„Mára ezt az egész tájat víz alá temette a haladás”
Interjúsorozat Jókai Mór születésének 200. évfordulóján III.
Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából interjúsorozatot indított a PIMblog, amelyben a Petőfi Irodalmi Múzeum idén nyíló Jókai-kiállítása kapcsán különféle szakterületek képviselőit kérdezi a kurátor, dr. Rózsafalvi Zsuzsanna, a Kézirattár főosztályvezetője. A sorozat harmadik részében a PIMblog vendége Szávoszt-Vass Dániel geográfus-hidrológus, a Dunai Szigetek című blog írója.
Ismeretlen művész, A Vaskapu látképe, (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Rózsafalvi Zsuzsanna: A Dunai Szigetek címen futó blog írója és szerkesztője vagy, aki egyszerre végez történelmi és földrajzi ismeretterjesztést, és képviseli a környezetvédelem, valamint az örökségvédelem ügyét, amivel valódi kultúrmissziót teljesít. Az általad működtett blog Jókaira vonatkozó írásai kapcsán jutott eszembe, hogy mindez érvényes a kétszáz évvel ezelőtt született Jókai Mórra is. Lehetséges, hogy éppen ezért kezdtél el foglalkozni a Dunára vonatkozó kutatásaid közepette Jókai műveivel, főként Az arany emberrel és a komáromi tárgyú szövegekkel, illetve azok korabeli térbeli kontextusával?
Szávoszt-Vass Dániel: Aki a Dunával foglalkozik, előbb-utóbb elkerülhetetlenül szembetalálkozik Az arany emberrel, ahogy más híres „dunás” könyvekkel is, mint például Claudio Magris Dunájával, Esterházy Hahn-Hahn grófnőjével, vagy Patrick Leigh Fermor Erdők s vizek köztjével, nem beszélve A jövő század regényéről, amelyben Jókai a Duna-delta jövőjébe kalauzol el minket. Az arany ember elsősorban az Al-Duna, ezen belül is a Vaskapu-szoros szabályozás előtti tájleírása miatt fontos számomra, hiszen aki manapság jár erre, már semmit nem talál ezekből a regényes és rendkívül veszélyes hajózási akadályokból. „Mára ezt az egész tájat víz alá temette a haladás” – írja Fermor epilógusában. Ráadásul nekem úgy tűnt, hogy ennek a regénynek az egyik vezérfonala, ütőere az emberi érzelmeken túl a Duna Komárom és Senki-szigete közötti szakasza.
R. Zs.: Azt írod, hogy általános hiedelem, hogy Ada Kaleh-ről „mintázta Jókai Mór Az arany ember című regény Senki szigetét, ahol Noémi éldegélt.”. Majd a térképre hivatkozol: „semmi hasonlóság nincs sem elhelyezkedésben, sem pedig geomorfológiájában Ada Kaleh és a »Senki szigete« között.” A regényszöveg alapján a Temes-szigetek mellé lokalizálod a „Senki szigetét”! Miért nem lehet Ada Kaleh vagy a Perigrada sziklasziget a minta?
Sz-V. D.: Rossz szokásom térképpel olvasni a regényeket, nem csak a Dunáról szólókat, de akár a skandináv krimiket is, hiszen olyan képet alkothatunk a tájról, ami nem feltétlenül szerepel a könyvben, illetve amit nem is volt feltétlen szándéka bemutatni az írónak.
Magyarországon széles körben elterjedt, szinte kiirthatatlan irodalmi toposz (urban legend) volt, hogy Jókai Ada Kaleh-ről mintázta a „Senki szigetét”. Nem lehetett úgy olvasni erről a török népességű szigetről, hogy ne említették volna tényként, legyen szó Wikipédiáról, vagy ismeretterjesztő cikkekről, útleírásokról. Ennek az egyik oka az lehet, hogy egy fél évszázada a Vaskapu I. vízierőmű építése miatt elsüllyesztett, 30 méterrel a víz felszíne alá került szigetet nagyon nehéz viszonyítási alapul venni, hiszen egyre fogynak azok az emberek, akik ott éltek, vagy saját szemükkel láthatták, esetleg ki is köthettek rajta. Azaz támpontok nélkül könnyű elhinni ezt az állítást.
