Elveszettnek hitt kincsekkel gazdagodott a Petőfi Irodalmi Múzeum. 2018 decemberében meglepetésszerűen tűnt fel az a két doboznyi anyag, amelyről a feldolgozás során derült ki, hogy a körülbelül 450 fóliós levelezés és analekta nem egyéb, mint az Elek Artúrhoz került Osvát-hagyaték mostanáig lappangó része. A gazdag gyűjtemény kiemelkedően legfontosabb része Babits Mihály Levelek Iris koszorújából című verskötetének levelekkel kísért, tartalomjegyzéket is összeállító, kiadásra elküldött kéziratos anyaga. 

A Levelek Iris koszorújából első kiadása (Forrás: PIM Könyvtár)

A lelet azért nevezhető bátran szenzációsnak, mert nem is reméltük, hogy lappang valahol és azt végképp nem, hogy előkerülhet, hiszen a szerzői kéziratokat általában nem őrizték meg a szerkesztőségek. Most íme mégis láthatjuk Babits 1909 márciusában hogyan adta postára Fogarason 24 versének tintaírású tisztázatát és 3 megjelentnek a lapkivágatát, a többi 14 versének csak a címét adta meg, számítva a Nyugatban már egyszer kiszedett szövegükre. 

A kéziratköteg (Forrás: PIM Kézirattár)

A vaskos kéziratkötegnek már a külseje is sok információt ad a korabeli szerzői és nyomdai eljárásokról. Babits ugyanis a szerkesztőségnek úgynevezett kutyanyelv formátumú papírlapokat adott le. Már egyetemista korában hasonló méretű kutyanyelvekre jegyzetelte ki olvasmányait, sőt ilyen alakú papírosokon leveleztek egymással Kosztolányi Dezsővel is.

A leveleket hosszú kutyanyelvre írtuk, mint igazi bennfentes irodalmárok

— emlékszik vissza fiatalságukra. Nemcsak nagyratörő, a magyar irodalmat megújítani akaró terveik, hanem a szerzői leadást imitáló papír „bennfentes” formája is szimbolikus része volt ifjonti odaadásuk komolyságának. 1909 februárjában, a Levelek Iris koszorújából című kötet leadásakor jön el az az ünnepélyes pillanat, amikor Babits immár nem irodalmi szerepjáték részeként, hanem felkért szerzőként, hivatalos nyomdai elvárásoknak megfelelve tisztázza le verseit a kutyanyelv formájú papírosokra. Babits, aki ekkor a messzi Fogarason tanított, a postára adás előtt ezeket a hosszúkás papírokat gondosan félbehajtotta.

Az a boríték nem maradt fenn, amelyben Babits postára adta kéziratát, de a kutyanyelv formára vágott és hajtogatott lapok pontosan egymásba simulva ma is őrzik a küldés során kialakított formát. (Forrás: PIM Kézirattár)

A kötet összeállítására Babitsot Fenyő Miksa kérte fel 1909. február 8-án, a Nyugat nyomtatott fejléces levélpapírján írt hivatalos levelében

Igen tisztelt uram! A »Nyugat« mint kiadóvállalat nehány verses és néhány elbeszélö (2 ½ – 4 ives) füzetet akarna kiadni [...] Nagyon kérjük, hogy járuljon ehez hozzá, állítsa össze a kiadandó verseket – mintegy három ivre valót – és küldje be nekünk minél előbb.

Mostanáig nem ismertük annak a levélnek a szövegét, amelyet Babits a kéziratos összeállítás mellett válaszként küldött a felkérésére:

A tervezett versfüzet számára mellékelve küldöm a verseket. A füzetben oly sorrendben kérem őket közölni mint számozva vannak, a Nyugatban megjelenteket is a lentebb adott tartalomjegyzék szerint illesztve be.

Babits levele Osvát Ernőnek (Forrás: PIM Kézirattár)

Levélének legfontosabb része az a tartalomjegyzékszerű számozott lista, amelyet összefoglaló áttekintésként küld, hiszen ebből látható, hogyan alkotta meg leadáskor a Levelek Iris koszorújából szerkezetét. Már ekkor kialakul lényegében az a sorrend, amelyet ma az iskolákban érettségi tételként elemezni szokás. „A füzetben oly sorrendben kérem őket közölni mint számozva vannak”. Csak azoknak a verseknek a kéziratát adja postára, amelyek még nem jelentek meg a Nyugatban, ezért kéri, hogy „a Nyugatban megjelenteket is a lentebb adott tartalomjegyzék szerint” illesszék majd be a kötetbe. 

A kézirat tartalomjegyzékszerű számozott listája (Forrás: PIM Kézirattár)

Kelevéz Ágnes

További részletek az Irodalomtörténeti Közlemények 2019/4. számában.