Mai blogbejegyzésünk a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvgyűjteményének legrégibb darabját, egy hagenaui ősnyomtatványt mutat be, a könyv egyik széljegyzetét állítva fókuszba. Az ismertetést Bartók Zsófia Ágnes, a Múzeumi Dokumentációs Adattár muzeológusa, a Sermones Compilati kutatócsoport tagja jegyzi. 

Temesvári Pelbárt korabeli ábrázolása, Augsburg, 1502 (Sermones compilati Kutatócsoport, ELTE BTK)

A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvállományának legrégibb darabja egy ősnyomtatvány, azaz 1500 előtt kiadott nyomtatott könyv. Az 1963-ban vásárolt kötet szerzője a híres magyar ferences prédikációszerző, Temesvári Pelbárt. A mű nemcsak a Magyar Királyság területén, hanem egész Európában nagy népszerűségnek örvendett. Rendtársa, Laskai Osvát mellett Temesvári Pelbárt volt az a szerző, akinek a 15–16. században élt magyarországi írók közül legtöbbször jelent meg műve nyomtatásban. Négy munkáját ismerjük, melyek Stellarium, Pomerium, Rosarium és Expositio Psalmorum címen kerültek be a köztudatba.

A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtári gyűjteményében található könyv a Pomerium, azaz Gyümölcsöskert című mű egyik példánya. A Pomerium húsz kiadást ért meg, ezek közül közül tizenhárom Hagenauban, egy Augsburgban, három Lyonban, kettő Párizsban, egy pedig Nürnbergben készült. A múzeum a mű első kiadását tudhatja magáénak, amelyet Heinrich Gran 1499-ben jelentetett meg Hagenauban. A vaskos könyv a háromkötetes műnek csupán az egyik részét, a szentek ünnepeire írt prédikációkat tartalmazza. A könyv címoldalán egy 1615-ös datálású tulajdonosbejegyzés olvasható, az azonban nem világos, hogy korábban mikor és hol használhatták. A tulajdonosbejegyzésen túl a kötetben több helyen rövid, latin nyelvű széljegyzeteket is találunk.

Temesvári Pelbárt: Sermones Pomerii de sanctis c. munkája, 1615-ös tulajdonosbejegyzéssel, Hagenau, 1499 (PIM Könyvtár)

Az alábbiakban az egyik rövid bejegyzést mutatjuk be, amely a 86-os számú, halottak napjára írt beszéd mellett olvasható. A prédikációskötetek használói gyakran készítettek jegyzeteket az oldal margójára, amelyek a beszédükre való felkészülést segítették. Olykor egyes részeket kiemeltek a mellettük olvasható beszédből, máskor saját kiegészítéssel gazdagították a forrást. A Petőfi Irodalmi Múzeum Pomerium-példányának széljegyzetében is prédikációt gazdagító epizódokra történik utalás, ráadásul olyanokra, amelyek nem szerepelnek a megjegyzetelt Pelbárt-beszédben. Az itt olvasható, prédikációt gazdagító kis történetek úgynevezett exemplumutalások. Az exemplumok olyan szövegbe illesztett rövid történetek, melyekkel a papok prédikációik állításait igazolták. Időnként ez csak utalások formájában tették, főként akkor, ha jól ismert történetekről volt szó.

Az exemplum mint retorikai eszköz Európa-szerte fontos szerepet töltött be a prózai műfajok kialakulásában. Sokféle történet kerülhetett exemplum funkcióba. Bizonyos klasszikus műfajok, az ezópuszi fabulák, a keleti tanmesék, a pajzán históriák, a legendák és a bibliai történetek e gyakorlatnak köszönhetően keltek új életre. Az exemplumhasználat előmozdította a novella műfajának előtérbe kerülését is, melynek köszönhetően a későbbiekben népszerű műfajjá vált.

Temesvári Pelbárt: Sermones Pomerii de sanctis c. munkája, 86-os számú halotti beszéd mellé írt bejegyzés (PIM Könyvtár)

Míg Temesvári Pelbárt a megjegyzetelt résznél nem alkalmazott exemplumot, addig a múzeumi példányban található bejegyzés történetekkel segítette jövendőbeli hallgatóságát. Az ismeretlen kéztől származó bejegyzés Temesvári Pelbárt művének azon pontjához került, ahol a ferences prédikátor a holtaknak kijáró tiszteletről ír. Eszerint a Szentírás arról tanúskodik, hogy nagy ájtatosságot kell mutatnunk megholt szeretteink felé.