Azonban Jókai a regényében maga is cáfolja ezt a párhuzamot, és nem csak a térkép, de a táj leírása alapján is. Hiszen azon kívül, hogy a „Senki szigete” akkor bukkan fel, amikor a Szent Borbála már régen maga mögött hagyta a Vaskapu-szorost, Jókai le is írja, hogy a Temes vármegyéhez tartozó Osztrovó-szigetnél (ostrvo jelentése: sziget, később Temes-szigetre nevezték át) járunk, ahol a sziget keletkezését is leírja, melyben szerepel ugyan egy szikla, de a folyamat egyértelműen egy alluviális, síkvízi zátonyképződést mesél el, méghozzá olyan részletességgel és pontossággal, hogy egy korabeli hidrológiai tankönyvbe is simán beférne.
Ada-Kaleh Sziget Orsova alatt, Képeslap, Zempléni Múzeum (Hungaricana)
R. Zs.: Blogodban arra a következtetésre jutsz, hogy „nagyon nehéz elképzelni, hogy Jókainak ne lett volna egy komolyabb földrajzi atlasza a dolgozószobájában”. Tudjuk, hogy regénye megírása előtt nem járt az Al-Dunán. Milyen térképek vagy szöveges források állhattak rendelkezésre Jókai számára a dunai hajóút leírásához? Láthatta ezeket?
Sz-V. D.: Mai fejjel, amikor egy keresett térkép két kattintással megtalálható az interneten, rendkívül nehéz Jókai helyébe képzelni magunkat, amint saját könyvtárában vagy az Egyetemi Könyvtárban, ahová ismereteink szerint maga is bejáratos volt, leveszi a polcról az éppen aktuális földrajzi atlaszt. A Jókai Mór könyvtáráról készült katalógusban nem szerepel mai értelemben vett atlasz vagy térképgyűjtemény, tehát, ha használt ilyet, valószínűleg közkönyvtárból vagy útirajzokból szerezhette a térképes ismereteit. Az arany ember regény kartográfiai szempontból nehezített terep, ugyanis az 1820-as években játszódik, de Jókai 1870 körül írta a regényt, azaz 50 évvel korábbi térképekre lett volna szüksége. Megváltozott a táj is. Változást jelentett az is, hogy az 1830-as években Széchenyi István szorgalmazására megkezdődik az Al-Duna első szabályozása, melyhez Vásárhelyi Pál és csapata készítette el a térképeket, helyszínrajzokat. Kérdés, hogy Jókainak volt-e ezekhez hozzáférése, ugyanis a kor legjobb térképei, az úgynevezett katonai felmérések csak a katonaság számára voltak hozzáférhetőek, ráadásul más korabeli térképekhez hasonlóan alacsony példányszámban készültek. A Dunáról már ekkoriban is rendelkezésre álltak jó térképsorozatok, ezek közül megemlítendő a Duna-mappáció, illetve az 1856 körül elkészült Pasetti-féle Karte des Donau-stromes innerhalb der Gränzen des österreichischen Kaiserstaates, de ezek hozzáférhetőségét is jobban meg kellene vizsgálni.
Hanns Hanfstaengl: Jókai Mór, Lukanics Ottiliának, Az arany ember Noémije modelljének dedikált képe, 1974 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
R. Zs.: Mindezen nehézségek ellenére, ahogy te is írod, „kissé érthetetlen a cselekmény térbeli ugráltatása, hiszen nem feltételezhette az olvasóközönségről, hogy ennyire nem ismerik az Al-Dunát és egyikük sem jön rá a turpisságra.” Ezzel azt is sugallod, hogy Jókai a titokzatos „Senki szigetének” valódi helyszínét próbálja azonosíthatatlanná tenni, mely nála így írói műfogás. Számos térbeli ugrás azonosítható a regényben, azaz a Szent Borbála utasai nem a Duna folyásirányának és a korabeli térstruktúrának megfelelően haladtak a Dunán. Az első pont, ahol feltűnnek, Ogradena. Melyek a legmarkánsabb eltérések, térváltások?
