy enteriőr részeként, glóbusszal együtt az asztalon. Glatter (Radnóti) Miklós aláírása utólag került a könyvjegy üresen hagyott részére, ami egy könyvtekercs imitációja. Az utólagos bejegyzés bizonyítja, hogy nem egyénített, hanem úgynevezett univerzális, „előregyártott” ex librisről van szó, nincs személyes vonatkozása.

Radnóti Miklós személyre szóló ex librise (Forrás: PIM)

Radnóti Miklós személyre szóló ex librisét Buday György készítette. Buday volt a vezetője a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, Radnóti 1935 májusában megjelent Újhold című verseskötetét is ő illusztrálta, ami a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma XV. kiadványaként jelent meg. Radnóti Budaynak ajánlotta az Estefelé című versét: „Fametszet, Buday Györgynek”. A költemény érdekessége, hogy ez volt az első Radnóti-vers, amely 1932-ben megjelent a Nyugatban. 

A könyvjegy kompozíciójának középpontjában a figura szívéből kinövő tulipán látható. A szívben gyökerező, lehajló virág, a lebiccenő fej lecsukódó szemekkel, a lecsüngő kéz látványa elégikus hangulatot idéz. A könyvjegy vizuális motívumai az Újhold kötetben megjelent Este a kertben vershez kapcsolódnak. Az ex librisen látható újhold motívuma a kötet címében és a költemény kezdő sorában is szerepel. A figura fején lévő háromszögletű fejfedő bohócsipkára hasonlít. A szimbólumtárak szerint a bohóc, a bolond az ironikus tudat megtestesítője, aki mindig igazat mond. A költő és a bohóc alakjában tehát az őszinteség és az igazmondás a közös tulajdonság.  

Dr. Jancsikity Erzsébet