Időben vagyunk I.
Mi történt velünk?
Határhelyzetet élünk meg valamennyien, akik a múzeumok világában dolgozunk. Még nem látszik a „normalitáshoz való visszatérés” pontos időpontja, sőt az sem, visszazökken-e valaha az idő, lehet-e működni a korábbi rendszerben. Világszerte elindultak ugyan a szabadtéri múzeumok, nyílt térben használható látogatóközpontok, de sokáig hiányozni fog a klasszikus múzeumlátogatás módja és főleg hangulata: a zsúfolt képtárak, a mega- és gigaintézmények pénztárai előtti tömött sorok, a földön ülő gyerekcsoportok, a fejhallgatós vezetőjük kézmozdulatait a tekintetükkel követő turistacsapatok látványa.
Forrás: ln-online.de
Ez azt is jelenti, még éppen időben vagyunk ahhoz, hogy egy mély levegővétellel összegezzük, amit megtapasztaltunk. S azokat a súlyos gondolatokat, amit számtalan workshopon, képzésen a tétnélküliség békés nyugalmában meghallgattunk a krízismenedzsmentről, a rezilienciáról, rugalmas ellenállásról netán a traumában való növekedésről, most szerszámmá kell hogy alakítsuk. Higgadtan vegyük számba az átéltek tanulságait.
Kétféle szólam hallatszik ki a múzeumokról szóló kommunikációból.
Az egyik pontos – és valóban ijesztő adatokkal a turisztikai terület részeként számon tartott intézményekről szól, számba veszi az anyagi veszteségeket, a látogatói jegybevétel kiesését. Annak az elkerülhetetlen következményeit, hogy a nemzetközi és belföldi műtárgykölcsönzés megszűnése miatt le kellett mondani azokról az évek óta készülő nagyszabású kiállítási projektekről, amelyekre egy-egy város, sőt régió a turisztikai kommunikációját építette. Ezek a hírek elérik a média ingerküszöbét is, a bezárások, megszűnések, elbocsátások kerülnek bele a szalagcímekbe.
Forrás: https://www.flemishmasters.com/
„Drasztikus bevételkiesést okoz a világ múzeumainak a koronavírus miatti zárvatartás. A jegyeladásokból, múzeumshopból, kávézóból és egyéb szolgáltatásokból érkező bevételek hiánya hatalmas veszteséget jelent az intézményeknek. Csupán 30%-nál jelent ez heti legfeljebb 1000€-t, a múzeumok 25%-a akár 5000€ kieséssel is számol, 13% akár 30 000€-val és 5%-uknak okoz a helyzet több mint 50 000€ kárt hetente. A legnagyobb múzeumok, mint a Rijksmuseum, a Kunsthistorisches Museum Wien vagy az amszterdami Stedelijk Museum hetente 100 000–600 000€ közti összegektől esnek el.” – írja a NEMO adatgyűjtése nyomán a Magyar Múzeumok Online.
„A hazai kutatás nem az egy hét alatt tapasztalt bevételkiesésre kérdezett rá, hanem arra, hogy ha július végéig, tehát 4,5 hónapon keresztül zárva tartanának a múzeumok, akkor ez mekkora látogatószám-kiesést jelenthet. A válaszadók becslései szerint 17 %-uk 0–2000 látogatót, 20 %-uk 2000–5000 látogatót, 22%-uk 5000–10.000 látogatót, 16 %-uk 10.000–30.000 látogatót, 8 %-uk 30.000–50.000 látogatót, további 11 %-uk még ennél is több látogatót veszítene július végéig.”
A másik szólam a múzeumok többségének önnarratívája, amely azt a folyamatot követi nyomon, hogy számos intézménynek, a legkisebbektől a legnagyobbakig, hogyan sikerült a virtuális térben is megtartania törzslátogatóit, sőt a karanténhelyzet sajátos viszonyai között még növelni is a terület iránt érdeklődők számát, új közönségrétegeket megszólítani.
Forrás: khm.at
Ha feladatként értelmezzük a fentieket, az első szempont – a gazdasági talpon maradás – viszonylag egyértelmű és könnyen érthető. Azt a kihívást írja le, hogy lesznek képesek a múzeumok a meglévő és új erőforrásaikkal sikeresen túlélni egy erőteljes, sokkszerű, meg-megújuló, több hullámban érkező külső hatás ellenére.
A bevételkiesés elsősorban azokra méri a legnagyobb csapást, akik a „szolgáltatómúzeum” kiépítésébe fektettek nagy energiát: nagy alapterületű kiállításokba, étterembe, boltba, speciális tárlatvezetésekbe – ahol magasak a jegyárak és extra programok vannak.
Visszajelzésként működnek a múzeumi terület helyéről az egész világon azok a bejelentések, amelyek a krízistámogatások nagyságrendjéről szólnak, kiderül, hol állnak ezek az intézmények a gazdasági-politikai döntéshozók listáján. A másik sebezhető pont: azokban az országokban, ahol csak a gyűjtemények gondozására és az infrastruktúra működtetésére alkalmaznak állandó munkaerőt – és a kiállítási, közönség- és múzeumpedagógiai projekteket szerződéses munkatársak irányítják, ott éppen ettől a „kreatív csapattól” voltak kénytelenek megválni, ezen területen történt a legtöbb elbocsátás.