Sz-V. D.: Az arany ember története a Vaskapu-szorosban kezdődik. Ez a szoros már akkoriban is Magyarország határain kívül esett. Az első azonosítható földrajzi név a regényben Ogradena, ami akkor egy már Magyarországhoz tartozó település volt Orsovától, a korabeli magyar határtól 10 kilométerre nyugatra. Timár Mihályék rögtön ezután a Tatalia-szorosban bukkannak fel, ahol egy elszabadult hajómalom rohan velük szemben a zúgókon. Ez a földrajzi név valószínűsíthetően a hozzá megtévesztésig hasonlító Tachtalia-sziklapad lehetett, csakhogy az Orsovától még messzebb, 35 kilométerre délnyugatra található. A Tachtalia és Izlás zúgóin nem csak a folyó örvénylik veszélyesen, a regény földrajzi pontjai is elkezdenek összezavarodni:
„A Perigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a Duna. A szerb part felőli ág az, melyen a terhes hajók fölfelé mehetnek a Dunán. Ez a kényelmesebb, biztosabb és olcsóbb út, mert itt még felényi vontatóerővel lehet a hajót előremozdítani. A román part mentében szintén van a parti sziklák hosszában egy oly keskeny sziklaárok vágva, hogy egy hajó éppen elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak a hajót vontatni, s néha százhúszat is eléje fognak. A Duna másik ága a Perigrada-sziget túlfelén meg egy éppen keresztben álló kisebb sziget által szoríttatik össze. Ennek a neve Reszkivál. (Jelenleg ez a sziget már félig fel van vettetve; történetünk idejében még egészen megvolt.) E két sziget okozta szoroson nyílsebességgel rohan át a folyam; e szoroson felül pedig szélesen elterülve, a két sziklafal közét mint egy nagy tó tölti be.”
A Perigrada-szirt és a Reszkivál-sziget a Vaskapu-szorosban található, már Magyarországon kívül, Orsovától keletre, az ekkor még török fennhatóság alatt létező szerb és román (pontosabban havasalföldi) part között.
Jókai Mór: Az arany ember, 1872, kézirat (MNMKK PIM, Kézirattár)
Miután egy összetört hajómalom és a fehér cica halála árán sikerült lerázni a török ágyúnaszádot, következik egy újabb térugrás; újra a Vaskapu-szorosban találjuk hőseinket, ahogy közelednek Orsova városka felé, amelyet a regény kezdete előtt már legalább egyszer el kellett hagyniuk. Itt Jókai ezt írja:
„Az új-orsovai sziget erőssége még a töröké. […] A kiindulás egész csendben történt, az új-orsovai szigeterődben hangzottak a török őrszemek hosszan vont kiáltásai a sáncfalakról.”
Duna, Vaskapu-szoros, Traianus-császár táblája, 1958 (Hungaricana)
Ez az Új-Orsova pedig nem más, mint Ada Kaleh, a Senki-szigetének állítólagos ihletője, melyre Jókai mindössze ezt a két mondatot vesztegette a regényében.
Ezután szereplőink Orsovát elhagyva ismét Ogradenánál járva böngészik Traianus császár tábláját a Kazán-szoros bejáratánál:
„Mikor a nagy Sterbec hegytető a szerb parton eltűnik, következik ismét egy új sziklafolyosó, mely a Dunát ötszáztíz lábnyi mederbe szorítja össze. E bércfolyosó neve a „Kaszán”. Kétháromezer lábnyi meredek sziklafalak mind a két oldalon, miknek kanyarulatai opálszín ködökbe mélyednek el. Az egyik meredek fal oldalából ezerlábnyi magasról esik alá egy barlangból kilövellő patak, mint vékony ezüstsugár, mely köddé törve ér alá, mire a Dunába jut. A két sziklafal szakadatlan; csak egy helyen válik kétfelé a bérc, s az alpesi völgyborongásból e szakadékon át egy virányos táj dereng keresztül, a távolban egy karcsú fehér toronnyal. Az ott Dubova tornya, az ott Magyarország.”
Dubova valóban Magyarországon volt, de már Orsova és Ogradena is, tehát felesleges volt hozzátenni, hogy az ott Magyarország. Hőseink a Kazán-szoros után elhagyják a Babakáj-sziklát, majd Galambóc várát, és sík vidékre érnek a sziklafalak öleléséből, ahol egy újabb térugrás következik, amikor elhaladnak a Morava torkolatánál álló Szendrő vára mellett. Szendrő vára alatt a szél miatt kénytelenek megállni, de kapóra jön egy dunai sziget, melynek déli mellékága szélárnyékot és továbbhaladást biztosíthat főhőseink számára:
„A hajó előtt áll az osztrovai sziget; abból egy hosszú, hegyes földnyelv nyúlik be a Dunába, északi oldala meredek és szakadékos, roppant, ős vénségű fűzfákkal benőve. A feladat az, hogy annak a szigetnek arra a déli oldalára lehessen eljutni a hajóval, ahol azután a Szent Borbála mind az északi széltől ment kikötőben védve megpihenhet, mind az emberi kíváncsi szemektől eltakarva marad. Mert az a szélesebb ága a Dunának, mely Szerbia felé övezi a szigetet, nincs a hajójárás útjában, tele van az zátonyokkal és és »kopaszokkal«.”
