Linda Morvai • 1 hónap
Az idei év utolsó filmes évfordulója számomra különlegesség, mivel soha nem láttam ezelőtt a Galaktitkos Küldetést (Galaxy Quest), pedig hatalmas kultusza van és pont ma 25 éve, azaz 1999. december 25-én mutatták be.
A film fantasztikus színészeket vonultat fel, és már rengeteg mémet láttam róla, amik miatt késztetést éreztem, hogy ezt biztosan látnom kell.
A Star Treket és a trekkereket kiparodizáló humorbonbonos doboz nem kisebb nevekkel operált, mint Tim Allen, Sigourney Weaver, Alan Rickman, Tony Shalhoub, Sam Rockwell és Daryl Mitchell, de fontos mellékszerepet kapott a fiatal Justin Long, illetve az Office sorozatból is ismert Rainn Wilson is.
Megmondom őszintén, a Galaxy Quest első fél órája egyáltalán nem jött be. Túl van játszva, bármelyik szereplőt is nézzük, és a Trek első sorozatának néhány mozzanatából csinál viccet, amit nem értek, miért kellett, mert a TOS éppen ’66 és ’69 között futott, viszont az akkori technológia nyilvánvalóan gyenge volt. A túljátszás meg kicsit majomkodásba üt át. Ennyire nem volt rossz a Trek.
Aztán beindul minden. Főszereplőink egy sci-fi sorozat képzeletbeli űrhajós legénysége, akik comic conról comic conra járnak, és már baromira unják, hogy folyton ugyanazt a néhány mondatot ismételtetik velük, és a rajongók is folyton ugyanazokkal a hülye kérdésekkel bombázzák őket. Immáron 20 éve. Közepes teljesítményüknek hála viszont egyikük sem jut tovább az egyetlen sorozat miatt kitartó hírnévnél, bár látható, jól megélnek a haknikból.
Egészen addig, míg néhány fura, magukat thermiánoknak nevező ürge el nem rabolja Nesmith-t ( Tim Allen), hogy a segítségét kérje az őket leigázni készülő gonosz Sarrisszal szemben. A színészek jó kalandnak ítélik a dolgot, és magukat a fiktív űrhajó legénységének kiadva vállalják a küldetést.
A film első fél óráját átevickélve rengeteg tényleg vicces jelenet következik, amikben a legtöbb filmes, többségében Star Trekes klisét kifigurázzák. A legjobb ilyen a piros pólós probléma (akin ilyen van, az biztos meghal), vagy az ilyen történt a 81. részben, vagy ki kellene nyírni aki ezt a jelenetet kitalálta... Ezekért, és Sigourney Weaver direkt arcunkba rakott melleiért megéri kitartani. Ő úgymond a cicababa, aki minden sorozatba kell, mert szexi, bár nincs több feladata annál, hogy a computer által már korábban elmondottakat ismételgesse.
A látványvilág a ’99-es szinthez képest szerintem a közepes felső határát súrolja, néhol szebb, néhol rondább a cgi, a jelmezek viszont nekem nagyon bejöttek. Főleg a főgonosz faj rovarszerű kinézete, ami olyan helyeken tartalmazott mozgó testrészt, ahova el sem képzeltük volna. Zseniális.
A Galaktitkos Küldetés, bár nem olyan tökéletes és ütős paródia, mint az Űrgolyhók volt, szórakoztató, és érdemes megnézni, megismerni, és meg is lehet szeretni. Néha én is újrázni fogom, ha lesz időm, kedvem.
Tegyetek Ti is így.
(B)
