A Magyar Műhely és a Petőfi Irodalmi Múzeum története több ponton is összekapcsolódik. A folyóirat egyik alapító-szerkesztője, Parancs János 1966-tól 1974-ig az intézmény muzeológusaként dolgozott. Fontos érintkezési pont továbbá a vizuális költészet első jelentősebb magyarországi kiállítása, a PIM 1987-es Kép-vers/vers-kép című tárlata, amelyen a Magyar Műhely alkotógárdájával együtt több mint húsz hazai és nyolc külföldön élő magyar költő vett részt. 

A Magyar Műhely szerkesztősége az első gyűjteményegységet (147 tétel analektát) 1970-ben ajándékozta a PIM-nek, Parancs János párizsi útja alkalmával. 

Parancs János, Kormos István és Erdély Miklós a Petőfi Irodalmi Múzeum előtt, Budapest, 1969 körül

A Magyar Műhely mintegy hatvan kézirattári dobozt kitevő szerkesztőségi anyagát Nagy Páltól 2005-ben vásárolta meg a PIM. a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A hatalmas és impozáns levelezés mellett a korpuszban külön blokkokat képeznek a folyóiratszámok kéziratai, a francia nyelvű testvérlap, a d’atelier iratai, az általuk kiadott kötetek anyaga, a nyomdai kivitelezés dokumentumai, a találkozók kéziratos és nyomtatott manifesztumai, valamint a munkatársak művei. Nagy Páltól számos magyar és francia nyelvű vers és vizuális költemény, megjelent könyveinek kéziratai, tanulmányok és előadások, valamint személyi dokumentumok (igazolványok és kiadói, előadói szerződések) találhatók meg.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Betűk kockajátéka kiállítása

A folyóirat fennállásának 50. évfordulóján, 2012-ben kiállítás mutatta be az irodalmi múzeumban a Magyar Műhely sokrétű tevékenységét és szerteágazó kapcsolatrendszerét irodalmi szövegeken, szerkesztőségi leveleken, képzőművészeti alkotásokon, valamint a Magyar Műhely Találkozókról és performanszokról készült fotókon keresztül. Ars poeticájuk a tárlat első termében is olvasható volt: Az avantgárd nem stílusirányzat, hanem gondolkodásmód és magatartásforma. 

A vizuális és konkrét költészeti művek, valamint a laphoz kötődő képzőművészek alkotásai mellett kiállították az első magyar automatikus versgenerátort, a Disztichon alfát, amit Papp Tibor készített 1994-ben. A számítógép programja tizenhatbillió disztichon generálására képes. 

Enteriőr a Betűk kockajátéka – A párizsi Magyar Műhely öt évtizede című kiállításból (Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, rendezte: Sípos László–Sulyok Bernadett, 2012. máj. 10. – 2013. ápr. 5.)

A kiállítást követően Bujdosó Alpár és Papp Tibor szerkesztők 2014-ben a múzeumnak ajándékozták a náluk lévő kézirategyüttest. 

Ezzel a Magyar Műhely redakciójának levelezése mondhatni teljessé vált: a triász tagjai igen tekintélyes levélmennyiséggel képviseltetik magukat, az egymásnak írott levelek szerves egységet alkotnak, amiből nemcsak a folyóirat története, szerkesztési gyakorlata ismerhető meg, hanem az őket foglalkoztató témák, a fontosabb események és szakmai, baráti kapcsolataik is felfejthetők. 

2018-ban pedig az „összekötő kapocs”, az 1964-ben Magyarországra visszatért Parancs János költő hagyatéka is bekerült a PIM-be, amely tovább gyarapítja a folyóiratra vonatkozó ismereteinket.

A PIM gyűjteményében található Magyar Műhely-anyag legfontosabb egységei

A Bujdosó házaspár és Kassákné Kárpáti Klára különleges baráti kapcsolatának mementója az özvegy által írott 21 levél. Bujdosó Alpártól a folyóiratban megjelent versek, novellák és tanulmányok kerültek be gyűjteményünkbe, valamint az 1956. november–decemberben az amerikai egyetemeken tartott beszéde a magyar forradalomról, a szintén e témában tartott 1957. tavaszi–nyári ázsiai előadássorozat útinaplója, továbbá a Magyar Műhely könyvkiadással kapcsolatos analektái. Emellett más munkatársak kéziratai, számos aprónyomtatvány és lapkivágat segíti a téma alapkutatását.