Orsova Kazán Dubovai rész, képeslap (Hungaricana)
Ennél a pontnál a földrajzos szerencsére utoljára vakarja a fejét: de hát az Osztrovó-sziget, magyar nevén a Temes-sziget mellett hőseinknek már el kellett haladnia Szendrő felé. Felső csúcsa ugyanis Szendrő és a Morava-folyó torkolata alatt található körülbelül 12 kilométerrel. Az alsó csúcsa pedig további 20 kilométerre van, visszafelé az Al-Duna irányában.
R. Zs.: Jókai a regény zárlatában Frivaldszky Imrére hivatkozik, mint aki felhívta a figyelmét a szigetre. Ezt semmi nem igazolja vissza. Hihetünk-e Jókainak?
Sz-V. D.: Mivel Jókai ezt az állítást önszántából írta a regénye végén, bizonyára fontos mozzanatnak ítélte meg a regény születése szempontjából. Frivaldszky Imre a korának egyik nevezetes természettudósa-botanikusa volt, aki sokszor járt a Balkánon, utazásait naplóban is megörökítette. Innen tudjuk, hogy Frivaldszky 1870-ben, Az arany ember megírásának évében éppen a Dunán járt, hajóval ment Konstantinápolyba, és április 5-én délután ki is szálltak Orsovánál, naplójában megemlítette a török Új-Orsova erődjét is, de Jókait nem. Mivel erről a kirándulásról csak a nyár közepén ért haza, ha említette is Jókainak a szigetet azt vagy levélben tette, vagy még az utazás előtt, korábbi élményei alapján. Legvalószínűbb az, hogy Jókai az innen-onnan szerzett földrajzi információkat a fejében összegyúrta, egyes részeket elhagyott, másokat felnagyított, így születhetett meg papíron a „Senki szigete”. Fontos azonban megemlíteni, hogy a Dunán jelenleg is létezik egy Senki-sziget, méghozzá Ráckevén, az Árpád hídtól délre, az újjáépített hajómalommal szemben.
Schrecker Ignác: Frivaldszky Imre portréja, 1865 (OSZK Fotótér)
R. Zs.: Az oktatásban Jókai egyre inkább peremre szorul, megtűrt kötelező olvasmányként van jelen az irodalomórákon. A kutatásod és számos új eredmény azt mutatja, hogy nagyon izgalmas Az arany ember első néhány fejezete, hisz a korabeli olvasó számára egy olyan valóságot ír le, amelyet kevesen láthattak, a mai olvasónak pedig egy ma már nem létező világot mutat be, hisz az Al-Duna, Vaskapu, Kazán-szoros a folyószabályozással teljesen átalakult. Számodra mit jelent ez a szöveg? Forrás? Elemzésre váró kihívás? Élvezetes olvasmány? Szakszerűtlen leírás? Poézis?
Sz-V. D.: Nekem szerencsém volt Jókaival két szempontból is: egyrészt a nagyapám révén megvolt az összes kötet otthon, másrészt a nagyapámnak megvolt hozzá a műveltsége, hogy elmagyarázza a bonyolultabb részeket, kifejezéseket, beleértve az idegen nyelvűeket, illetve ismerte a történelmi hátteret is. Viszont túl sokat tudni sem jó, mert például belebonyolódhatunk ezekbe a földrajzi kérdésekbe, feleslegesen terelődik el az olvasó figyelme, így a jól megírt történet és az emberi viszonyok kissé háttérbe szorulhatnak. A Vaskapu mint vadregényes táj egyszer s mindenkorra megszűnt létezni, nyoma veszett, Jókai – tudtán kívül – ennek a régi Al-Dunának emelt egy emlékművet Az arany emberben.
Rózsafalvi Zsuzsanna
