A Károlyi-palota felújítási munkálatai miatt, idén rendhagyó módon a PIM falain kívül zajlottak a Múzeumok Éjszakája programjai. A szervezésről és az élményekről a Közönségkapcsolatok és Rendezvényszervezési Főosztály munkatársait kérdeztük, akik egyetértettek: kivételes hangulat és igazi közösség jött létre ezen a nyári estén.

• Pádár Eszter főosztályvezető szerint az idei Múzeumok Éjszakája újabb kihívás elé állította a csapatot, hiszen a bezárt épületben nem lehetett programokat, rendezvényeket szervezni. Ők azonban semmiképp nem szerették volna kihagyni az eseményt. 

„Ezért úgy döntöttünk, hogy kifordítjuk a múzeumot, és nem az épület tereibe, hanem a környező utcákon, a Károlyi-kertben és néhány környéken lévő vállalkozással együttműködve rendezzük meg programjainkat ezen a különleges éjszakán. Így került egy gasztroirodalmi felolvasás a Belvárosi Disznótoros könyöklős asztalai mellé, egy Tandori hangfelvételekre ihletett koncert a Csendes Létterembe, vagy irodalmi játékok és séták a Károlyi-kertbe.” 

• Az utóbbi helyszín adott otthont az Eszter által szervezett programoknak, a Károlyi Zongoraszalonnal együttműködésben a Play_Liszt elnevezésű, koncerttel egybekötött ismeretterjesztő előadásnak és a Hangos némafilmek című projektnek is.

Play_Liszt

„A Petőfi 200 emlékév kapcsán az év első felében több sorozatunkban is a reformkori Pest életével foglalkoztunk. A kertben zajló szabadtéri koncerten E. Csorba Csilla művészettörténész, a PIM volt főigazgatója a világhírű zeneszerző alakjáról, magyar identitásáról, műveinek irodalmi kapcsolódásairól mesélt. Csőke Noémi, Dömötör Máté és Pajor Olivér fiatal zeneakadémisták Liszt műveit szólaltatták meg, míg az irodalmi részleteket Szabó András előadóművész értő felolvasásában hallhatta a közönség.

A világutazó Lisztben először az 1838-as pesti árvíz hírére ébredt fel magyar identitástudata, és ekkor számos jótékonysági hangversennyel sietett honfitársai segítségére. Amikor e koncertek kapcsán, 1839–1840 fordulóján, gyermekkora óta először hazatért, a nemzet nagyjainak kijáró ünneplésben részesítették. A Károlyi-palota reformkori tulajdonosa, Károlyi György Pozsonyban és Pesten is vendégül látta Lisztet, titkára, Bártfay László pedig kiterjedt naplófeljegyzéseiben írt részletesen pesti fellépéseiről, arról az érzelmi viharhoz is hasonlítható lelkesültségről, ahogy a magyar közönség Liszt zongorajátékát fogadta. 1840 januárjában így írja le Liszt megjelenését: »Végre kijött a világhírű hangművész, riadó taps végnélküli éljen! zajától fogadtatva. Magyar köntös vala rajta: meggyszín zrínyi dolmány, kék nadrág arany sinórzattal, kardoványcsizma sarkantyúval.«

• 
• 

Liszt ekkor, a felé áradó határtalan bizalom hatására kötelezte el magát végleg a magyarság mellett. Nem véletlen, hogy a Szózat költője, Vörösmarty Mihály egy hazafias ódát (Liszt Ferenchez) írt tiszteletére. Élete során többször járt szülőhazájában, kapcsolatba került a magyar irodalom több neves képviselőjével, több szerző művére készített zeneművet és adott koncertet jótékony céllal.”

Gombhoz a kabátot ­– Hangos némafilmek

„A Múzeumok Éjszakája programjainak összeállításakor aktuális kiállításainkra és gyűjteményeink kiemelt darabjaira, az ott folyó munkálatokra próbáljuk irányítani a figyelmet. A PIM Médiatárának gyűjteményében olyan archív filmfelvételek is találhatók, amelyeken például Kosztolányi Dezső és családja mókázik, de láthatjuk Móricz Zsigmondot, Szabó Lőrincet vagy Németh Lászlót is kötetlenül egy vendégségben.