Forrás: ICOM
A második nézőpont – az online kiállítások, a gyűjteménybemutatás, a múzeumpedagógia kiemelkedő sikere – az adott intézmény rugalmasságát, adaptációs sikerességét, stabil közönségkapcsolatait jelzi vissza. Itt azok a múzeumok „jártak jól”, akik korábban azt üzenték magukról, hogy kiemelkedően fontos számukra a múlt értékeinek megőrzése és a jelen tárgyi dokumentálása, ez az identitásuk alapja.
Láthatóvá és élvezhető tett gyűjtemények, kiváló, nagy szakmai tudást mozgósító és nagyközönség számára is fogyasztható műtárgyleírások kerültek fel a közösségi média felületeikre sorozatként, számos adatbázis vált nyilvánossá. Beszélgetések, virtuális szakmai vezetések, podcast-sorozatok indultak el, múzeumi események, megnyitók váltak követhetővé, azok számára is, aki nehezen jutnak egy-egy ilyen eseményre.
Az erőfeszítéseket követő visszajelzések növekvő üteme és folyamatossága minden bizonnyal növelte a közönségkapcsolati területen működőkben a hasznosság érzését. Az átálláshoz szükséges, megélt kreativitás, rugalmasság megtámogatta pozitív énképüket, bizakodóvá téve őket a hátrányos körülmények, a szigorú gyülekezési szabályok fenntartása idejére is. Az online tér birtokbavétele pontot tett egy vita végére is. Világossá vált, hogy a jövőben a digitális kulturális örökség feldolgozása és közvetítése ugyanolyan értékű múzeumi munka lesz, mint a tárgyak kezelése és feldolgozása.
A társadalmi szolidaritásra példa, hogy két különböző, a karatén körülményei között egyaránt szinte lehetetlen feladatra vállalkozó szakma – a pedagógusoké és a múzeumpedagógusoké – segítette egymást a különböző, a fiatalabb korosztályokat megcélzó online programok készítésében és használatának népszerűsítésében. A diákok itt számukra ismerős felületen, ismerősnek ható arculattal találkoznak tudományos-ismeretterjesztő-művészeti tartalmakkal, némi optimizmussal állítható, hogy azoknak a csoportoknak is sikerült felkelteni az érdeklődését, akik eddig nem tudtak, nem akartak belépni a múzeumlátogatók közé.
Forrás: ICOM
Milyen jelekre, folyamatokra érdemes fokozottan figyelnünk a konkrét helyzetelemzés és a nyári-őszi időszak stratégiájának kidolgozásához?
A múzeumoknak, még ha túlélésért küzdenek is – ha napi gondjaik közé új források felkutatása, a fenntartóknál való lobbizás, a szponzorkeresés tartozik –, nem szabad elfelejteniük, hogy legfőbb megrendelőjük a múzeum- vagy honlaplátogatói kör, a törzsközönségük. Ennek a virtuális csoportnak a mélyebb megismerése, a látogatókutatások értékelése lehet az egyik bázisa az újratervezésnek.
A karatén hetei alatt bebizonyosodott, hogy egyes területeken, tantárgyakban a valódi digitális oktatás bázisa, „talpköve”, kidolgozója lehetne a múzeumokban dolgozó, az ismeretközvetítéssel, bemutatással professzionálisan foglalkozók csapata . Már meglévő képességeik, tapasztalatuk teszi alkalmassá erre őket: az online felületek, programok magabiztos kezelése, a korosztályos igények ismerete és a személyes, konkrét tapasztalat az élményszerű tudásszerzésről.
Megpróbálhatunk visszajelzéseket gyűjteni arról is, a múzeumok megőrizték-e a társadalom szemében a „múlt kincseit, a nemzet jövőnek átmentendő értékeit” védő szerepüket a krízis idején. Háborúk, természeti csapások alatt a műtárgyakat gondosan csomagolva, bunkerekbe rejtették, titkos raktárakba szállították. Ezek voltak a „családi fényképalbumok”, amit a hétköznapi ember elsőként ment ki az égő házból, olyan „nemzeti” tárgyegyüttesek, amelyekre az is büszke volt, aki sose látta őket. Volt-e karantén, a bezárás alatt ezzel kapcsolatos érdeklődés, aggodalom a közvéleményben – hogyan mentik, hogyan védik a múzeumok a kiállításon vagy raktárban lévő tárgyaikat?
Kalla Zsuzsa
(A folytatásban az útiterv és menetrend készítéséhez adunk ötleteket az ICOM ajánlásai nyomán.)
Források:
Prof. Dr. Eckart Köhne, Präsident des Deutschen Museumsbundes, Berlin: Museen in Zeiten von Corona: es geht um die Zukunft!
https://www.museumsbund.de/museen-in-zeiten-von-corona-es-geht-um-die-zukunft/
Survey on the impact of the COVID-19 situation on museums in Europe; 2020.04.06.
Initiatives and actions of the museums in the corona crisis; 2020.04.06.
NEMO survey on museums and COVID-19: How museums increase their online activities; 2020.04.23.
https://magyarmuzeumok.hu/cikk/muzeum-koronavirus-meg-oldjuk-a-helyzetet