Pátkai Ervin, a folyóirat képzőművészeti szerkesztője, szobrászművész, Papp Tibor és Parancs János társaságában 1975 nyarán

Papp Tibor sokszínű kollekciójában számos külföldi vizuális és konkrét költő francia (Henri Chopin, Philippe Dôme, Robert Estivals, Jean-Jacques Lebel, Mitsou Ronat) és spanyol (Fernando Aguiar) nyelvű levelei megtalálhatók. Az első Magyarországon rendezett, 1985-ös Műhely Találkozó (Schöffer-szeminárium Kalocsán) névadója, Schöffer Miklós kinetikus szobrászművész levelei igen értékes darabok. Külön említést érdemelnek a neoizmus megalapítója, Kántor István (Monty Cantsin), az érsekújvári vizuális művész és performer Juhász R. József és a Magyar Műhely egykori képzőművészeti szerkesztője, Pátkai Ervin szobrászművész levelei. Papp Tibor magyar és francia nyelvű, hagyományos és vizuális versei mellett gyűjteményünkbe került Kassák-műfordítása, A ló meghal, a madarak kirepülnek című, 1922-es szabad vers francia nyelvre való átültetése. Papp Tibor hangjátékai, önéletrajzi írásai, tanulmányai és előadásai után külön csoportot alkotnak az ún. társszerzős analekták, amelyek több művész kollaborációjával készültek: a József Attila- és Bartók Béla-album, a Mitsou Ronat emlékének szentelt album, valamint az 1980-ban megjelent Mallarmé-album. A Magyar Műhely számainak dokumentációja és a Polyphonix Festival nyomtatványai révén a folyóirat tágabb kontextusa is felvázolható.

Vitéz György performansza az 1993-as keszthelyi Magyar Műhely Találkozón

Mindhárom levelezésben visszatérő „szereplők” a kortárs magyarországi és emigráns irodalom és művészet kiemelkedő képviselői. Többek között Bakucz József és Baránszky László, az Amerikai Egyesült Államokban élt költők, Angliából Czigány Lóránt író, Hollandiából Dedinszky Erika költő és Kibédi Varga Áron irodalomtörténész, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör egyik vezetője, Németh Sándor szociológus; az avantgárd értő kritikusa, Béládi Miklós irodalomtörténész, a nemzetközi karriert befutó Hegyi Lóránd művészettörténész, a párizsi Karátson Endre író, a szintén ott élő Sipos Gyula (írói nevén Albert Pál) kritikus, az egykor a németországi Bielefeld egyetemén tanító Petőfi S. János nyelvész, szemiotikus; a képzőművész és teoretikus házaspár, Maurer Dóra és Gáyor Tibor, az Artpool Művészetkutató Központ létrehozói, Galántai György és Klaniczay Júlia, Petőcz András, Szkárosi Endre és Zalán Tibor költők. Néhány levél található olyan irodalmi nagyságoktól, mint Esterházy Péter, Határ Győző, Kassák Lajos, Kormos István, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Pilinszky János, Rába György, Szentkuthy Miklós, Tamkó Sirató Károly, Tandori Dezső és Weöres Sándor. 

Papp Tibor, Nagy Pál és Philippe Dôme Szentkuthy Miklós Prae című regényének fordítása közben, Chervey – Franciaország, 1974 nyara.

A Magyar Műhely szerkesztői termékeny munka- és baráti kapcsolatokat alakítottak ki a többi nyugat-európai emigráns kulturális szervezettel, többek között a Hollandiai Mikes Kelemen Körrel, a londoni Szepsi Csombor Körrel és a bécsi Bornemisza Péter Társasággal. A folyóirat levelezése és kézirategyüttese szervesen illeszkedik a Kézirattár gazdag emigrációs gyűjteményébe, jól párbeszédbe hozható a szintén párizsi Irodalmi Újság szerkesztősége, a müncheni Új Látóhatár és a szintén müncheni Nemzetőr folyóirat, a londoni Szepsi Csombor Kör, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör és vezetője, Saáry Éva anyagaival, a frankofil Gara László-, a londoni Határ Győző- és Czigány Lóránt-, a stockholmi Thinsz Géza-, a kanadai Vitéz György- és az Egyesült Államok-beli Baránszky László-hagyatékokkal.

A Magyar Műhely unikalitását az adja, hogy míg a Nyugaton kiadott magyar nyelvű folyóiratok a rendszerváltozás, 1990 után mind megszűntek, az Új Látóhatártól kezdve az Irodalmi Újságon keresztül a Magyar Füzetekig, a Magyar Műhely ma is létezik, mint a kortárs experimentális művészet orgánuma.

Sulyok Bernadett

Fotók forrása: PIM