A program kapcsán kortárs írókat kértünk fel arra, hogy írjanak párbeszédeket ezekhez a filmekhez, illetve színészeket, hogy kölcsönözzék hangjukat a szereplőknek: így született meg Cserna-Szabó András, Fehér Boldizsár és Szaniszló Judit tollából három rövid történet, mely az éjszakai kertmoziban nagy tetszést aratott. A hangosítás silent technika segítségével valósult meg, így szinkronizálva elevenedtek meg az eddig némafilmek. Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond Csankó Zoltán, Harmos Ilona és Peéry Piri Tóth Enikő, Kosztolányi Ádám és Németh László Fáncsik Roland, Szabó Lőrinc pedig Fekete Ernő hangján szólalt meg, de élvezhettük Györgyi Anna, Fekete Linda, Hirtling István hangját is egy-egy kisebb szerepben. Villództak a vásznon a fények, miközben csak a nézők nevetése hallatszott, hiszen nekik a fejhallgatóban szólt a szinkron. Nekünk így zárult az idei Múzeumok Éjszakája a PIM-ben, közel ezer látogató figyelmét kiérdemelve.

• A korábban említett gasztroirodalmi felolvasás programját Mészáros Kata gondozta, aki így emlékszik vissza a rendhagyó Múzeumok Éjszakájára:

„A múzeummal szemben, a Belvárosi Disznótoros könyöklői körül Lengyel Ferenc színművész irodalmi gasztroszövegeket adott elő. Asztalunkra érkezett »a test ünnepe, a gyomor gyönyörű imája« (Grecsó Krisztián); a közönség pedig töpörtyűs, kolbászos, szalonnás falatok mellett hallgatta a kíséretet. Rotyogott lábasunkban a múlt is, majd a benne kavargó népek ízvilága (Bächer Iván), és a rántott hús illata mint »nemzeti öntudatunk metaforája« szállt körbe. Ezt követően töltött libanyak receptjét ízleltük Schwarcz Cili módra, utána maceszgombócét – Széferék családi receptje (Rubin Eszter) alapján.

Keddi kalácsra emlékeztünk, mely »lelki kenyér ínség-időkben, verőfényes vigasztalás« (Áprily Lajos), azután lelki szemeinkkel láttunk »egy nagy-nagy tál túrós rétest. Még lanyha volt, fehér, az egész tál oly könnyű, mint a pihe« (Kosztolányi Dezső). Hallgattuk a »besózott uborkák halálhörgését«, s paradicsomok fetrengtek az iszamos vágódeszkán. – »Ojtott tejföllel nem fukarkod[t]unk« (Petri György)! A rántott levesben a földanya ízét ismertük fel (Hamvas Béla), s Mind az öt érzékünkkel ettünk!”

 

• S mivel lehet a legjobban levezetni ezt sokrétű és izgalmas irodalmi táplálékot? Egy kellemes séta a Károlyi-kertben Tandori Dezső madaraival sokak szerint remek választás volt erre a célra. A szervező, Szántó Tibor, idén januárban csatlakozott a PIM csapatához, így számára nem csupán a „házon kívüliség”, de a nagyszabású programsorozat is újdonság volt:

„Úgy gondolom, a Károlyi-kert, a PIM Szomszéd és Csendes Létterem sajátos, semmi mással össze nem téveszthető atmoszférájukkal jól funkcionáltak eseményhelyszínekként. A Tandori madárles című programot, melyben a költő kedvenc madarait (széncinege, zöldike, mezei és házi veréb) mutattuk be, el sem tudtam volna képzelni más közparkban – ennél az eseménynél szerintem a múzeum tőszomszédsága és annak »szellemi gravitációs mezője« is meghatározta a sajátos hangulatot. 

 

A TandoriRa√e-ben program keretében a PIM egyik kitüntetett irodalmi hagyatékáról beszélgettek a közreműködők a múzeum jelen időszakában második otthonként funkcionáló, a korábbi programsorozatok (például a Nővilág) által jól belakott helyszínén, a PIM Szomszédban. Az eseményen költői szerep és magánemberként való létezés mentén, a Tandori hagyatékban fennmaradt magnókazetták felvételeinek részleteivel kiegészítve zajlott a beszélgetés.

A TandoriRa√e-ben – koncert helyszínválasztását, a Csendes Létterem már-már hipnotikus/pszichedelikus belső terét talán magyarázni sem kell. A Tandori-muzsikák prezentálásanál, de a költő frottázsaiból készített animáció vetítésekor még inkább bíztunk a Csendes eklektikus, sokak által ismert és kedvelt közösségi terében. A hely falainak zsúfolt dekorációja, különféle arculati elemei termékenyen léptek »párbeszédbe« az animáció képanyagával.

• 
• 

A múzeum falain kívüli lét lehetőséget biztosított mindannyiunk számára, hogy egy kicsit megtornáztassuk a szürkeállományunkat, és egyúttal szabadjára engedhessük a fantáziánkat. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nagyobb kihívás elé is állított minket a tekintetben, hogy a ránk bízott eseménnyel mennyire tudjuk képviselni a múzeumot. Emellett szervezőként is megérintett a karneváli hangulat, a sürgés-forgás, az időnként kialakuló kulturális szigetcsoportok sajátos bája és dinamikája, viszont némi hiányérzet is munkál bennem, hiszen a saját helyszíneimen túl, a programszervező munkatársaim eseményeire nem tudtam ellátogatni." 