E rész mellett olvasható a következő tintaírásos bejegyzés:

A széljegyzet készítője minden bizonnyal azért írta az adott részlethez megjegyzéseit, mert e történeteket be akarta illeszteni elmondandó beszédébe, prédikációját tehát exemplumokkal kívánta kiegészíteni. 

Az exemplumutalások jól illeszkednek a lejegyzés mellett olvasható Pelbárt-szövegbe. Bibliából származó történetekre utalnak: a dúsgazdag és Lázár, a feltámasztott Lázár, a naimi ifjú, illetve Jairus lányának történetére. Az első szövegrész (exemplum epulonis, Lk 16,19-31) már a Bibliában is példázatként szerepel. Jézus meséli el hallgatóságának, hogy a pokolba jutott dúsgazdag arra kéri Ábrahámot, küldje vissza Lázárt atyai házába, hogy figyelmeztesse öt testvérét, nehogy ők is a gyötrelmek helyére jussanak. Ábrahám ezt a kérést megtagadja. A második utalás (exemplum Lazari, Jn 11,1-54) Lázár feltámasztására vonatkozik, amelyben Lázár testvérei, Mária és Márta sírva gyászolják elhunyt bátyjukat. A két nő gyászát látva Jézus megrendül, és feltámasztja Lázárt, szeretett barátját. A harmadik exemplum (exemplum filii viduae, Lk 7,11-17) a naimi ifjú feltámasztásának története, melyben megesett Jézus szíve a fiát sirató özvegyasszonyon, és feltámasztotta őt. Végül az utolsó exemplumutalás (exemplum filiae defunctae principis, Lk 8,40-56) Jairus lányának esetét idézi föl, amikor is a síró, jajgató jelenlevők szeme láttára, Jézus szavainak hatására föltámad a megholt lány.

Giovanni di Paolo: Lázár feltámadása, Siena, 1426 (The Walters Art Museum)

Az első történet azt támaszthatja alá a feltételezett prédikációban, hogy a dúsgazdag nem küldhette el követségbe Lázárt az életbe, a halottak nem figyelmeztethetik az e világban élőket. A másik négy utalás mind azt bizonyíthatja, hogy a gyászolók síralmukkal feltámadást járhatnak ki szerettük érdekében. Mindezek fényében magunk előtt  láthatjuk az ismeretlen bejegyző által elképzelt prédikáció szerkezetét: a dúsgazdag Lázár túl későn kért segítséget, hiszen a túlvilágról nem lehet visszatérni, ellenben akik még az életben sírnak, jajgatnak halottaikért, azokon megesik Jézus szíve, és feltámadhatnak a végső napon.

Érdemes azt is megemlítenünk, hogy ezek a bibliai utalások hogyan illeszkednek a Temesvári Pelbárttal egykorú, magyarországi anyagba, hiszen ez is tanulságokkal szolgál. Bibliai exemplumok ritkán bukkannak föl a magyar nyelvű korpuszban, ezért is különleges, hogy a széljegyzetek újszövetségi részekre utalnak. A kevés bibliai exemplum közül három éppen a Lázár-történeteket eleveníti fel.

A dúsgazdag és Lázár epizódját magyar nyelven is olvashatjuk a 16. század elejéről. Nem sokkal Temesvári Pelbárt művének megjelenése után, 1514–1519-ben jegyezték le az ún. Cornides-kódexet, melynek úrnapi prédikációjában a következőket olvashatjuk:

A történet elterjedtségét jól mutatja, hogy egy másik, 16. századi magyar nyelvű kódexben már csak utalásszerűen jelenik meg a Lázár-történet. A Lobkowicz-kódexben (1514) a következőket olvassuk:

A Lobkowicz-kódex 309. oldala, Lobkowicz hercegi család tulajdona, Prága, 1514 (Országos Széchényi Könyvtár)

A Horvát-kódex (1522) a másik Lázár történetére, Mária és Márta testvérének feltámasztására utal, amikor ezt írja:

Eszerint a hagyomány szerint, amely hagyomány már nem tartozik szorosan a bibliai történethez, Lázár nem nevetett többé életbe való visszatérte után. A naimi ifjú és jairus lányának története nem szerepel exemplum funkcióban, úgy tűnik, ezek kevésbé voltak népszerűek.

A Pelbárt-kötetbe írt rövid utalások arra engednek következtetni, hogy mégsem lehetett annyira ritka egy-egy szentírási történet exemplumként való felhasználása, mint ahogyan azt a magyar nyelvű exemplumanyag alapján gondolhatnánk. E tanulság mellett a bejegyzés elemzésével közelebb kerültünk ahhoz is, hogy hogyan és milyen céllal használhatták a Petőfi Irodalmi Múzeumban található példányt.

Bartók Zsófia Ágnes