• Az említett problémával valószínűleg minden rendezvényszervező egyetért, de a hiányérzetet szerencsére feloldja az események utáni eszmecsere és élménymegosztás. Michaletzky Anna az Irodalmi különjáraton töltötte a Múzeumok Éjszakáját, de mint mondja, a program szervezése és a megvalósítása is igazi csapatmunka volt:

​„A PIM és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum nemrégiben indult közös programsorozata, az Átszállás tematikus tárlatvezetést kínál az irodalom és a tömegközlekedés kapcsolatának segítségével. A májusi első, nagy sikerű alkalom után a Múzeumok Éjszakáján utaztunk újra közösen: Irodalmi különjáratunk az Astoria és az Északi Járműjavító között várta a kalandra vágyó közönséget, akik a közreműködő színészek segítségével Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Mándy Iván, Garaczi László és Weöres Sándor szövegeit hallgatva valóban élményként élték meg az utazást.

Mint minden Múzeumok Éjszakája esemény, így a különjárat szervezése is hónapokkal ezelőtt kezdődött: a Közlekedési Múzeum részéről Bartók-Lovas Judit vette fel a kapcsolatot a BKV munkatársaival, valamint a regisztráció folyamata is hozzá tartozott. A program tartalmi része, a dekoráció, illetve a konkrét lebonyolítás feladatát végeztük mi, amelynek minden eleme és sikere egy összetartó csapatmunka eredménye. A szövegkönyveket Magyary Anna és Ferró Csaba rendezvényszervező kollégák állították össze, a dekorációt és a különleges utazáshoz szükséges kellékeket Rimanóczy Andrea grafikusnak köszönhettük.

A megelőző munka két legfontosabb része, az adminisztráció és a színészekkel való kapcsolattartás után, a magam részéről, a zökkenőmentes és különleges utazás biztosításáért feleltem. A szombati esemény előtt Magyary Annával az óbudai garázsban feldíszítettük a különbuszt, másnap pedig 18 órától éjszakába nyúlóan, a meghatározott útvonalon kísértem a közönséget Huzella Júlia és Mészáros Béla társaságában. Az Osztálykirándulás és a Szentimentális kalauz címeket viselő felolvasások nagy sikert arattak, a lelkesedést még egy időközben fellépő műszaki hiba sem hátráltatta: félidőnél buszt kellett cserélnünk, ami a sofőr és a múzeumi kollégák segítségének hála, villámgyorsan zajlott. A körülbelül kétszázhetven fős utazóközönségünktől és a program közreműködőitől, segítőitől egyaránt rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk."

• A Múzeumok Éjszakája programjai közül szintén nagy népszerűségnek örvendtek az irodalmi évfordulókhoz kapcsolódó események. A Károlyi-kert például nappali „feladatához” híven, éjszakára is megtartotta játszótér funkcióját, amelynek irodalmi hangulata Ferró Csaba munkáját dicsérte:

„Az általam szervezett programok alapvetően évfordulókhoz kapcsolódtak, mint a Nővilág – Éjszaki kitérő és az Irodalmi játszótér. Utóbbi ötlete Nemes Nagy Ágnes születésének századik évfordulójához kötődik. Sokak számára közismert, hogy a komolyságot sugárzó költőnő imádott játszani. Ebből kiindulva kutatómunkába kezdtünk a különböző tárak munkatársaival – ami aztán kiterjedt más szerzők játékaira is –, és végül így született meg az Irodalmi játszótér. A bakosozás, vagy a szekreter kifejezetten Nemes Nagyhoz és Lengyel Balázshoz kapcsolható, a szóbridzs Ottlik Gézához, a pingpong a Szigligeten hatalmas bajnokságokat játszó Kertész Imréhez, és még számos példát sorolhatnánk. A munkafolyamat pozitív hangulata nekem különleges élményt jelentett. Jó érzés volt látni, ahogy a különböző osztályokon dolgozó kollégák összedugják a fejüket, és együtt ötletelnek, majd nevetnek a játékok próbálgatása során. Hálás vagyok ezért Borbás Andreának, Czékmány Annának, Cseke Juditnak, Hevesi Bernadettnek, Kemény Arankának, Magyary Annának, Michaletzky Annának, Pádár Eszternek, Rimanóczy Andreának, Szántó Tibornak és Szilágyi Juditnak!

A már említett Nővilág sorozat a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódóan a reformkori nőkérdés aspektusait tárgyalja újra hónapról hónapra. Az Éjszakai kitérő alcímmel ellátott alkalom így egyfajta különkiadása volt ennek a sorozatnak. Tematikáját tekintve, a kiegyezést követő, a fővárosban zajló lendületes urbanizáció korszakát jártuk körül, amelynek velejárója volt az éjszakai élet, a prostitúció és a bűnözés. A telt házas beszélgetést a téma kutatója és szakértője Császtvay Tünde, valamint László Ferenc, a sorozat házigazdája, a korszak szakértője állította össze. A szemelvények Dobos Evelin színművész előadásában hangzottak el.

Beszámolóm végére hagytam a Dob és tánc – Hipnotikus Weöres-dobolás elnevezésű, fantasztikus projektet. Régi vágyam volt Weöres Sándor bizonyos verseinek lényegi hangzásvilágát valamilyen módon közösségileg megélhetővé formálni, és a Múzeumok Éjszakája éppen megfelelő alkalomnak bizonyult ennek megvalósítására. Szinte adta magát, hogy Sirokai Mátyás legyen segítségemre ebben. Mátyás költői és zenei munkássága szorosan összekapcsolódik, és ebben számomra egyértelműen érzékelhető Weöres Sándor szellemisége. A Múzeumok Éjszakáján bebizonyosodott az előérzetem, Mátyás fantasztikusan hangszerelte a verseket, és vezényletével a doboló és skandáló közönség euforikus hangulatot élhetett át, amelyet tovább fokozott a Weöres-grafikák csodálatos kivitelezése Bogdándy Gábor grafikus kollégánk munkájának eredményeként."

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• A játék és utazás folyamata hol gyakorlatban, néha képzeletben, máskor komoly kérdések mentén ért össze az este során. Magyary Anna, ahogy mindennapi munkájában, úgy a Múzeumok Éjszakája programjain is a közösségi élményt helyezte előtérbe:

„A múzeumok éjszakájára Nyomok a villamoson című pop-up kiállításunk a Budapesten élő nemzetközi közösség néhány tagjával való együttműködésben valósult meg. A kiállítás egy workshopsorozat eredményeképpen jött létre, amely keretében a résztvevők körbejárták az idegenség fogalmát az irodalom és különböző múzeumi eszközök segítségével. A kiállítás egy olyan köztes városi teret hozott létre, ahol minden nap számos ember megfordul anélkül, hogy kapcsolat jönne létre köztük. Mi ebben a térben – egy képzeletbeli villamoskocsiban – biztattuk a látogatókat, hogy olvassák és értelmezzék azokat a nyomokat, melyeket valaki maga mögött hagyott. Nagy örömünkre ez a tér egy olyan közösségi térré alakult, ahol egymás számára ismeretlen emberek kezdtek jó hangulatú beszélgetésbe a kihelyezett tárgyakról, a városról, az irodalomról.

• 
• 

A Lakossági fórum című színházi társasjátékunk a Pest-budai ikonok című várostörténeti pódiumbeszélgetés-sorozatunk záróalkalmaként jött létre. A sorozat egy izgalmas és sok szempontból ellentmondásos korszakát tematizálta városunk történetének. A résztvevők abba a forrongó légkörbe képzelhették bele magukat, amelyben a reformkor polgárai igyekeztek a haladás, a megkésettség és a forradalmi hangulat közepette saját lakókörnyezetüket formálni. A játékot egy hosszú kutatófolyamat előzte meg, mely során nemcsak a korszak különböző társadalmi konfliktusait és az ütköző érdekcsoportok történetét igyekeztünk feltárni, hanem azt is igyekeztünk felmérni, hogyan lehet mindezt átélhetővé tenni a közönség számára.

A Grund Színház színészeivel végül egy több modulból álló, improvizációs és fórumszínházi módszereket ötvöző társasjátékot hoztunk létre, amely során a résztvevők különböző érdekcsoportokba tömörülve igyekezték megvalósítani a városról szóló víziójukat. A visszajelzések alapján egy felszabadító, humoros játékot sikerült megalkotnunk, ami segített megérteni, mik a mozgatórugói egyes társadalmi vállalkozásoknak és milyen konfliktusok húzódnak a szükséges változások mögött."

 

A Múzeumok Éjszakája minden évben összmúzeumi együttes csapatmunka eredménye, amelynek kezdetektől fogva oszlopos tagja Erlitz János közművelődési és marketing főigazgató-helyettes (aki az egész rendezvényt személyesen koordinálta), s nélkülözhetetlen közreműködői az intézmény különböző osztályain dolgozó kollégák. Az ő segítségük, jelenlétük nélkül nem tudtuk volna megvalósítani az egész este programját – foglalja össze a rendezvényszervezők gondolatait Pádár Eszter.

Fotók: Gál Csaba, Birtalan Zsolt